Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az információs segítséget külön köszönöm a válaszadó személyét illetően, bár azért nem volt nehéz kibarkochbázni, hogy kivel beszélgetünk erről a kérdésről. Már a 2010 és ’14 közötti ciklusban is megtettük ugyanezt, ha emlékszik, államtitkár úr, akkor abban az időszakban a Jobbik frakciója már 2010 őszétől igen keményen kivette a részét abból, hogy a terepen is segítséget nyújtson a kilakoltatás áldozataivá vált családoknak, illetve azoknak, akik erre igényt tartottak. De azt látjuk, hogy az utóbbi években nagyon sok olyan időszak volt, amikor ez a kormány paktumot kötött a végrehajtókkal, és negyedéves kvótákban állapodtak meg arról, hogy hány családot dobhatnak ki elhelyezés nélkül az otthonából; talán emlékszik, hogy a végrehajtói kamara honlapján sokáig sorakoztak ezek a negyedéves adatok.

(15.20)

Voltak szerencsére olyan időszakok is, amikor a kilakoltatási moratórium észszerű és jogos elrendelése miatt ezek a katasztrófahelyzetek, ha nem is tűntek el teljesen, de azért eltolódtak időben. Most pontosan egy ilyen szituáció előtt állunk: mint ismeretes, a kilakoltatási moratórium lényegében lejárt, 15 nappal később nagyon sokfajta cselekményt újra lehet foganatosítani, és sem a szakma, sem az érdekvédő szervezetek, sem a devizások nem látnak, nem láthatnak tisztán azt illetően, hogy a következő hetekben mi vár rájuk.

Nagyon fontosnak tartom tehát tisztába tenni ezt a kérdést, főleg azért, mert korábban már volt arra példa, hogy a kormány, mint említettem, negyedéves kvótában állapodott meg a kilakoltatások maximális számát illetően. Adódik a kérdés: most kötöttek‑e ilyen megállapodást bárkivel, illetve mi a kormány terve az elképesztően felszaporodott számú végrehajtások kezelését illetően? Hisz itt a szerencsésen elrendelt moratórium, amit nagyon sok ellenzéki, civil és devizás közösen követelt, azt is okozta, hogy most egy időpontban zúdulhat a „piacra” a különböző végrehajtói túlfutások, vadhajtások egész özöne. Azt látjuk, hogy egy kontroll nélküli rendszer eredményeképpen ‑ mert a kormány nem szabályozta ezt a területet ‑ és korrupciós cselekmények tömege mellett egy katasztrófahelyzet, egy társadalmi-szociális katasztrófahelyzet állhat elő.

Adódik tehát a kérdés: partner‑e a kormány a kilakoltatási moratórium meghosszabbításában, illetve partner‑e abban, hogy a végrehajtások mocsarában végre rendet tegyünk? Hiszen azt látjuk, hogy amíg ez a rendszer ilyen, amíg sajtpapírok alapján már térült követeléseket lehet megpróbálni még egyszer behajtani, addig nagyon-nagyon nehéz megvédeni a károsultakat mindettől.

Évtizedes problémáról beszélünk, a probléma nagyja és kezeletlensége az önök időszakára esik, amellett, hogy természetesen nem vagyunk az azt megelőző időszak rajongói sem, hiszen akkor szaporodott fel ez a hitelállomány. De a kezelési módszerek tekintetében adódik a kérdés: a napokban elszabadulhat a pokol, van‑e cselekvési terve a kormánynak a megoldást illetően? (Taps a Jobbik soraiban.)