Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, egy klasszikust idézve most már a Holdról is látszik, hogy milyen kapitális melléfogás, vagy mondjuk ki bátran, bűn volt, hogy a kormány a főként kínai akkugyártók bejövetelére tette fel gazdaságunk jövőjét. Közismert, itt is sokszor elmondtuk önöknek, hogy Magyarország az akkumulátorgyártáshoz semmilyen szükséges adottsággal, olcsó árammal, sok vízzel vagy munkaerővel nem rendelkezik. A gyárak a GDP-növekményen kívül semmilyen gazdasági igényt nem elégítenek ki, nagyrészt Nyugatra termelnek, nálunk csak a vízre, az áramra, a termőföldre meg az ártalmas hulladékaik befogadására tartanak igényt. Ráadásul a hatósági rendszerük képtelen az ellenőrzésükre, a környezetvédelmi és munkavédelmi szabályokat nem tartják be, mérgezik a dolgozóikat, a környéken élőket és a környezetet.

Ezt sajnos tudtuk eddig is. Ami az elmúlt héten finoman becsúszott még a képbe, hogy a kínai elektromosautó- és alkatrészgyártók olyan mértékű tiltott állami támogatásból működnek, hogy az Európai Bizottság a versenytorzító hatások miatt szubvencióellenes vizsgálatot indít ellenük. Nem kell közgazdasági Nobel-díj ahhoz, hogy belássuk: a Bizottság mozgása finoman szólva is megkérdőjelezi a kormány akkumulátoripari stratégiájának bölcsességét. Amit önök a környezetünket és a jövőnket felélve iparfejlesztés címszó alatt csinálnak, az ilyen formában nemhogy nem illeszkedik Európa saját elektromosautó-ipari stratégiájába, de teljes mértékben szembemegy azokkal.

Mi zöldek se további nyugati, se keleti akkugyárakat nem szeretnénk, tekintettel a szűkülő vízkészletekre és egyéb adottságainkra, sőt a Párbeszéd-Zöldek szerint a multik kiszolgálására épülő gazdasági modell eleve alkalmatlan Magyarország felzárkózására, a kínai akkumulátorgyarmattá válás pedig nemcsak erre alkalmatlan, hanem általában véve is vállalhatatlan. Itt az ideje, hogy a kormány felhagyjon a káros és megvalósíthatatlan akkumulátoripari rémálmainak kergetésével.

Magyarország az elmúlt másfél évtizedben a német autógyárak földjévé vált. Most annyi változik, hogy már a távol-keleti akkumulátorgyárak földje is lesz. Az Európai Bizottság szubvencióellenes vizsgálatából megint az látszik, hogy adott egy kapcsolatrendszer, amelyben Európa ébred ‑ talán késve, de felébred ‑, mi, magyarok pedig kormányunk rejtett és kevésbé rejtett motivációi miatt maradunk büszkén és dacosan hozzákötve cseppet sem jóhiszemű és szalonképes partnerekhez. A cechet Magyarország, a környezetünk, a jövőnk, a jólétünk állja.

Kérem tehát, hogy válaszoljon a kérdéseimre. Van‑e a kormánynak B terve arra az esetre, ha a már eddig is közpénzszázmilliárdokat fölemésztő, a legértékesebb termőföldjeinket elfoglaló kínai akkugyárak magyarországi terjeszkedése az uniós vizsgálat nyomán akadályokba ütközik? Ki viseli a felelősségét ennek a Magyarországot és Európát a külföldi nagytőke ‑ jelen esetben Kína ‑ érdekeinek kiszolgálni próbáló térfoglalási próbálkozásnak az évtizedekre kiható káros következményeiért, ha a balul elsült kísérlet végleg megbukik? Kíváncsian várom válaszát.