Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Sok témát érintett. Sajnos, időhiányban szenvedek, de igyekszem megválaszolni őket, először is a háború kérdését, illetve a szövetségesek kérdését szeretném felvetni. Mi nem azt méricskéljük, hogy mik mások elvárásai, hogy mit szólnak majd ahhoz, hogy Magyarország mit képvisel egyes ügyekben, nem mérjük centivel, hogy a magyar álláspont milyen távolságra van bármely nagyhatalom álláspontjától. Egyetlenegy mérődolog van, egyetlenegy vonatkozás: az, hogy mi az ország érdeke; lehet, hogy ez önöknek furcsa, nekünk pedig alapvetés. (Vitályos Eszter: Nekik nagyon furcsa!) Ebben a helyzetben nekünk egy fontos dolog van: hogyan lehet azt elérni, hogy kimaradjunk ebből a konfliktusból, amely adott esetben pár száz kilométerre zajlik a határainktól; mert nagyon jól tudjuk, hogy amikor a történelem kopogtat az ajtónkon akár háború formájában, az milyen következményekkel jár a magyar emberek biztonságára, és ami épp ennyire fontos, a megélhetésére vonatkozóan.

Önök ezt a szempontot egész egyszerűen figyelmen kívül hagyják, és nem néznek mást, mint hogy mit szólnak majd mások bizonyos fővárosokban; és ha különbség van más országok álláspontja között meg a miénk között, akkor állandóan számonkérik ezt az álláspontot. Egyszer az életben legyenek már szívesek felvenni egy olyan szemüveget, amelyen keresztül a magyar érdekeket nézik!

Ami a gazdasági kérdéseket illeti, talán a GKI-t említette, javaslok önnek egy dolgot: legyen szíves, nézze meg, hogy a GKI jóslatai az elmúlt időszakban hogyan váltak valóra! Meg fog lepődni. Tehát nagyobb óvatosságot javasolnék akkor, amikor a GKI becsléseire alapozom a felszólalásomat vagy bármely politikámat az önök helyében.

És egyébként, ami még a gazdasági kérdéseket illeti: azért az mégiscsak fontos fegyvertény, hogy minden gazdasági ellenszél ellenére a magyar gazdaság növekedni tudott az elmúlt egy évben, és azon leszünk, hogy az idei év teljes egészére is ez legyen a jellemző. Azért az mégis fegyvertény, hogy a munkanélküliségi arány még mindig harmada annak a szintnek, amit akkor örököltünk, amikor megkezdtük a kormányzást: 12 százalék helyett 4 százalék. Az mégiscsak fegyvertény, hogy az önök támadásai ellenére is rekordot döntöttek a beruházások a háborús időszak és a járvány ellenére is. Azért hangsúlyozom ezt külön, mert valójában önök is nagyon jól tudják, hogy ezekből a beruházásokból lesznek a munkahelyek, vagy ezen beruházásokon keresztül lehet megtartani a munkahelyeket akár az autóiparban, akár más szektorokban. És amikor a költségvetésről szavazunk majd az előttünk álló időszakban, ezekben a napokban, akkor ott az a cél lebeg majd előttünk, hogy ezt a költségvetést megfeleltessük a mostani rendkívüli időszaknak.

Ami az EU-s kapcsolatokat illeti, őszintén kell arról beszélnünk, hogy amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, akkor volt egy reményünk vagy akár álmunk is: az, hogy egy olyan Európai Unióba lépünk be, amely képes fenntartani a békét, képes fenntartani a gyarapodást, és ‑ harmadikként ‑ képes egyenlő partnerként kezelni az új tagországokat.

Az a helyzet, hogy csalódnunk kellett, mert az Európai Unió most nem a békéért dolgozik, nem képes fenntartani Európa gazdasági biztonságát, és még az új tagországokat is másodosztályú tagokként kezeli. Ezt ön szerint szó nélkül kellene hagynunk? Szó nélkül kellene hagynunk, hogy fegyvereket szállítanak úgy, hogy az európai állampolgárok többsége ezt nem támogatja? Szó nélkül kellene hagynunk, hogy úgy küldtek 50 milliárd eurót EU-n kívüli országba, hogy nem számolnak el azzal, hogy hogyan költötték el? Szó nélkül kellene hagynunk, hogy az energiaszankciók visszavetik egész Európa gazdaságát, és a magyar kasszában, Magyarország kasszájában 4000 milliárdos többletkiadást jelentenek? Szó nélkül kellene hagynunk, hogy a másfelé irányuló figyelmet felhasználva egyetlen nap alatt elfogadták azt a betelepítési kvótát, amelyről egyébként Magyarországon népszavazás mondta ki, hogy szó sem lehet róla? Szó nélkül kellene hagynunk, hogy politikai okokból visszatartják a nekünk egyébként járó forrásokat, majd amikor kiürül a kassza, tőlünk kérnek több pénzt, többek között a saját fizetésük, a bürokraták fizetésének megemelésére? Olyanok kérik többek között, akik nem egy esetben most jöttek ki előzetesből, olyanok minősítenek minket, akik előzetesből jönnek ki, hogy aztán Magyarországról szavazzanak például az Európai Parlamentben. Az ész megáll!

Szóval, a helyzet az, hogy ha már az európai uniós kérdésekről van szó, akkor mi Európáért dolgozunk, de a mostani brüsszeli politika ellen; azért, mert az sem Magyarországnak nem jó, sem Európának. Mindent beáldoznak, ami a világnak ezt a nagyszerű helyét évszázadok alatt naggyá tette, és ha már egyszer teljes jogú tagok vagyunk, akkor miért kellene ezt szó nélkül néznünk? Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)