Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Folytatom a hozzászólásomat. Igyekszem nem túl bő lére ereszteni.

Nos, tehát az örökségvédelem helyzetéről kezdtem el éppen beszélni, amikor lejárt az időm. A Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. élére ismereteink szerint egy olyan embert, egy olyan szakembert neveztek ki, aki konkrétan nem ennek a területnek a szakembere, tehát nem rendelkezik egy műemlékes szakirányú végzettséggel. Szintén sajtóhírekből tudjuk, hogy a kft. elbocsátotta a munkavállalók negyedét, és további 40, tehát a szakterületen dolgozó 40 szakembert átvezényeltek a minisztériumhoz, és több kastély esetében is meghatározó szakemberektől megváltak.

Nekem van egy olyan jó vagy rossz szokásom, hogy rengeteget járok az országban, nyilván ez pozitív része egy országgyűlési képviselő munkájának. Amikor csak tehetem, és éppen arra visz az utam, akkor én megállok megnézni a műemlék épületeket, adott esetben kérdéseket teszek föl, beszélek az állami tulajdonban lévő épületeknél dolgozó munkatársakkal, így elég sok információm van. Sajnos azt tapasztalom az elmúlt időszakból is, hogy fokozódó és egyre erőteljesebb aggodalommal figyelik a miniszter úr hatalomra kerülése vagy pozícióba kerülése óta a folyamatokat.

Tehát annak, amiről beszél Lázár miniszter úr itt az Országgyűlés ülésén, hogy miről kell hogy szóljon az örökségvédelem, az ellenkezőjét tapasztaljuk. Nagyon jó lenne, ha államtitkár úr meg tudná cáfolni ezeket a tapasztalatokat, és valamit tudna mondani ezeknek a munkavállalóknak a sorsáról, és arról, hogy miért kapunk mi ilyen tapasztalatokat, ilyen visszajelzéseket a műemlékvédelem és az örökségvédelem területén dolgozó szakemberektől.

Mondjuk, hogy én is pozitívan igyekszem hozzáállni a vitához, talán egy kicsit kevésbé vagyok jóindulatú, mint Hiller miniszter úr. Én azt javasoltam, hogy ha valóban egy pozitív és előremutató szakpolitikai vitát szeretne a miniszter úr, amiről itt beszélt, akkor szerintem egy új törvénnyel kell ezt a vitát elindítani. Ezek is fontos szempontok, amiket miniszter úr elmondott, de én azt gondolom, hogy nem alkalmas ez a fajta vitaindító, amivel élt miniszter úr, és ezt szeretném ebben a felszólalásban még egy kicsit alátámasztani.

Olvasható a törvényjavaslatban, hogy a hatásvizsgálat elkészítésére egy napot fordított a kormányoldal, és értelemszerűen semmiféle érdemi hatásvizsgálatot nem láthatunk. Tehát mondjuk úgy, ha komolyan vesszük azt a nemes célt, amiről beszélt miniszter úr, és egyébként komolyan vesszük a jogalkotást is, akkor ezt a törvényjavaslatot nem lehetett volna az Országgyűlés elé terjeszteni, még akkor sem, ha mondjuk, a Fidesz-frakciót többször megjárta. Mondjuk, a Fidesz-frakciónak nyilván érdemi befolyása van arra, hogy mi történik az országban, de átfogó társadalmi vitának nem tekinthető, hogy több körben vitát hallhattunk esetleg, és mondjuk, voltak is nézeteltérések a Fidesz-KDNP-frakció ülésén.

A javaslat egyáltalán nem tartalmazza azokat a garanciákat, amiket egyébként a szóbeli hozzászólásában miniszter úr is fontosnak tartott. Tehát valóban a deklarációk tekintetében rendben van a javaslat, az örökségvédelmi cél, de az, hogy valóban ez fog megvalósulni, egyáltalán nem olvasható ki a törvényjavaslat szövegéből. Nem határozza meg egyértelműen egyébként azokat a feltételeket, hogy milyen módon adná ki a kezéből az állam ezeket az épületeket, azzal együtt egyébként, hogy azzal én is mélységesen egyetértettem, amit mondott Hiller képviselő úr, miniszter úr, hogy nem lehet az állami tulajdonban lévő értékes kastélyokat, műemlék épületeket elidegeníteni az államtól.

Én azt tudom mondani, megvizsgáltuk egyébként jogászokkal is a javaslatot, hogy a mi megítélésünk szerint ez a javaslat ebben a formájában alaptörvény-ellenes, és hozzáteszem, annak a végrehajtása kimerítené a közhatalommal okozott kár intézményét is. Tehát konkrétan az Alaptörvény is meghatározza azt, hogy nemzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni, törvényben meghatározott kivételekkel, az értékarányosság követelményének figyelembevétele mellett. Ugyanakkor ez a törvényjavaslat nem ad olyan kereteket, nem ad olyan garanciákat, amik ennek a fajta kívánalomnak megfelelnének, ezért úgy gondoljuk, hogy ez alaptörvény-ellenes.

(17.40)

Önmagában nyilván törvénykezéssel nem lehet törvénysértést elkövetni, ugyanakkor a törvény ilyen módon való elfogadása után annak végrehajtása a mi meggyőződésünk szerint a közhatalommal okozott kár tényállását viszont kimerítheti, ugyanis konkrétan olyan jelentős ezeknek az ingatlanoknak és a hozzá kapcsolódó egyéb elemeknek az értéke, hogy ez lényegesen nagyobb értéket jelent állami vagyon átadása tekintetében, mint amit egyébként rá kell költeni ezekre az ingatlanokra. Úgyhogy én azt gondolom, ez is indokolja, hogy nem szabad ezt a jogszabályt ilyen módon elfogadni. Tehát indokolt lenne ennek a visszavonása, hogy valóban ennek a fontos nemzeti ügynek egy pozitív vitaindító állomása lehessen egy új törvényjavaslat.

Engedjenek meg még egy konkrét példát! Az előző hozzászólásomban is elismertem azt, hogy itt egy megoldatlan probléma van. Egy óriási kihívással szembesült, cselekedni kell, jogalkotási kényszer van, a rendszerbe való beavatkozásának a kényszere fennáll mindenképpen. Én azt vitatom, amit elmondott miniszter úr, hogy az állam rossz gazda. Én azt mondom, hogy jelen esetben a kormány rossz gazda. Nem akarok csak ezzel a kormánnyal szigorú lenni. Én azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedek kormányai is rossz gazdának bizonyultak. Sajnos nem tudtak egy átfogó és jó, előremutató koncepciót letenni és megvalósítani az örökségvédelem terén, de nem jelenti azt, hogy rossz gazdának kell lenni.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy van jogalkotási feladat, és van a jelenlegi kormánynak is még olyan tennivalója, változtatási kényszere, ami alapvetően szükséges ahhoz, hogy egyáltalán a pusztulását ezeknek a kastélyoknak vagy kúriaépületeknek megállítsuk.

Konkrét példával szeretnék élni. Tolna megyében, Kölesd Felsőhídvég településen, pusztán találtam a Hiemer-Jeszenszky-Bernáth-kastélyt. Ez igen régi egyébként, a régebbi kastélyaink közül származik, 1760-ban építette Hiemer Ignác, Tolna megye egykori táblabírája. Nyilván a többszörös névadás azt jelenti, hogy később más tulajdonosok kezébe került a kastély. Ez egy védett műemlék.

Ennek a kastélynak a sorsa gyakorlatilag megpecsételődött. Sok évtizede nem végezték el az értékmegóvó munkákat, annak ellenére, hogy állami tulajdonban van ez a kastély. Megdöbbentő volt ‑ egyébként én is ennek a kastélynak a sorsát az „Elherdált örökségünk” blogon figyeltem, és egyébként több más cikk is született ennek kapcsán ‑, ez a csodálatos kastély konkrétan összedőlt, tehát konkrétan már csak romjaiban látható, és egy dzsungel területén fekszik. A hozzá tartozó kápolna is összedőlt már, ez is védett műemlék volt. Ennek a nagy szalonjában volt egy freskó, II. József vadászbalesetét ábrázolta. Ezt a freskót sem lehetett már megmenteni, a vakolat leomlott, tehát ez a freskó is megsemmisült. A kastély egykori nádortermében Magyarország nádorairól készült portrék voltak. Ezek is megsemmisültek.

Az a megdöbbentő, hogy ez egy állami tulajdonban lévő kastéllyal fordult elő úgy, hogy információim szerint voltak olyan önkéntesek, akik próbálták az állami fenntartó tulajdonost megkeresni azzal a szándékkal, hogy önkéntes munkában legalább ezeket a freskókat megpróbálják konzerválni, megvédeni ezeket, de egyszerűen nem válaszolt nekik senki. Nem engedték be őket az állami összedőlő kastélyba, hogy megóvják ezeket a freskókat. Én ezt tragikusnak tartom, és felelőtlennek tartom. Tehát a magánszereplők itt képbe kerültek volna, önkéntesen segítettek volna megóvni legalább a freskót, de az állam a füle botját sem mozgatta.

Én ebben a konkrét ügyben egyébként megkerestem Nagy István miniszter urat ‑ hiszen az ő minisztériumához tartozó egyik szerv a vagyonkezelő ‑ 2021 májusában, és kértem, hogy nézzen utána ennek a konkrét esetnek. Több levélváltás után odáig eljutottunk, hogy hosszas vizsgálatok után kiderült, hogy nem a Nemzeti Földalap, hanem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő a vagyonkezelője ennek. Tehát állami, vagy állami ‑ ezen sikerült a kormánynak vitatkozni, miközben semmit nem tettek, és ez a kastély gyakorlatilag megsemmisült. Az elmúlt évtizedekben nem lehetett megóvni. Én egyébként ezt megdöbbentőnek tartom, és mondhatjuk, precedensnek is, hogy egy egykori csodálatos, egyébként egy kisebb, inkább kúriának nevezhető épület az állam kezében egyszerűen megsemmisülhetett. Ezt döbbenetesnek tartom.

Én egyébként feljelentést tettem az ügyben. Műemlék vagy védett kulturális javak megrongálása, hűtlen kezelés bűntette, valamint hanyag kezelés vétségének megalapozott gyanúja miatt feljelentést tettem az ügyben. Hát, egészen elképesztő volt a tapasztalat, amilyen válaszokat én kaptam. Tehát én úgy érzem, igen megalapozottan dokumentáltam az esetet egyébként azoknak a szakembereknek köszönhetően, akik végig követték egyébként sok más mellett ennek a műemlék kastélynak a pusztulását is, és ilyen nagyon-nagyon furcsa másfél éves levelezés után 2022 júniusában kaptam kézhez a rendőrség utolsó válaszlevelét, amelyben a nyomozást leállították, megszüntették a nyomozást.

Tehát amikor objektív módon igazolható, hogy egy kastély, egy védett műemlék elpusztult úgy, hogy senki nem nyúlt hozzá évtizedekig, állami kézben, ez semmilyen felelősségre vonásra nem ad lehetőséget, ez azt mutatja, államtitkár úr, hogy van feladata a jogalkotásnak, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy a magyar törvények nem adnak lehetőséget, hogy kikényszerítsék azt a törvényi kötelezettséget, hogy ezt a kastélyt meg kell óvni. Védett országos műemlékről van szó, ezt a kastélyt jó karban kellett volna tartani. Ez nem történt meg. Tehát van jogalkotási kényszer ebben az ügyben.

A kastélyprogramról még: említette többször Lázár miniszter úr a kastélyprogramot. Ugye, 55 milliárd forintból 10 várat, 17 kastélyt újítottak fel. Szorgalmasan végigolvasgattam egyébként a különböző sajtóközleményeket, amikor megkezdődtek, ugye, az alapkőletételek megtörténtek. Egy olyan általános bevezető képet kaphattunk, amikor ez a kastélyprogram futott, ami arról szólt, hogy célja a műemlék-helyreállítás, örökségmegőrzés, és hogy egy Európában is unikális, jól értékesíthető turisztikai termékcsomag valósuljon meg, amely valóban érdekli a látogatókat, és felhívja a figyelmet, hogy egy-egy vár vagy kastély szinte mindig az adott település egyik jelképe, szimbolikus értékű, különleges helyet foglal el, és utal arra is, amiről képviselőtársaim is beszéltek, hogy munkalehetőséget ad a helyieknek, a helyi települési identitás részévé válik, s a többi.

Tehát egy pozitív koncepciót ápolt, ennek megfelelően indult el 55 milliárd forint felhasználásával. Szerintem nagyon fontos, az örökségvédelem szempontjából nagyon fontos program, de egyértelműen levezethető belőle, hogy nem akarja kiadni az állami kézből ezeket az épületeket, hanem fenntartható módon az üzemeltetésre hívott le egyébként nagyon sok esetben uniós forrásokat, és tett hozzá központi költségvetési forrásokat is, hogy rengeteg kastély megújulhasson, ami pozitív, és ami nagyon örvendetes.

De hogyha akkor, tehát néhány évvel ezelőtt ez a program még egy ilyen koncepció mellett indulhatott el, akkor miért történhet az most meg, hogy egy olyan törvényjavaslat kerül elénk, amely már a kiemelt, sok-sok milliárd forintból, uniós és hazai költségvetési milliárdokból megújított kastélyok ingyenes átadására vonatkozik. Tehát ezt azért mondom, és azért is támasztja alá, hogy ez egy nagyon-nagyon rossz kiindulási alap, és nem alkalmas ez a törvényjavaslat arra, hogy érdemi és pozitív vitát folytassunk.

Még egy záró gondolat, de nem akarok visszaélni az időkerettel. Kigyűjtöttem egyébként jó néhány példát, és még azzal is alá lehetne támasztani, miért nem indokolt átvenni ezeket a kastélyokat, hogy ezeknek milyen történelmi vonatkozásaik vannak. Néhányat említett egyébként Lázár miniszter úr, hogy a keszthelyi Festetics-kastély fel sem merülhet, a fertődi Esterházy-kastély. Olvasható, hogy a várak esetében fel sem merülhet a magántulajdonba adás. De akkor a többi esetében miért? Tehát rengeteg jelentős történelmi vonatkozású kastélyunk van. Ezek miért kerülhetnek ide?

Most egy olyan kastélyt említenék meg példaként, ami nem annyira régi, tehát ilyen mértékben véve nem annyira régi, ez a nádasdladányi Nádasdy-kastély, amely egy történelmi családnak egy viszonylag új, XIX. századi kastélya. Ez csodálatos, Magyarország egyik legszebb kastélya. Egyébként nagyon sokan ismerhetik, rengeteg filmet forgattak a kastély parkjában, a kastély belterén. Ez egy historizáló kastély, a XIX. században épült.

A kastélyprogram keretében másfél milliárd forint uniós forrásból és 212 millió forint költségvetési forrásból újították meg. Annak ellenére, hogy nem túl olcsó a belépő ebbe a kastélyba, másfél év alatt 150 ezer látogató fordult meg ebben a kastélyban. Tehát ez egy gyönyörűen felújított, csodálatos kastély. Ahogy szinte minden évben megnézem ezt a kastélyt, egyre jobban bővül a gyűjtemény, csodálatosan be van már rendezve. Csodálatos kívülről, csodálatos belülről, újul meg a kastélypark. Tehát másfél év alatt 150 ezer látogató fordult meg.

Ez a kastély Lázár miniszter úr első törvényjavaslatának a mellékletében szerepel. Miért? Mi indokolja ezt, tisztelt államtitkár úr? Egy már megmentett, csodálatos, kiemelt, értékes kastély esetében, amely látható, hogy vonzza a turistákat, amikor arra járok, mindig tömegével járnak a turisták, miért merülhet fel egy ilyen kastély esetében, hogy ezt ingyenesen magánkézbe akarják adni, ingyenesen odaadni a tulajdonjogát, vagy vagyonkezelésbe adni? Mi szükség van rá?

És akkor nem akarom már az időt húzni, hosszan lehetne még sorolni azokat a példákat, ahol nagyon pozitív folyamatok indultak meg, kiemelt, valóban történelmi jelentőségű kastélyoknál sok esetben sorolni lehet, hogy milyen uralkodók fordultak ott meg. Egyszerűen elfogadhatatlan és indokolhatatlan az, hogy a sok-sok milliárdért megkezdett, felújítás állapotában lévő vagy már felújított kastélyokat magánosítsanak.

(17.50)

Én azt gondolom, hogy ez a felütés mindenképpen indokolta azokat a bizalmatlan reakciókat, amik esetleg, mondjuk, habitusukban nem is feltétlenül voltak előremutatóak, de mindenképpen az ügy súlyosságára utaltak.

Ezért tisztelettel arra kérem a kormányt, államtitkár urat, illetve majd miniszter urat, hogy ha valóban pozitív ez a szándék, akkor azt gondolom, akkor részünkről is meglesz a pozitív fogadtatás, és a részvétel, az előremutató, konstruktív részvétel ebben a szakpolitikai vitában. Én azt gondolom, hogy ezt már csak egy új törvényjavaslat benyújtásával lehetne valóban úgy megkezdeni, hogy az eredményt is elérje. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)