Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2030-ig a kormány bejelentése szerint nagyságrendileg félmillió fővel növelné a foglalkoztatottak számát, és bár nagyon sok vita folyt közöttünk arról, hogy mennyivel nőtt valójában a munkahelyek száma ‑ például nem látok más európai országot, ahol a közfoglalkoztatottakat a statisztika ideszámítaná ‑, de örüljünk minden egyes létrejövő munkahelynek.

Amivel viszont nagyon erős kérdőjelek jelenhetnek meg előttünk, az egy olyan kérdés, ami ezen munkaerő összetételét illeti. Nagyon örültem annak, amikor a gazdaságfejlesztési miniszter részéről elhangzott bizottsági ülésen, hogy elsősorban belső erőforrásból szeretnének munkaerőt toborozni, hiszen a Jobbik-Konzervatívok közössége évek óta mondja azt, hogy a magyar aktivitási rátával gondok vannak. Rengeteg olyan inaktív honfitársunk van, és nemcsak zsákfalvakba beszorulva, aki megfelelő ingyenes átképzéssel, a megfelelő segítséggel igenis hasznos munkát tudna folytatni Magyarországon, és talán nem sikerült a kormánynak feltárnia annak az okait, hogy ez miért nem következik be.

Mégis azt látjuk, hogy a keleti országrészben, ahol az országos átlag a duplája a munkanélküliségi ráta, nem az inaktív honfitársakat kezdik ingyenes átképzési programokkal kapacitálni arra, hogy dolgozzanak, hanem vendégmunkások jelennek meg, először tízezrével, majd a későbbiekben százezres nagyságrendben, és ha így haladunk tovább, akkor ezen 500 ezres hiányzó munkaerőhányad egyre nagyobb részét fogják ők kitenni.

Miért bocsátkozhatok ilyen jóslatba? Azért, államtitkár úr, mert túl vagyunk egy költségvetési vitán. Mi itt megfogalmaztuk nagyon sokszor, hogy szeretnénk látni az ingyenes átképzési programokat, hogy a magyar aktivitási rátát hozzuk mozgásba, ne a vendégmunkásimportot áramvonalasítsák vagy tegyék gördülékenyebbé, de ebben a költségvetésben érdemi ‑ hangsúlyozom: érdemi ‑ nyomát nem látjuk annak, hogy tömegesen próbálnák ingyenes átképzési programokkal mozgásba hozni azokat, akik vélhetően a szülőföldjükön akarnak boldogulni. Én elismerem, hogy mindannyiukat nem lehet mobilizálni, de ha egy százezres nagyságrendben lehet, már akkor is óriásit léptünk előre.

Ezzel szemben azt látjuk, hogy legutóbb a hírekben az üllői Lenovo-gyár példája kapcsán merült fel, hogy bizony a hírek szerint ott is 150-200 magyart cseréltek le filippínó vendégmunkásokra, és a filippínó vendégmunkásokat elég beütni a Google-keresőbe, sorjáznak azok a hírek, ahol azok a multinacionális cégek, akiket önök a magyar adófizetők, a magyar családok adóforintjaiból támogatnak, tipikusan és jellemzően importálják a vendégmunkásokat. Lényegében mindegy, hogy melyik világrészről hogyan ‑ bár nyilván a beilleszkedés, a nyelvhasználat és a szocializáció tekintetében azért vannak nagy különbségek ‑, de azt látjuk, hogy nem a magyar inaktív munkaerőt próbálják mobilizálni, hanem tömegesen és most már tízezres, százezres nagyságrendben hívják külföldről ezeket a munkavállalókat.

Itt felmerül egy nagyon fontos filozófiai kérdés, és erre a Jobbik-Konzervatívok a „magyar kvóta” című javaslattal válaszolnak. Államtitkár úr számára elfogadható‑e, ha a magyar családok által befizetett adóforintokból olyan munkahelyeket támogatunk, ami nem magyar családokat gazdagít, nem magyar családok szülőföldön boldogulását szolgálja, hanem, mondjuk, filippínó családok otthon történő boldogulását?

A helyzet az, hogy mi eltökéltek vagyunk amellett, hogy magyar adófizetők magyar munkahelyeket támogassanak, és a „magyar kvóta” javaslatunknak pontosan az a lényege, hogy vissza nem térítendő állami támogatást csak olyan cég kaphasson, amely vállalja, hogy legalább 90 százalékban EGT-n belüli ‑ ugye, az uniós szabályok által megfogalmazott módon ‑, ebből következően tipikusan magyar munkavállalókat foglalkoztat. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a több száz milliárdos nagyságrendet, ami vissza nem térítendő támogatás formájában odamegy, csak akkor lehet egyáltalán tárgyalás- vagy vitaképessé tenni, ha garantáljuk, hogy ez magyar munkahelyeket hasznosít.

Nem tudom, hogy végiggondolták‑e, hogy ezeknek a multicégeknek mennyire számít az a több száz vagy ezer milliárdnyi vissza nem térítendő támogatás, azt látjuk, hogy ez a magyar költségvetéshez mérten rengeteg pénz. Viszont ezek a cégek évente, kétévente megtermelik ezt profit formájában, és egy nagyon szerény, nagyon visszafogott adózási hajlandóság mellett, jelentsük ki, tipikusan kitalicskázzák az országból.

Mi nem hiszünk abban, hogy a magyar adófizetők adóforintjait ilyen vissza nem térítendő támogatásként ekkora fokban oda kellene adni ezeknek a multihálózatoknak, de ha már igen, akkor kikötjük azt, hogy ezek legalább 90 százalékban magyarokat foglalkoztassanak. A kérdésem lényege tehát egy mondatban összefoglalható, államtitkár úr: vallják‑e hozzánk hasonlóan, hogy a magyar adófizetők pénze kizárólag magyar munkahelyeket és így közvetve magyar családokat gazdagítson? Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)