Ritter Imre (Nemzetiségi képviselő)

RITTER IMRE, a Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának elnöke: Köszönöm szépen. Ha visszagondolok, és igyekeztem jegyzetelni, akkor, ha jól emlékszem, a konkrét törvényjavaslatban foglaltak közül egyetlen olyan módosító indítvány volt, amit Varga Ferenc vetett fel, hogy az iskolaszék mellett meg kellene gondolni az intézményi tanácsnok bevételét a törvénybe; ezt meg fogjuk nézni. Ha ezt módosítóval még meg tudjuk csinálni, és indokolt, akkor meg fogjuk tenni. A többi felvetés, azt gondolom, hogy a konkrét törvényjavaslathoz konkrétan nem kapcsolódott. Ezzel együtt szeretnék egy-két mondatot vagy gondolatot azért zárszóként megjegyezni.

Köszönöm államtitkár úrnak egyrészt a részletes kiegészítést a vita elején, a kormány támogatását és a végén elmondottakat is. Ugyanígy Nagy Csaba úrnak is köszönöm a szavait és a támogatást.

Lőcsei Lajos úrnak: nem kívánok semmilyen értelemben sem minősíteni, sem ismételni semmit abból, amit mondott. Egy dologra viszont szeretnék reagálni. Kilenc évvel ezelőtt köztünk is voltak ‑ többen vannak, akik mind a három ciklusban szószólók voltak ‑, akik felvetették, hogy nem kellene‑e, nem lenne‑e jobb megpróbálni egy teljesen más rendszert csinálni. Erről nagyon komoly megbeszéléseket, egyeztetéseket, vitákat folytattunk. Azt gondolom, hogy ez az első ciklusban lezárult. Perpillanat nincs, nem tudunk ennél érdemben jobb rendszert csinálni, de az nem kérdés, hogy egyébként ezen a rendszeren megpróbálunk mindenkor az adott körülmények között maximálisan javítani, amit lehet. Tehát ha van olyan érdemi észrevétel és javító szándék, azt a továbbiakban is szívesen vesszük.

Ugyanilyen alapdolog, stratégiai kérdés volt az indulásnál, hogy a nemzetiségi bizottság hogyan végzi a munkáját, és megállapodtunk abban, hogy megpróbálunk maximálisan kimaradni a politikai csatározásokból, és megpróbáljuk kifejezetten a nemzetiségi kérdésekre fordítani az erőnket, időnket, akaratunkat. Én azt gondolom, hogy mind a két stratégiai kérdésben jó döntést hoztunk az indulásnál, én legalábbis azt hiszem, és valószínűleg a többiek is egyetértenek, hogy kilenc év után visszatekintve ma sem döntenénk másképp.

Amit szeretnék megjegyezni, Dócs Dávidnál csak egyetlen mondatot, hogy azért én szeretném kérni, hogy a magyarországi nemzetiségek saját maguk dönthessék el, hogy melyik identitásuk fontosabb vagy kevésbé fontos, vagy éppen azonos értékűnek tekintik, mert azt gondolom, hogy ez a Magyarországon élő őshonos nemzetiségeknél mindenkinek a saját személyes joga.

Nacsa Lőrincnek köszönöm a támogatást.

Berki Sándor hozzászólása: azt gondolom, az, hogy nincs roma szószóló, erről semmilyen körülmények között nem mi tehetünk, gondolom, ezt ő sem feltételezi. Sőt, ez nagyon komoly problémát okoz nekünk is, hiszen nincsen roma szószóló. Tehát ennél rosszabbat egy nemzetiség nem csinálhat magával. Nekünk az első dolgunk volt, hogy a választást követően Pintér Sándor belügyminiszter úrtól kértünk egy találkozót, ahol az alelnökökkel együtt és vagy hat államtitkárral átbeszéltük a lehetőségeinket. Sztojka Attila kormánybiztos úr is ott volt. Ugyanúgy, ahogy Alexov Lyubomir alelnök urat a bizottság részéről a roma pályázati támogató bizottságba javasoltuk, delegáltuk, nem azért, hogy beleszóljunk a pénzek elosztásába, de hogy a nemzetiségi bizottságnak, ha már nincs roma szószóló, legalább legyen valami rálátása, és mindenben, a rezsikompenzációtól a közétkeztetési többletköltségek felmérésén keresztül mindenben mindig a roma intézményeket és a romakérdéseket is megnézzük, csakúgy, mint az elmúlt napokban a költségvetés tárgyalása során is. Ez a helyzet nekünk is rossz.

Varga Ferenc felszólalásához: azt én megköszönöm, hogy egy sereg kérdésben valóban részben a ma benyújtott törvénymódosítással vagy legalábbis ahhoz kapcsolódó dolgokkal foglalkozott. Én csak azt sajnálom, és azt kérem ‑ én vele egyébként közvetlenül is beszéltem másfél-két hónappal ezelőtt, amikor az akkori állapotnak megfelelően minden frakciónak megküldtük az előterjesztést ‑, hogy ezek a javaslatok nem most kellettek volna, hanem már másfél-két hónappal ezelőtt, azért küldtük el az egész anyagot addig. Tehát most már nincs idő, lehetőség sok mindennek a tárcaközi és egyéb egyeztetésére.

Szolga József felvetése pont azt bizonyítja, hogy igen, köztünk is nagyon sok kérdésben vannak véleményeltérések, komoly viták is, azért is, mert mindegyikünk, minden nemzetiség más, részben más célokkal, és más a mentalitásunk, de államtitkár úr is megerősítheti, hogy más szempontból nézzük a dolgokat. A Pénzügyminisztériumtól az államtitkárságon keresztül nagyon komoly vitáink vannak. Nyilván mindenki a legjobbat akarja, és a végén mégiscsak ebből ki tudunk lépni, és meg tudunk állapodni, mint ahogy Szolga József úr is, aki a tárcaközi bizottság munkájában személyesen részt vett, fenntartja azt a véleményét például, hogy intézményvezető ne legyen nemzetiségi önkormányzati tag. De ezzel együtt, mivel a többség ezzel nem értett egyet, elfogadta és megszavazta a benyújtott törvényjavaslatot. Ezt rendkívül fontosnak tartom. Tiszteletben tartjuk mindenkinek a saját véleményét; attól, hogy a többiek most éppen így gondolják, és másképp gondolják, még nem lehet ezért bántani, és el kell fogadni.

Szabó Rebekának szeretném mondani, hogy a strasbourgi ítélettel nem foglalkoztunk még. Fogunk, a nemzetiségi bizottság és az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége is. De gondolom, annyi nem felelőtlenség, ha mint Ritter Imre magánszemély azt mondom, mert azért rengeteget foglalkoztunk a parlamenti választás nemzetiségi kérdéseivel, hogy én ezt egy megalapozatlan, rossz ítéletnek tartom, mert pont egyébként a legkisebb nemzetiségeket veszélyezteti. De ebbe nem akarok most belemenni, ez biztosan lesz még téma. (Szabó Rebeka: Ez egy válasz! Látja, államtitkár úr, így kell válaszolni!)