Nacsa Lőrinc (KDNP)

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Egészen meg vagyok döbbenve Lőcsei képviselő úr felszólalása után. Egyrészt egészen döbbenetes, ahogy a cigányságról beszél a képviselő úr, ahogy lenézően beszél honfitársainkról (Lőcsei Lajos: Az önkormányzati rendszerről! Ne forgasd ki a szavaimat!), ahogy lenézően beszél a Nemzetiségek Bizottságáról, az országos nemzetiségekről, az önkormányzatokról, valami Fidesz által menedzselt szervezeteknek hívja azokat a sok száz éves múltra visszatekintő őshonos nemzeti közösségeket, amelyek itt, Magyarországon számtalan dolgot tettek hozzá a magyar nemzet felemelkedéséhez, a magyar történelmünkhöz. (Taps a kormánypártok soraiban.) Képviselő úr, szégyen, amit csinál! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Az a helyzet, hogy ahelyett, hogy a kollégái ön elé rakták volna ezt a beszédet, egyszerűbb lett volna elolvasni a törvényjavaslatot, mert oda van írva, hogy a Nemzetiségek Bizottsága nyújtotta be ezt, tisztelt képviselő úr, nem a kormány. Nem tudom, hogy ezt észrevette‑e, amikor ilyenekkel vádaskodik. És azt sem tudom, képviselő úr, hogy azt észrevette‑e, hogy az ön választási plakátján annak a DK-nak a logója szerepel, amelynek az elnöke, Gyurcsány Ferenc ideje alatt voltak a romagyilkosságok, tisztelt képviselő úr, és nem tettek ellene semmit, (Hoppál Péter: Szégyen!) Észrevette‑e, hogy azokkal szövetkezik és azoknak szurkol és azoknak a politikai szekerét tolja, akik idején ez történt? (Lőcsei Lajos a Fidesz sorai felé mutatva: Nyomor vámszedő! Fáj az igazság! Fájjon is! ‑ Az elnök csenget.) Mi is meghallgattuk önt, képviselő úr, nem volt egyszerű. Szégyen, hogy honfitársainkról így beszél, tisztelt képviselő úr.

Sokkal egyszerűbb lenne és sokkal méltóbb, ha az emberek lenézése, a nemzetiségi közösségek gyalázása helyett inkább a törvényjavaslattal foglalkozott volna, mert oda lehetett volna érdemi hozzászólást tenni. Ez a törvény az elmúlt évek tapasztalataiból, a nemzetiségi önkormányzatok működésének tapasztalataiból jött létre. Egyébként be lehet nyújtani hozzá módosító javaslatot, tisztelt képviselő úr. Egyébként el lehetett volna mondani a törvényről a véleményét. Az a helyzet, hogy az általános vitán a törvényről ön egy szót sem szólt. Ön itt elmondott egy megírt programbeszédet ‑ értjük, lehet, joga van hozzá ‑, csak éppen semmi köze nincsen a mostani törvényjavaslathoz, meg ahhoz, amit most tárgyalunk.

Mert itt van előttünk a nemzetiségek jogairól szóló törvény módosítása, amit a nemzetiségi bizottság, képviselő úr és a szószóló asszonyok és urak hoztak ide elénk, hiszen ez egy olyan fontos kérdés, amiről érdemes szerintem beszélni. Képviselő úr, azért engedje meg azt ‑ ön egy éve képviselő ‑, hogy azért a nemzetiségek támogatásáról, a nemzetiségek segítéséről, a nemzetiségek véleményének a komolyan vételéről itt egység volt ebben a parlamentben. Itt általában ezek a törvények egyhangúlag mentek át, tisztelt képviselő úr. Vegye figyelembe ezt a hagyományt is, hogy itt fontos lenne ezekben a témákban közösen dolgozni, nem pedig olyan feszültségeket szítani és kelteni… (Lőcsei Lajos a szószólók sorai felé mutatva: Azért ül ott a roma szószóló? Ott, abban a sorban! ‑ Az elnök csenget.) Igen, azért ülnek ott a szószólók, képviselő úr…