Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Varju képviselő úr reakciójára reagálnék. Költségvetési átcsoportosítás. Sokszor él a baloldal az elmúlt 13 évben azzal a fordulattal, lehetőséggel, javaslattal, hogy azt mondja, hogy a kormány vegyen el innen valamit, és tegye át oda, általában vegyen el a kommunikációról, a stadionokról, innen, onnan, amonnan, mert akkor ne az történjen, hanem ez történjen, hogy ne a sport épüljön, hanem mondjuk, az egészségügy, az oktatás, s a többi. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Az osztályharcos logika itt van. Ezt a szót elég sokszor mondtam a mai reggelen (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.), de nem véletlenül, mert önök ebben tudnak elsősorban gondolkodni. (Szabó Timea: Melyik osztály harca?)

Önök általában gúnyolni szoktak minket ezzel, hogy mi a nemzeti együttműködés rendszerét próbáltuk 2010 után építeni, amikor nem abból áll az ország, hogy kitől vegyek el, hogy valakinek adjak, hanem jusson ennek is több, meg jusson annak is több. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Mészárosnak!) Nekünk ez a logikánk. Azok, akik több mint száz állami céget eladtak, ugyanabban a pillanatban csökkentették a pedagógusok bérét is. Tehát nem az volt, hogy most az állami vagyon növekedjen, vagy a pedagógusok bére nőjön, hanem egyszerre csökkent az állami vagyon, egyszerre nőtt az államadósság, és mellette a pedagógusok bére is csökkent.

Tehát szerintünk lehet a kormányzást eredményesen csinálni. Szerintünk az elmúlt 13 évben az emberek azért választottak minket újra, mert ők egyetértenek ezzel, ahogy mi ezt tettük, mert eddig is tudott nőni az állami vagyon is, és mellette az adók is tudtak csökkenni, meg a családtámogatások is tudtak nőni és a fizetésekben is tudtunk növelni. Úgyhogy mi nem ezt az innen vegyünk el vagy oda rakjunk, hanem mi a jussunk előre közösen előre részt tartjuk fontosnak.

Konzultáció. Itt nagyon sokféle kérdést feltettünk, de mi is úgy gondoltuk, hogy nem tudunk minden kérdést feltenni, ami a pedagógusokat foglalkoztatja, vagy akár a szülőket, ezért volt szabad szavas rész is. a válaszokban. Amit ön felhozott ‑ tiltakozások bevitele az iskolába ‑, ott az volt látható, hogy ez volt a szülőket leginkább megosztó kérdés, és ez volt a legtöbb válasz, hogy a szülők nem akarnak azzal foglalkozni, hogy amikor a gyereket iskolába küldik, ez most egy politikai állásfoglalás vagy sem, mert azt kérte a tanár, hogy aki most tiltakozik a kormány ellen, az ne küldje be a gyerekét; nem akarnak ilyen helyzetbe kerülni, az iskola nem erre való. Ez volt a legmegosztóbb a szülők részéről, és ebben utasították vissza a legtöbben, hogy nem akarnak véleményt nyilvánítani, mert az iskola nem erről szól.

(5.50)

Ebben a szabad szavas részben is ez volt a legtöbb pedagógusi visszajelzés. Ezért mondjuk azt, hogy ha van jogi lehetőségünk rá, hogy a költségvetési forrás miatt uniós forrás legyen, az Unió is nyitott erre a járvány óta, létre is hoztuk ezt a konstrukciót, le is adtuk tavaly júliusban, teszünk is mellé hazai forrást is, főleg, ha 2030-ig nézem, akkor 5600 milliárdot, de idén is, hiszen idén volt egy 10 százalékos tavaszi emelés; ez a törvény is béremelést hoz, hiszen a minimumkereseteket rögzíti, ezáltal a legalacsonyabbat keresők, tehát elsősorban a pályakezdők esetében béremelés lesz a következménye a törvény elfogadásának, és a hátrányos helyzetű régiókban levőknél is béremelés lesz, hiszen bevezetjük a többletet, amit ott tesznek, ez is béremelést hoz, de ez még mindig kevés ahhoz képest, amit szeretnénk. Nagyon jó lenne, hogy amit Kunhalmi Ágnes el mert mondani itt egy mondatban hajnali négykor, azt munkaidőben végre Brüsszelben is elmondanák a baloldal európai parlamenti képviselői.

Berki Sándor képviselő úrnak mondanám, hogy szerintem ő sem látott még ilyen széles körű egyeztetést soha egyetlenegy oktatásitörvény-módosítás előtt sem. Szerintem, ha belegondolunk, nyilván nem is volt persze ilyen lehetőség digitális konzultációra húsz évvel ezelőtt. Tehát nem is kérném számon senkin azt a részt, de tényleg 21 környi egyeztetést tartottunk, a szakszervezetekkel 10 környit, a Köznevelési Tanáccsal (Szabó Timea tüsszent.) ‑ egészségére! ‑, mindenki mással, a Köznevelés-stratégiai Kerekasztallal, az egyházi fenntartókkal, a magánfenntartókkal, a tudományos és művészeti testületekkel, a diák- és szülői szervezetekkel egyaránt, az Országos Diákparlamenttel. Ilyen széles körű nem volt. Ezt önök elmondják rendre. Én már nagyon sokadszor mondom el válaszként, de azért, mert nagyon furcsának tartom, hogy legalább ezt elismerhetnék, hogy most tényleg volt egy széles körű egyeztetés, olyan széles körű, mint 30 éve soha. Kár, hogy ebből nem az jött ki, hogy akkor legyen legalább három dolog, amiben egyetértünk közösen mindnyájan, hanem nem volt egyeztetés, ennek a tagadása.

A vidéki iskolákra jobb lenne úgy rátérni, hogy ha ő is itt lenne. Nyilván ezzel nekem is elsősorban a nyári időszakban mint egyéni országgyűlési képviselőnek, sokszor felmerülő kérdés, mert valóban vannak kisiskolák, kis felső tagozatok, ezek hogyan tudnak működni, hogy nem tudnak működni. Ahol lehet, a mi kormányunk mindenhol biztosítja ezt, tehát tényleg levittük olyan alacsony szintre a kötelező osztálylétszámot is, hogy minél több kis iskolát is meg tudjunk őrizni, és mellette azért van a falusi CSOK, hogy valóban a népességmegtartó ereje is meglegyen a kistelepüléseknek. De ha az arányokat nézem a diákszámcsökkenésben és a tanárszámcsökkenésben, ezt már Maruzsa Zoltán államtitkár úr is elmondta az expozéban is, hogy messze nagyobb arányú a diákcsökkenés az iskolákban, mint a pedagógusok számának csökkenése az oktatásban összességében. A pedagógusszám 165-170 ezer között mozog, néha följebb, néha lejjebb megy pár ezerrel, tehát itt egy maximum 2-3 százalékos csökkenésről beszélhetünk az elmúlt 10-13 évben, míg a diákok számában viszont sajnos nagyobb ‑ mivel a népesség sajnálatos módon fogy a születési számok miatt ‑, egy 13-15 százalékos csökkenésről beszélhetünk. Tehát sokkal nagyobb arányban csökken a diákok száma, mint a tanárok száma. Tehát a tanár-diák arány nem romlott ebből kifolyólag az elmúlt időszakban.

Vajda Zoltán képviselőnek csak azt tudom mondani, hogy a béremelés a legfontosabb dolog, amit meg tudnánk tenni közösen, és nagyon sajnáljuk, hogy a baloldal Brüsszelben továbbra is akadályozza, akadályozza és akadályozza, és ezt már Gyurcsány Ferenc nyílt sisakkal is elmondja, hogy ezt teszi, vagy Molnár Csaba az árnyékkormányinfón is erről számolt be.

Hajnal képviselő úr nagy dilemma elé állított. Önnek higgyek, vagy a szememnek? Nagy dilemma volt, de a szememnek hiszek. Egyetlenegy, amikor ez felborul, hogy a feleségemnek vagy a szememnek higgyek, akkor a feleségemnek néha jobban hiszek, de az ön esetében nem borítanám fel ezt az egyensúlyt, ott a szememnek vagyok kénytelen hinni. Én ott látom, azt hiszem, két momentumos politikus is van, aki így két kézzel tolja az embereket rá a rendőrsorfalra. Kérem, nézze el nekem ezt az elfogultságot, hogy ennek a videónak jobban hiszek. De szerintem önöknek is tanulság, ha nem akarnak az előzőkhöz hasonló választási eredményeket elérni, hogy a valóságnak ezt a részét ne próbálják meg letagadni.

A rendőrség fellépése kapcsán, nézze, ahol nincs jogsértés, ott nincs rendőri fellépés, ahol van jogsértés, ott van rendőri fellépés. Ez így volt a korábbiakban, így van most is, így szabályozzák a törvények is.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

És ön feltette a legfontosabb kérdést, hogy mi a törvény célja. Ön mondott egy célt, ami nyilván azért, hogy önök hergeljenek embereket a törvény ellen, lehet, hogy arra alkalmas. Egyébként szerintem tényleg gondolják meg, hogy jól teszik‑e ezt.

Mindnyájan felelősséget viselünk mint országgyűlési képviselők, a nemzetért, itt ülünk. Nagyon kivételezett helyzetben vagyunk, hogy itt a parlamentben ülhetünk és dönthetünk a hazánk sorsáról, a hazánkról, amely felnevelt minket, és olyan emberré váltunk, amilyenek lettünk, hogy érdemes‑e ezen törvény kapcsán mindenfajta rémhíreket és álhíreket kelteni, és ezáltal pedagógusokat arra ösztökélni, hogy ilyen és olyan szörnyűségek vannak ebben a törvényben, ezért ne is legyetek tovább pedagógusok, miközben a törvények pontosan a diákoknak és a pedagógusoknak javítják a helyzetét.

Ebből mi a célja a törvénynek? Ön is ezt kérdezte. Sok mindent tudnék mondani, de ha csak egyvalamit mondhatnék mint fő célt, az pontosan az, amit önök persze támadásnak mondanak, hogy a közalkalmazotti létből kikerülnek a pedagógusok, hogy egy saját jogviszonyuk lesz, ami rájuk igazított, nem általános, nem mindenkire vonatkozik, hanem rájuk és az ő teljesítményükre, hogy a jó tanárok, a diákokkal sokat foglalkozó tanárok végre elismerést kapjanak teljesítményértékelésükben is és a fizetésükben is.

Ha a jót nem jutalmazzuk, akkor azok a jók vagy más területre mennek át, vagy elvesztik a motivációjuk egy részét. De hogyha a motivációt mi erősíteni tudjuk, mert azért ment pedagógusnak, mert szereti a gyerekeket, úgy tartja az órákat, hogy magából a legjobbat akarja kihozni, de kell külső megerősítés is. Önnek is kell külső megerősítés. Nekem is jó, ha van külső megerősítés, mert így vagyunk emberből kifaragva. Ha ez a bérben is megnyilvánul, és ha valaki jobban odateszi magát abban a tanévben, ezután az elismerésében és az anyagi elismerésében is megnyilvánul, akkor ezzel szerintünk az egész oktatás jobbá vált, és a minőséget tudja ösztönözni, úgyhogy ez ennek a törvényjavaslatnak a célja, hogy ha ön már erre így rákérdezett. Köszönöm szépen.