Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszöntjük Varju képviselőt is itt a vitában. Olyan dolgokat mondott, ami kapcsán úgy gondoltam, hogy mindenképpen szót kérek, mert egyrészről nekünk nagyon fontos a korszerű magyar oktatás, mi ebben nagyon hiszünk, és nagyon fontosnak tartjuk. Nagyon sok időt és energiát fordítunk nyilván rá, nem vonom kétségbe, hogy önöknek is fontos ez a kérdés, de mintha leragadtak volna önök a saját kormányzati ciklusukban, és önöknek a korszerűség az az ószerűséget jelenti. Önök mindenből csak a 2010 előttit szeretnék visszahozni, ahelyett, hogy új, innovatív és tényleg a mai kornak megfelelő és a magyar hagyományokra építő oktatási rendszert hoznánk létre.

De nem ez volt a fő indok, amiért szót kértem, hanem az, hogy teljes mértékben visszautasítom, hogy ön azt mondja, hogy ön a pedagógusok nevében beszél, mi pedig valami, ettől teljesen távoli dolgot hoztunk létre ezzel a törvénymódosítással. Ugyanis nem úgy fogtunk bele ebbe, hogy sötét minisztériumi irodákban, íróasztalból elővett lapokra felírtunk ötleteket, nem ezzel kezdtük, nem olyan emberekkel, akik soha az életükben nem láttak iskolát, mióta leérettségiztek, hanem azzal kezdtük, hogy megkérdeztük a pedagógusokat.

Ön a pedagógusok nevében beszél, és nyilván megkereste önt öt, nyolc, lehet, hogy beszélt száz pedagógussal is, vagy eljutott száz pedagógusnak is a véleménye önhöz, na de hát, mi azzal kezdtük az egészet több mint fél évvel ezelőtt, hogy az összes magyar pedagógusnak kiküldtünk egy első digitális konzultációs kérdőívet, aztán egy másodikat, aztán egy harmadikat, aztán az összes magyar szülőnek. (Arató Gergely: Én nem kaptam. ‑ Vajda Zoltán: Hogy állampapírt vegyenek?) És először válaszolt 25 ezer pedagógus, aztán válaszolt 33 ezer, aztán válaszolt 18 ezer, aztán válaszolt 130 ezer magyar szülő. És nem azért vannak benne ezek a részek, mert ezt mi találtuk ki, hanem azért, mert a magyar pedagógusok 74 százaléka azt mondta, hogy egyetért a teljesítményarányos bérezéssel.

És amikor megkérdeztük őket ‑ mert ez a legnehezebb kérdés, nem is tudom, erről miért nem volt szó az elmúlt órákban ‑, hogy hogy lehet mérni a teljesítményt… Ha érdemi vitában lennénk, akkor erről beszélnénk: hogy lehet mérni egy pedagógus teljesítményét? Mert ez nem egy könnyű kérdés, és mi is elindítottunk ebben egy pilotprojektet, pár tucat iskolában most elindult, annak a tapasztalataiból vezetjük majd be a következő tanévben, hogy a fizetést befolyásolja az azt követő, még további tanévben, tehát majd a harmadik tanévben lesz majd csak a fizetésben következménye a teljesítményértékelési rendszernek. Mert ez az egyik legnagyobb kihívás, önök itt most mindenféle politikai lózungokat pufogtatnak ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogy ki szerint hogyan lehet jól mérni. És a tanárokat kérdeztük meg.

A diákok eredménye? A diákok eredményének a változása? A szülők véleménye? Ezek voltak, amiket a legkevésbé támogattak a tanárok. Külső minősítő? Ez középerős támogatottságot kapott, ez, ami most van, a minősítésnek ez a rendszere, de ez láthatóan csak a dobogó legalsó fokára került a pedagógusok értékelése szerint. A második legnagyobb támogatottságú a munkaközösség-vezető volt és az első pedig az iskolaigazgató. Amikor ebbe a törvénybe ezt beletettük, ezt nem azért tettük bele, mert úgy gondoltuk, hogy mi ezt így tudjuk, vagy valahogy kigondoltuk vagy spekuláltunk, hogy így lehetne, hanem amit a magyar pedagógusok mondtak, azt mi ebbe a törvénybe beleírtuk. És erre ön itt föláll, és azt mondja, hogy ezt a magyar pedagógusok elutasítják, meg ön a magyar pedagógusok nevében ennek a törvénynek a visszavonását követeli.

Tisztelt Képviselő Úr! Ez a törvény abba az irányba ment, amit a magyar pedagógusok nekünk meghatároztak, mert ők azt mondják, ők támogatják, hogy teljesítményarányos bér legyen, és leginkább az igazgató tudja az ő teljesítményüket mérni és értékelni, nem külsők, nem a diákok eredménye, nem a szülők véleménye. Ezért kerültek bele ezek ebbe a törvényjavaslatba.

Úgyhogy kérem, hogy amikor ezeket kritizálják, tartsák tiszteletben, e mögött nem pár levélíró van, aki vagy pedagógus vagy nem, hanem több tízezer pedagógusnak a végiggondolt véleménye, amit nekünk visszajeleztek. Mi erre tudunk támaszkodni. Ennek a több tízezer pedagógusnak a véleményére, úgyhogy kérem szépen, hogy tiszteljék már annyira ezt a több tízezer pedagógust, hogy ha ők ezzel foglalkoztak, ebben véleményt nyilvánítottak, és ezért ebbe a törvényszövegbe beletettük az ő véleményüket, akkor azt ne kezeljék le, hogy ez szakmaiatlan, hogy ezt a pedagógusok ellenzik, amikor a velük való konzultáción jutottunk erre.

És arra is felhívnám a figyelmüket, amire Maruzsa államtitkár is már többször felhívta a vitában és vitán kívül is sokak figyelmét, amikor a közalkalmazotti státuszról beszélnek önök is, hogy a magyar pedagógusok egyharmada jelen pillanatban nem közalkalmazott. (Arató Gergely: És akkor elvesszük a többiektől is, megoldjuk.) Tehát ne éljünk abban a világban, hogy minden pedagógus ma Magyarországon közalkalmazott. Mert persze, akik tankerületi iskolákban vannak, azok azok, de akik magániskolában, egyházi iskolában, nemzetiségi önkormányzat által fenntartott iskolában, akik az iskolarendszer többi részé-ben vannak, azok nem közalkalmazottak. Most viszont ez a törvény mindenkinek egyenlő garanciákat ad. Megvédi azokat a különböző garanciákat, amelyek most is vannak a közalkalmazottaknál. (Arató Gergely: Mint a magánnyugdíjpénztáraknál.) És ezt mindenki számára, mindenki számára egységesen biztosítja, de önök ezen játszi könnyedséggel túllépnek, és nem veszik figyelembe, hogy a pedagógusok egyharmada most egyáltalán nem ebben a közalkalmazotti státusban van.

És az idővel haladni kell, tisztelt képviselő urak, tehát nem lehet megállni ott, ahol önök valamikor még kodifikáltak törvényjavaslatokat oktatással kapcsolatban, mert a fenntartói szerkezet változott, ezáltal a pedagógusoknak kiszámíthatóságot, egyenlő biztonságot akarunk, az egész oktatási rendszerben egy átláthatóságot akarunk, azt, hogy ki-ki hasonló jogállásban legyen akár állami, akár egyházi, akár magániskolában tanít, akkor ezt a törvényjavaslatot önöknek érdemes támogatni, mert igazából kiterjeszti ezeket a lehetőségeket. Persze, nem fogják önök persze ezt támogatni, nagyon jól tudom, de ha esetleg egy picit a célok, amiket megvilágítanak, azok tényleg fontosak lennének önöknek, akkor ezt a törvényjavaslatot teljes nyugodtsággal támogathatnák, és mondom, ennek az alternatíváját önök fel nem kínálták.

Vannak valós problémák Magyarországon is és egész Európában. A bérkérdés a legégetőbb, ezért lenne fontos, amit ön is mondott, képviselő úr, hogy akkor közösen tegyünk valamit azért, hogy ne csak egy költségvetési forrásból, hanem EU-s forrásból is menjen mellé. Ha a tavaly júliusban nyilvánosságra hozott vállalásunkat ön is megnézi ‑ ön azért a költségvetéssel, gazdasági kérdésekkel sokat foglalkozó politikus, tehát érti ezeket a számokat ‑, 800 milliárd forint az EU-s lába ennek a béremelkedésrésznek és 5600 milliárd forint a költségvetési lába. De önök miért mondják azt, hogy csak 5600 legyen ott, és ne legyen ott a 800? Ezt józan ésszel nem tudom fölfogni. A költségvetés ebben természetesen vállalja a maga részét, 5600 milliárd forintnyi részét. De miért ne biggyesszük hozzá az 5600-hoz ezt a 800-at, ha ezáltal most korábban és magasabb mértékű lehet a pedagógusok béremelése? Miért ne éljünk ezzel a lehetőséggel, ami megnyílt a járvány óta, hogy költségvetési forrás mellett EU-s forrásból is lehessen béremelést finanszírozni? Senki nem tudja megmagyarázni, hogy önök ezt miért ellenzik, ehhez miért nyújtanak be újabb és újabb feltételeket, úgyhogy jó lenne egy-két dologban azt érezni, hogy tényleg önök is hajlandóak nemcsak a saját 15 évvel ezelőtti álláspontjukat visszhangozni, hanem egy kicsit a jövőbe is tekintenének, és a 2030-as meg 2050-es Magyarországhoz mérnék, hogy most milyen törvényeket kell elfogadni, hogy azok a fiatalok valóban használható, értékes tudást kapjanak, akik majd később fognak bekerülni az iskolapadba. Köszönöm szépen.