Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr, Árnyékminiszter Úr! Tisztelt Ház! Ön azzal kezdte a különbségtételt az önök politikai közössége és a miénk között, hogy mi a rendszerváltás utáni történelem egyik lezárt fejezete leszünk. Ez valóban egy különbség, hiszen önök a rendszerváltás előtti történelemnek a rendszerváltás utáni történelembe áthúzódó fejezete, erre Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára, az Apró-villa, az ottani történések, amelyek nemzedékeken keresztül meghatározták Magyarország történetét az 50-es években (Közbeszólások a DK soraiból.), a 60-as, 70-es, 80-as, 90-es és 2000-es években egyaránt ‑ ez valóban különbség. Tudja, az én pártomnak, a Kereszténydemokrata Néppártnak a politikusai akkor valahol száműzetésben voltak, vagy börtönben, vagy valahol meghúzták magukat, amikor az Apró-villában eldöntötték, hogy mi fog történni Magyarországon. Ez tehát valóban egy különbség a két párt között.

Aztán azt is mondta, hogy ordas eszmékkel paktálnak le egyesek itt a parlamentben. (Nacsa Lőrinc: Ott a jobbikos! ‑ Barkóczi Balázs kezével jobbra mutat.) Lehet, hogy maga köré nézett. Hát mégiscsak önök kampányoltak együtt gárdistákkal, az ön szórólapjait szórták ki egykori magyar gárdista jobbikosok. Tehát ha valaki… (Közbeszólások.) Nem a mi szövetségesünk beszélt arról, hogy a zsidó származású képviselőket és politikusokat listázni kéne a parlamentben, hanem az ön politikustársa, az ön szövetségese, az ön képviselőtársa beszélt erről. Tehát lehet, hogy végre ‑ végre! ‑ magukba néznek, tisztelt képviselő úr, és talán lehet, bár nem hiszem, hogy egyszer az életben őszintén megnyilvánulnak ez ügyben. Bár Gyurcsány Ferenc elmondta önöknek, hogy lehet őszintén beszélni, ugye, nem kell hazudni ‑ micsoda felszólítás ez Gyurcsány Ferenctől ‑, mi voltunk ott, ez a dolgunk.

(10.20)

Legalább akkora logikai megfejtési rejtvény, mint az iskolai feladatok, hogy vannak a szigeten hazudósok meg igazmondók, de hát, Gyurcsány Ferenc egyszer azt mondta, hogy nem kell hazudni, el kell mondani, hogy önök akadályozzák a pedagógusbér-emelést, mert önök nem engedik azt, pontosabban a politikai befolyásukat arra használják, arra vetik be, hogy ne érkezzen Magyarországra egyetlenegy forrás sem pedagógusbér-emelésre. (Barkóczi Balázs folyamatosan közbeszól.) Mi megállapodtunk az Európai Unióval 800 milliárd forintban, hogy a legnagyobb konstrukció Magyarországon a pedagógusbér-emelésre fordítandó konstrukció lesz. Megállapodtunk mi és az Unió. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!)

És azóta, tavaly július óta önök mást sem tesznek, mint ezt akadályozzák. Kimennek Brüsszelbe is ‑ Dobrev Klára is, Molnár Csaba is, Ara-Kovács Attila képviselő úr is, mindnyájan ‑, és újabb feltételeket követelnek, hogy ne érkezzen meg a magyar pedagógusok béremelésének fedezete. Minden európai uniós forrás ott van benne a költségvetésünkben, a magyar költségvetés egyik fejezete; ez része a költségvetésnek, és ebből szeretnénk nekik minden idők legnagyobb béremelését, 75 százalékos béremelését biztosítani, mert mi megbecsüljük őket; mert mi a munkájukat értékeljük nemcsak szavakban, de szeretnénk anyagiakban is; nemcsak pedagógusnapon megköszönni, nemcsak év végén, a ballagáskor megköszönni, hogy hogyan foglalkoztak a gyermekeinkkel vagy mások gyerekeivel, hanem hogy ez a havi bérükben is meglátszódjék.

Erre önöktől példát nem vehetünk, mert a rendszerváltás óta az egyetlenegy kormány, amelyik csökkentette a magyar pedagógusok bérét, az pontosan az önök kormánya volt. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiban: Így van! ‑ Gréczy Zsolt: Hazugság!) A rendszerváltás óta az egyetlenegy kormány, amely tömegesen zárt be iskolákat, összesen 381 helyen, az az önök kormánya volt. A rendszerváltás óta az egyetlenegy kormány, amely a pedagógusképzést tandíjassá tette, ráadásul kétszer is, az önök kormánya, a Horn-kormány és a Gyurcsány-Bajnai-kormány. És az egyetlenegy kormány, amely tömegesen pedagógusokat bocsátott el Magyarországon, 15 ezer pedagógust, azok pontosan önök voltak, amikor 2008-2009-ben 15 ezer pedagógust rúgtak ki a magyar iskolákból; se szó, se beszéd, indokolás nélkül menniük kellett.

Most pedig ön föláll, miután bért csökkentettek, ön béremelést követel; miután önök pedagógusokat bocsátottak el, azután önök több pedagógust követelnek; miután önök tandíjat vezettek be a pedagógusképzésre, azt mondja, hogy többeknek kéne jelentkezni a pedagógusképzésre. Amit a jövőre vonatkozóan mond, abban igaza van, csak amit a múltban tett, az mind ennek az ellenkezője, meg amit most is tesznek, nemcsak itt, hanem Brüsszelben, mert itt önök nincsenek többségben, de Brüsszelben a többségre van befolyásuk, ezért ott próbálják akadályozni a magyar pedagógusok béremelését.

Egyeztetések hiányáról beszél, tisztelt képviselő úr. Ön is ott volt személy szerint az egyeztetésen, amikor kilenc pártot hívtunk a Belügyminisztériumba; az volt a 20. egyeztetés. Előtte már 19 egyeztetés volt; abból 10 a szakszervezetekkel külön, de volt az Országos Köznevelési Tanáccsal, a Köznevelés-stratégiai Kerekasztallal, magánfenntartókkal, egyházi fenntartókkal, szülői szervezetekkel, mindenkivel, akivel csak lehetett, és aztán volt egy következő egyeztetés, amire az önök szakértőit hívtuk másnap. Eljött? Nem! Ön megfogalmazott javaslatot a kilencpártin? Nem! Volt bármi érdemi észrevétele? Nem! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Önök csak a botránykeltésben hisznek, tisztelt képviselő úr. (Közbeszólások és zaj a DK padsoraiból.) Bízzunk benne, hogy még egyszer nem kerül a baloldal hatalomra, mert akkor újra az az időszak jön, ami pedagógusbér-csökkentéssel és tömeges elbocsátásokkal járt. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)