Dr. Maruzsa Zoltán Viktor

DR. MARUZSA ZOLTÁN VIKTOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Molnár Zsoltot keresem a tekintetemmel, de nem látom, amit nagyon sajnálok, mert olyan óriási rábeszélőkével biztatott engem az anyag visszavonására, hogy tényleg így már-már meginog az ember (Közbeszólások az ellenzék soraiból, köztük: Kunhalmi Ágnes: Visszahívom! ‑ Gy. Németh Erzsébet: Majd szuggerálom, államtitkár úr!), és bíztam benne, hogy még legalább a tekintetével valami inspirációt biztosít. Szeretném őt biztosítani arról, hogy én nagyon szeretem a történész hivatásomat, úgyhogy fog még velem ezen a terepen is találkozni.

Hajnal képviselő urat szeretném megnyugtatni, hogy ismerjük a Helsinki Bizottság anyagát. Ezeknek mindig van egy politikai vonala, én azzal nem foglalkoznék, és mindig van egy jogi vonala is. Természetesen, ahogy jeleztem, ezt megismertük már a márciusi tervezet kapcsán is, a kollégáim feldolgozták, megnéztük, minden jogi érvet megfontolunk, hiszen mi is olyan jogszabályokat szeretnénk alkotni, amelyek nyilván az Alaptörvénynek meg a jogi koherenciának minden szempontból megfelelnek. Ami indokolt, azt természetesen módosítjuk.

Berki képviselő úr számára mondanám, hogy amit a vidék oktatási rendszeréről mondott, én azt azért nem érzem fairnek, mert éppen ez a kormány szerintem nagyon sokat tesz azért, hogy fenntartsa a kis vidéki intézményeket is, ott is, ahol a tanulólétszám adott esetben ezt már egyre kétségesebbé és nehezebbé teszi, az utolsó pillanatig fenn szoktuk ezeket tartani. Mindig van természetesen, ahol sajnos már olyan mértékben csökken a létszám, vagy viszik el esetleg a szülők maguk nagyobb vagy jobb iskolába, hogy az adott intézménynél akkor az átszervezés eszközével vagyunk kénytelenek élni, de amíg nem ez a helyzet, addig egyébként éppen ez a kormányzat szerintem nagyon sok olyan kis vidéki intézményt tart fenn, amit egyébként egy önkormányzati fenntartású világban már rég nem lehetett volna fenntartani.

Kunhalmi képviselő asszonynak: a társadalmi felzárkózás területén nem áll távol a gondolkodásunk. A kötelező óvodáztatást a kormányzat éppen azért erőltette, mert minden szám azt mutatta, hogy a későbbi iskolai eredményesség nagyon nagy mértékben függ össze az óvodáztatás meglétével, és bár Magyarországon az óvodáztatásnak komoly hagyománya és tradíciója volt és van, de pont a társadalmilag talán erre leginkább rászoruló rétegek egyáltalán nem minden esetben vagy nem kellő időtartamban éltek ezzel. Éppen ezért is voltunk elkötelezettjei 2015-től a kötelező óvodáztatásnak.

Az általános iskolák mellett, ahol a társadalmi felzárkózási feladatkör ezt indokolja, ott működtetünk csaknem kétszáz tanodát, pontosan azért, hogy az iskola mellett legyen még egy olyan pont, amelyik az adott településen megtámasztja azokat a fiatalokat, segít az oktatási-tanulási eredményességükben. Működtetjük minden megyében területi lefedettséggel az Arany János-programban azokat a középiskolákat kollégiummal, amelyek ezekről a helyszínekről ki tudják emelni a legtehetségesebb fiatalokat, és nekik külön ösztöndíjjal olyan középfokú oktatást biztosítanak, ami a felsőoktatásba őket el tudja juttatni, de ugyanezt a funkciót, azt gondolom, a szakképzésben is a bevezetett szakképzési ösztöndíj messzemenőkig megtámogatja, emelkedett is a vonzereje azoknak a programoknak. Mindezt pedig kiegészíti egy olyan felsőoktatási kollégiumi és szakkollégiumi rendszer, amely szerintem ezeket a tehetségeket igenis egy sikeres, akár felsőfokú végzettség eredményéig is el tudja juttatni.

Szabó Timea és többen mások is rákérdeztek erre az 500 vagy 1000 iskolapszichológusra. Én szintén rákerestem így, hogy a törvényjavaslat mond‑e erről bármit, de nem találok benne ilyen pontot. Én azt vélelmezem, mert láttam ilyen cikkeket megjelenni a korábbiakban, hogy a törvényjavaslat ilyet nem tartalmaz, nem tartalmaz semmilyen finanszírozott létszámbeli változtatást. Tehát kérem, vizsgálják felül a felkészítőket, amelyeket kaptak erről a törvényjavaslatról, mert nem is volt szándékunk semmilyen finanszírozotti létszámon változtatni. A keresőm szerint négy helyen szerepel ez a szó, és sehol nem szerepel hozzá a finanszírozott létszámnak semmilyen változtatása.

A rendszer egyébként ebben úgy működik, hogy a nagy intézményekben saját iskolapszichológust finanszírozunk. Nagyon sokszor elsikkad így az észrevételeknél tényleg, hogy hány gyerekre jár, akkor ne felejtsék el, hogy emellett a tankerületi rendszerben jelen van a szakszolgálat, jelen vannak az utazó szolgáltatások, hiszen könnyű azt szerintem mindenkinek belátni, hogy pici intézményekben saját, önálló, csak helyben dolgozó pszichológus kollégának a foglalkoztatása nem minden esetben indokolt. Őket utazó szolgáltatással több feladatellátási hely között mozgatjuk, alkalmazzuk, és természetesen ahol nincs saját, ott ezzel a munkamódszerrel igyekszünk mindenkinek biztosítani azt az iskolapszichológiai ellátást, ami szükséges. Ennek a fontosságával én is egyetértek, és ennek nemhogy a csökkentésére, hanem a fejlesztésére vannak a kormányzatnak további tervei. Köszönöm szépen.