Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát, valóban hét órája ülünk itt, és próbáljuk egymást győzködni valamiről. És mielőtt belecsapnánk, két szolgálati közleményt engedjenek meg.

Az egyik az államtitkár úrhoz szól. Hát, látom, hogy szomorú. Ne szomorkodjon, államtitkár úr! Néha félremennek az e-mailek. Előfordul ez. Valójában azért se szomorkodjon, mert amit ott leírt, az rég úgy van; tehát önökre ráégett nemcsak a hazugság, hanem az is, hogy lopnak. (Nacsa Lőrinc: Nana, nana!) Ez így be lett már rég árazva. Amiatt, gondolom, picikét szomorú lehet, hogy majd lehet, hogy a reggelét a Karmelitában kezdi, de én innen is szurkolok önnek, hogy emelt fővel tudjon onnan kijönni.

A másik szolgálati közleményem Szeberényi képviselő úrnak szól, és picit érintőlegesen talán Hollik képviselő úrnak is. Van abban igazság, amit önök mondanak, hogy ez a mai vita valójában nem a törvényről szól. Szerintem igazuk van ebben. Régen nem törvényekről vitázunk ebben a Házban, nagyjából 10-13 éve nem. Valójában egy piti, bosszúálló kleptokráciáról vitázunk (Derültség az ellenzéki sorokból. ‑ Nacsa Lőrinc, átmutatva az ellenzéki oldalra: Még ők is nevetnek rajtad!) és annak minden függelékéről. Tehát valójában erről szól ez a vita, és én sajnálom, hogy maguknak itt kell ülni; hát, gondolom, ez munkaköri előírás, és be vannak osztva. (Nacsa Lőrinc: Ti vagytok beosztva! Pont ti vagytok beosztva! ‑ Az elnök csenget.) De hát, valamit valamiért ‑ a sok pénznek bizony időnként ára van.

És hogy a két szolgálati közlemény után egy örömhírrel szolgáljak: nem tudom, értesültek‑e róla, halleluja, szerintem nézzünk az ég felé, adjunk hálát az égnek: végre elkészült az Orbán család dácsája. (Többen a kormánypárti oldalról: Mi?) A dácsája. Tudják, hát Putyinnak is van, a maguk főnökének is kell hogy legyen ilyen. Most fogják feltölteni az úszómedencéket, sajnos a szökőkút még nem üzemel. Mondjuk, azt nem értem, hogy a könyvtár miért van benne, de biztos van annak is valami spirituális oka ‑ ez valójában lényegtelen is. Ez a dácsa nagyjából egy magyar város éves költségvetésébe került. És kár, hogy nem tudnak most kiszaladni a tüntető pedagógusokhoz, mert őnekik is elmondhatnák, hogy révbe értünk, emberek (Hollik István és Nacsa Lőrinc: Nincs senki a téren! ‑ Az elnök csenget.), a pedagógusoknak is többéves, hosszadalmas munkájuk gyümölcse ott van Hatvanpusztán, mint ahogy tízmillió magyaré is. Végre kiderült, hogy nemcsak Orbán Viktor kedves lánya, Ráhel állt a saját lábunkra, hanem Orbán Viktor kedves apukája is. (Nacsa Lőrinc, a fejét fogva: Mondják ezt az Apró-villából!) Halleluja!

És ha már itt tartunk, akkor be kell hogy valljam, miközben én itt ültem és hallgattam a vitát, azon gondolkoztam: tényleg megőrült a Karmelitában amúgy mindenki? Tényleg itt tartanak a sok száz milliárd forintos beruházásból megépült Karmelita rámáscsizmás-urambátyámos, bokacsattogtatós, kovászosuborka-szagú kormányfői rezidenciában, a méteres falak és az Amerika kapitánynak vagy Vasembernek öltöztetett, gyermekekre vicsorgó karhatalmisták sorfala mögött? (Hollik István: Mi a baj a kovászos uborkával?) Tényleg itt tartunk? Tényleg nem érzik azt, hogy mennyire szürreális és beteg is a maguk világa? (Dr. Selmeczi Gabriella: Miről beszél?) Beteg vármegyéstül, ispánostul, szemforgató álkeresztényestül és lopott vagyonostul. Itt zárójelben jegyezném meg… (Nacsa Lőrinc: A törvényről beszélj! ‑ Közbeszólások a kormánypárti oldalról. ‑ Az elnök csenget.) Nyugodtan nyomjon gombot, képviselő úr, ráérünk! Én hajnal 6-ig biztos itt vagyok (Nacsa Lőrinc: De nincs beosztás! ‑ Derültség.), de lehet, hogy 10-ig is. (Közbeszólások és derültség a kormánypárti padsorokban.) Tehát teljesen ráérek. (Az elnök csenget.) Nem, ez saját jól beosztott időm. (Közbeszólások.)

(23.40)

Csak okításként mondanám önöknek, hogy a Tízparancsolat kifejezetten tiltja a lopást. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból. ‑ Az elnök csenget.)