Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim és elsősorban a kamatadót megszavazó Kormánypárti Képviselőtársaim! Hát, már megint nem saját magukon kezdték a spórolást, igaz-e? Az eddigi 15 százalékos szja-ra érkező plusz 13 százalékos szochoadó sem önöket és a holdudvarukat sújtja.

Néhány órát a vagyonnyilatkozataik átfésülésével töltöttem, mert valóban az volt a gyanúm, hogy a bankbetétekre kivetett sarc sem az önök önzetlen felajánlása a magyar költségvetés megmentése érdekében. Nos, ez a helyzet. A miniszterelnöki vagyonnyilatkozat sok év vagyontalanság után közel 14 millió forintos megtakarításról számol be a feleséggel közös számlán. Gulyás Gergely 13 millió 459 ezer forintot vállalt be ugyanitt. A kodifikáció másik felelősének, Varga Juditnak nincs banki megtakarítása. Semjén Zsolt 1,5 millió forintot vitt pénzintézetbe, és 8 milliót tart otthon a párnacihában.

Kérem szépen, ne szórakozzunk már egymással! Ott sorakoznak a nyilatkozatokban a letagadhatatlan ingatlanok, látjuk a sokmilliós luxusórákat, a drága külföldi utakat, a vadászkalandokat, és jönnek a hírek a különböző cégügyekről. És mindezt egy vagyontalan NER-elit élvezi? Hát, nem, kedves képviselőtársaim, önök kifejezetten gazdag emberek, csak nem bankbetétben, jó eséllyel nem is magyar bankokban tartják a pénzüket, míg a magyarok zöme viszont igen, sőt, minél kiszolgáltatottabb helyzetű, minél kevesebb pénzt tud valaki félretenni, annál biztonságosabb megoldást keres a pénzügyeiben is.

Most pedig nézzük végig az elmúlt évek ámokfutását! Majd kérdezzék meg maguktól sokan, hogy miért nem bíznak a magyar állampapírban. Mintha a repülőgép utasai azt hallgatnák a hangosbemondón, hogy a pilóta és a másodpilóta üvöltözve vitáznak, hogy melyik kart kell meghúzni. Pont ilyen élmény számunkra az önök vitája, ilyen élmény a számunkra folyton bedőlő költségvetés, illetve a Nagy Márton és Matolcsy György között folyó vita.

Közbevetőleg kérdezem: ugye, tudják, hogy a 2023-ra szánt költségvetés is kamu? Ugye, tudják, hogy nem úgy lesz, mint Varga Mihály ígérte? Hiszen két hétre előre sem tudják már eltalálni, hogy mi történik a gazdasággal. Sőt, már ki sem számolják. A már említett Nagy Márton a kamatadót bejelentve úgy fogalmazott, hogy nem az adóbevételek növelése a cél, sőt ‑ szó szerint idézek -: „kit érdekel, mennyit szedünk be?”

Tisztelt Képviselőtársaim! Legyenek kedvesek a vagyonnyilatkozatban szereplő ingatlanaik környékén tenni egy sétát, és ha bárki a megszorítások miatt panaszkodna, nyugodtan nevessenek a szemébe, és idézzék a minisztert: „kit érdekel, mennyit szedünk be?” Ezt tegyék az óriásplakátra! Ezt futtassák a Facebookon! A kormánypárti influenszerek mondják bátran: „kit érdekel, mennyit szedünk be?”, nem igaz?!

Nos, elmondom, azt, akinek eddig 100 forintból 85 forintot hagyott meg az állam, mostantól pedig csak 72-t. Azt, akinek eddig maradék biztonsága helyett aggódnia kell, hogy mikor nyújt be ismét péntek estén valami olyan javaslatot a kormány önöknek, amivel szétzilálja a legkiszolgáltatottabbak életét, mert ez is nonszensz ám. Önök elé vetnek az utolsó pillanatban mindenféle salátatörvényt meg „kit érdekel” adókat, és azonnal jogszabály lesz belőle.

Eddig a kritika, de vannak javaslataink is.

Elsőként kérem, legalább saját magukat, a munkájukat vegyék komolyan, fejezzék be ezt a statáriális törvényhozást, és várják el a saját miniszterüktől, hogy egy új adó bevezetésénél tudja megmondani, hogy mennyit szednek be.

Kettő. Tessék a legkiszolgáltatottabb emberek sanyargatása helyett az elmúlt 13 év nyerteseitől nagyobb áldozatot kérni! Brutális gazdagodás ment végbe egy szűk körben, de nincs luxusvagyonadó, és nem hajlandók még a milliós fizetésekre sem bevetni egy magasabb adókulcsot.

Három. Vegyék le a rekordméretű áfát az élelmiszerekről, támogassák a hazai kisboltokat az árak mérséklésében! Azonnal emeljék meg 5 százalékkal a nyugdíjakat, és a leginkább rászoruló 300 ezer család kapjon havi 20 ezer forint értékben élelmiszerkártyát!

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan sokfélét gondolunk a sikeres magyar jövőhöz vezető útról. Nem kell mindenben egyetértenünk, de tegyük a szívünkre a kezünket, ez a kamatadó, és ahogy elfogadták, és ahogy indokolták, ez az egész „kit érdekel” sanyargatás nem olyan dolog, amire bárkinek szüksége lenne.

Apropó, a befejezésről jut eszembe. A minap Szijjártó Péter és delegációja kormánygépes luxusételét és luxusinternetét tárgyaltuk. Nos, megnéztem a miniszter úr vagyonnyilatkozatát is, és szomorúan tapasztalom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy 21 év országgyűlési képviselőség és 9 év miniszterség alatt sem sikerült annyit összekuporgatnia, hogy visszafizesse a kedves szülei vagyongyarapodását megmagyarázó családi költséget. Ismerem a helyzetet, hatgyerekes családapa vagyok, tudom, hogy sok idő kell, míg kiröppennek a gyerekek, és rendeződik a család gazdasági helyzete. Kívánom Szijjártó miniszter úrnak, hogy ez minél hamarabb történjen meg. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP és a DK soraiból.)