Szabó Rebeka (Párbeszéd)

SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán hadd hívjam fel a bosszútörvénnyel kapcsolatban a figyelmüket egy némiképp ironikus körülményre. Mint tudjuk, rengeteg sürgető törvényhozási, jogszabályalkotási kötelezettsége lenne a kormánynak, hiszen elvileg önök küzdenek az eurómilliárdokért, és ennek érdekében számos olyan jogszabályt kéne megalkotniuk, ami biztosítja a jogállamiságot, megakadályozza az intézményesített lopást; és az Európai Unió számára is elfogadható módon kéne szabályozniuk egy sor területet. Ez tavaly ősszel is, finoman szólva, csak mérsékelten sikerült, a legtöbb kérdésben pótvizsgázniuk kell.

Mondhatnék itt számos olyan ügyet, ahol az önök jogalkotása teljesen elégtelen, például hogy a szélenergia még mindig nem elérhető, Magyarországon még mindig nem lehet új szélerőművet létrehozni, de most nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy nem értem, erre a törvényre konkrétan mi szükség. Tehát még egy csomó feladatuk lenne; most önök ezzel a bosszútörvénnyel jönnek, és ezzel magukra haragítják a diákokat, a pedagógusokat, az embereket, gyakorlatilag mindenkit, akinek köze van az oktatáshoz, csak őszintén szólva nem értem pontosan, hogy miért csinálják, mert ezt történetesen nem kéri önöktől senki, a pedagógusok a legkevésbé.

Önöknek nem kell egyáltalán a tanárok státuszával foglalkozni, egyáltalán nem ezzel kéne foglalkozniuk, hiszen a tanárok csak tanítani akarnak, a diákok pedig túlnyomórészt tanulni szeretnének. Ráadásul nemhogy nem kérte senki, és nem segít senkin ez a javaslat, hanem kifejezetten árt, ahogyan ma már nagyon sok ellenzéki képviselőtársam elmondta. Ez a törvényjavaslat gyakorlatilag egyetlen célt szolgál: a tanártársadalom maradék, minimális autonómiájának az elvételét, a kiszolgáltatottságuk növelését, további megalázásukat, leuralásukat és a közoktatás további lerombolását.

Önök, kedves fideszes, KDNP-s képviselőtársaim, az országnak ártanak ezzel. A saját gyerekeiknek és unokáiknak is ártanak ezzel, bár tudom, önök azt gondolják, mivel az önök gyermekeinek és unokáinak jelentős része biztos magániskolába jár, hogy őket ez nem fogja érinteni, de higgyék el, hogyha egy társadalomban az elérhető oktatás színvonala romlik, az a társadalom minden egyes tagjának rossz, akkor is, ha vannak olyan kivételezettek, akik egyébként nem az állami közoktatásban tanulnak.

Gyakorlatilag ezért a törvényért a történelemkönyvbe fekete ceruzával majd a Holdról is látható elégtelent fognak önöknek beírni, mert én biztos vagyok benne, hogy a jövőben ‑ és talán nem is olyan távoli jövőben ‑ ezt értékelni fogja a társadalom, és ezért önök egy óriási elégtelent fognak kapni, hiszen nem lesz mindig ez a szennypropaganda, amit önök most művelnek, nem lesz mindig kétharmad, nem lesz mindig gyalázatos, őrjítő hazugságdömping (Nacsa Lőrinc közbeszól.), fideszes trollhíradó; egyébként néha megnézni az állami tévé híradóját, az, nem is tudom, felér valamiféle időutazással. Tehát egyszer minden a helyére fog kerülni, még ha ez azon a romboláson, amit most végeznek, sajnos nem segít, merthogy most vannak olyan gyerekek a közoktatásban, most vannak olyan pedagógusok a közoktatásban, akiknek önök az életét, a lehetőségeit és a jövőjét teszik tönkre.

Ahogy mondtam, rengeteg megoldandó feladat lenne az oktatás területén. Ilyen problémák többek között: a korszerűtlen tananyag, a tanárok és diákok agyonterheltsége, a központosítás, az ágazat mérhetetlen alulfinanszírozottsága, az infrastrukturális feltételek gyengesége és természetesen a rendkívül alacsony bérek. 13 év Fidesz-kormányzás után már gyakorlatilag tanévkezdési szokássá vált, hogy kicsik és nagyok WC-papírral és a nyomtatáshoz szükséges papírral mennek iskolába, hogy legalább a tanév első felében ezekből ne legyen hiány.

13 év Fidesz-kormányzás után hogyha valami elromlik egy iskolában, mondjuk, csöpög a csap vagy leszakad a karnis, akkor igazság szerint az iskola dolgozói először a szülőknek szólnak, és reménykednek abban, hogy vannak olyan anyukák és apukák a gyerekek szülei között, akik ezeket a szerelési munkálatokat el tudják végezni, mert ezekre keretet nem kapnak az iskolák a tankerületektől, és ráadásul elképesztő bonyolult ezeket elvégeztetni hivatalos úton, úgyhogy ezért remélik, hogy a szülők megcsinálják.

Gyakorlatilag 13 év Fidesz-, Orbán-kormányzás után a pedagógusok az egyik legalulfizetettebb diplomás honfitársaink. Önök nyilván el sem tudják képzelni, hogy milyen az a hónap, amikor hó elején a számlán alig több mint 200 ezer forint van, és sajnos ezt az állapotot 150 ezer magyar honfitársunk ismeri, hiszen önök erre a sorsra kárhoztatták az egész hazai pedagógustársadalmat.

Gond tehát akad bőven, csak a megoldáshoz önöknél nincsen szakértelem. Persze, lenne szakértelem azoknál a szakmai szervezeteknél, a pedagógus-szakszervezeteknél, a Tanítanék Mozgalomnál akár, az Egységes Diákfront tagjai között, vagy számos olyan szakmai szervezet van, amelyeknél egyébként… (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.) ‑ érdekképviseleti szervezetnek is lehet őket hívni, de képzelje el, ők benne vannak az oktatásban, és nekik vannak konkrét szakmai javaslataik. Összeállítottak egy kilencpontos listát, hogy melyek azok a konkrét javaslatok, amiket ők szeretnének kérni önöktől e helyett a gyalázatos bosszútörvény helyett. Ezt majd a későbbiekben ismertetni is fogom.

Csak, ugye, az a helyzet, hogy önök ezeket nem akarják szándékosan meghallani. Amikor a tanárok sztrájkokkal kívánták felhívni a figyelmet a rendszer tarthatatlanságára, akkor önök, a Fidesz a sztrájktörvény átírásával tiltotta meg az ellenállást. Amikor törvényes utat nem hagyván, a tanárok végül polgári engedetlenségi akcióba kezdtek, akkor önök kirúgásokkal válaszoltak. Amikor a diákok és a tanárok tüntettek a helyzetük javításáért, akkor pedig önök könnygázt fújtak rájuk és ütlegelték őket, ez nem is olyan régen történt.

Önök egy kordonkormány, és konkrétan erőszakot alkalmaztak a tanárokkal és a gyerekekkel, a diákokkal szemben. Ezt sem fogja önöknek a magyar társadalom megbocsátani. (Zsigó Róbert közbeszól. ‑ Az elnök csenget.) Tehát önök ezekre a problémákra nem megoldást kínáltak, hanem beterjesztették a bosszútörvényt: a törvényt, amivel megbosszulják azt, hogy a tanárok önmagukat megszervezve megpróbáltak kiállni az érdekeikért, és ki is álltak az érdekeikért, és párbeszédet kezdeményeztek önökkel ‑ erre önök benyújtották ezt a bosszútörvényt.

Ez a törvény az erőszak törvénye. Önök nem békejobbot nyújtanak az oktatási ágazat irányába, hanem a céljuk a hatalom fitogtatása. Most nem fogom még felsorolni az összes káros elemét ennek a jogszabálynak, a későbbiekben majd erre is kitérünk, de azért néhányat engedjenek meg.

(19.50)

Önök szerint egy korszerűbb oktatási rendszert eredményez, ha a tanárokat a mostaninál is jobban kizsákmányolják, ezért lehetővé tennék, hogy a heti munkaidejük 40 helyett 48 óra legyen. Most tényleg szeretném kérdezni: ebben mi a jövőbe mutató vagy korszerűbb?

Vagy önök szerint esetleg az is egy modern oktatási rendszerhez vezet, ha a tanárokat iskolák és települések között átvezényelhetik. Vagy kérdezem: önök annyira jónak tartják a KLIK fenntartási rendszerét, hogy ‑ az intézmények maradék autonómiáját is elvéve ‑ erősítik a KLIK, az intézményfenntartó jogait, hiszen látjuk, hogy ez eddig is mennyire volt működőképes. Konkrétan semennyire! Tehát ahelyett, hogy enyhítenének ezen a központosításon, most még csavarnak rajta, és ez még erősebb lesz.

Úgyhogy a Párbeszéd-Zöldek álláspontja szerint ez a törvénytervezet még tárgyalás alapja sem lehetne; ezt azonnal vissza kell vonni, és a szakmai szervezetekkel valódi egyeztetést lefolytatva, egy valóban szükséges, modern oktatást lehetővé tévő jogszabályt hozzanak majd a Ház elé, merthogy erre kaptak, én azt gondolom, az emberektől eredetileg felhatalmazást.

És még azt is szeretném elmondani, nagyon érdekes volt ‑ hát, hogy nagyon érdekes, az túlzás ‑, de mondjuk, különös volt hallgatni önöktől az érvelést (Derültség a Párbeszéd padsoraiból. ‑ Nacsa Lőrinc: Nagyon érdekes!), és itt dr. Pósán Lászlóra és dr. Kállai Máriára is gondolok. Kedves képviselőtársaim, önök elmondták, hogy mennyire klassz a teljesítményalapú bérezés, és hogy miért van ezzel baj, meg úgy egyáltalán; miért nem akar itt mindenki teljesítményalapon fizetést kapni?

Én azon gondolkozom, hogy akkor a parlamenti képviselőknek is a teljesítményük alapján kéne fizetést kapni (Szabó Timea: Bizony! ‑ Az elnök csenget.), és megnézegettem itt néhány fideszes képviselőt, tényleg kicsit szúrópróbaszerűen, akik még itt voltak korábban, de most már kimentek. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Halljuk!) Nacsa képviselőtársam rengeteget szeret beszélni (Szabó Timea: Hülyeségeket!), úgyhogy ön megérdemli a fizetését, mert a feladatát elvégzi (Zaj és közbeszólások.), de itt van például dr. Demeter András, aki az előbb ott ült a hátsó sorban ‑ némiképp látványosan unatkozott ‑, megnéztem, az elmúlt egy évben egy darab felszólalása volt, és összesen három indítványa. (Szabó Timea: Így van!) Hát, ez nem olyan sok szerintem! Szerintem vonjuk le a fizetése kétharmadát, mondjuk, majd önökre bízom. Szerintem terjesszenek be erről egy javaslatot, hogy akkor hogyan lehet mérni az önök teljesítményét ‑ persze, a miénket is ‑, esetleg nézzük meg az önálló indítványok… (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Hadházy Ákos…) Bekiabál! Bekiabál! (Az elnök csenget.) Szóval nézzük meg akkor az önök fizetéseit.

Vagy itt van például dr. Riz Gábor: három felszólalás az elmúlt évben; Potápi Árpád: egy felszólalás; dr. Pesti Imre: hat, na, az egész jó, én azt egy abszolút jó számnak látom. Dr. Kállai Mária, aki egyébként említette ezt, önnek nyolc felszólalása van, én megsüvegelem önt; én azt gondolom, ez az elmúlt évben fideszes padsorokban tényleg egy jó aránynak számít.

Megnéztem példaként, most nem magammal akarok példálózni, de nekem 69 felszólalásom volt az elmúlt egy évben. (Taps a kormánypártok padsoraiból, közbeszólások ugyanonnan: Bravó!) és 86 önálló indítványom. Most én nem azt akarom mondani, hogy duplázzák meg a fizetésemet ‑ nem, nekem jó az, ami van, köszönöm, még sok is ‑, csak szerettem volna jelezni, hogy ha önök itt nagy hangon beszélnek arról, hogy ez legyen a tanárokkal meg az, meg majd teljesítmény, meg nem számít a mostani pedagógus-életpálya, meg majd önök kitalálják, akkor talán nézzenek már egy kicsit magukba, és a saját teljesítményüket is méricskéljék hasonló mércével! (Hollik István: Soros…) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps és üdvrivalgás a Párbeszéd és a Momentum padsoraiból.)