Dr. Pósán László (Fidesz)

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kétperces hozzászólásomban már elmondtam, de azt gondolom, itt muszáj megismételni. Tehát azt nem egyeztetésnek feltüntetni, hogy volt húsz alkalommal számos szervezettel szakmai megbeszélés a törvényről, és az 58 témakörből 34-ben ‑ még egyszer mondom, ez több mint az 50 százalék, majdnem 60 százalék ‑ a kormány elfogadta azokat az álláspontokat, amelyeket a különböző szervezetek részéről felvetettek, hát, ezt elég nehéz másképp értelmezni, mint hogy nagyfokú kompromisszumkészségről tett tanúbizonyságot.

Az elmúlt években volt egy nagy sikerű filmsorozat a HBO-n, a Trónok harca. Ezt azért idézem ide, mert annak a végén van egy mondás, ami szerintem megszívlelendő. Ez úgy szól, hogy „senki nem elégedett, tehát jó kompromisszum született”. Ezt mondja az egyik főszereplő, Tyrion Lannister.

Nos, valami hasonlót el lehet mondani: a kormány nagyon sokat engedett, de úgy látom, az önök számára csak az lenne a megoldás, ha száz százalékban az történne, amit önök elképzelnek. De hát, kérem szépen, az nem egyeztetés. Úgyhogy ez így nyilvánvalóan fából vaskarika. Tehát az a helyzet, amit kimondtak önök azon az egyeztetésen, amikor a pártok vettek ezen részt, hogy nem tárgyalni jöttek. Hát, ha nem tárgyalni jöttek, akkor most nem is értem, hogy miféle egyeztetést akarnak számonkérni.

Van még egy dolog, amiről nem szabad elfeledkezni. A jogalkotással kapcsolatosan, a törvényalkotással kapcsolatban jogszabályok rögzítik, hogy kikkel és mikor, milyen egyeztetési kötelezettsége áll fenn a kormánynak. Ebbe önkényesen beemelni ilyen-olyan-amolyan, magukat ennek-annak-amannak az érdekét felvállalónak mondó civil szervezeteket nem fér bele, az végeláthatatlan lesz. Sőt, tegyük hozzá, hogy még az is egy különös jóindulat jele, hogy olyan szakszervezetek voltak jelen a tárgyalásokon, amelyeknél, legalábbis a PDSZ esetében biztos, az az arány, az a jogcím, hogy ők reprezentatív szakszervezet lennének, magyarán, 10 százalékot eléri a munkavállalók szakszervezeti tagsága, erősen kétséges. Ott például nem is állna fenn ilyen kötelezettség, mégis volt velük egyeztetés, mégis volt számos olyan kérdéskör, amiben megnyilvánultak. Ja, hogy egyébként sok esetben a Pedagógusok Szakszervezete sem értett velük egyet, az egy más kérdés, de valószínűleg ott azon a térfélen kellene ezt a meccset lejátszani, hogy akkor hogy és mint van.

Mondok egy egyszerű példát, és akkor ez világos lesz. A teljesítményhez kötött vagy a teljesítményértékelésen alapuló új bérezést a PDSZ egy az egyben elutasítja. A Pedagógusok Szakszervezete már nem volt ennyire elutasító, ott legfeljebb azon ment a kérdés vitája, hogy ez alapbérnek a része kell hogy legyen, vagy minőségi bérpótlék formájában történjen. A Pedagógus Kar pedig egész egyszerűen támogatta. Tehát látszik, hogy nagyon sokféle vélemény fogalmazódott meg ezzel kapcsolatban.

A pedagógusok világában, ha a korábbi időszakokat megnézzük, mindig visszajövő kérdés vagy felvetett probléma volt az, hogy hogyan lehetséges, hogy az egyik pedagógus ezt is csinálja, azt is csinálja, amazt is csinálja, a fizetése meg ugyanannyi, mint annak, aki meg nem csinálta ezt vagy azt, vagy amazt, csak megtartotta a kötelező óráit.

A teljesítményelvű értékelés egyébként nem a semmiből jön, tapasztalat áll emögött, és van tudás, hiszen a szakképzésben ezt már évek óta alkalmazzuk. A szakképzésben egészen jól működik is, és bevált. Ugyanez számos területen működik, a felsőoktatásban is működik. Hát, miért lenne ez ördögtől való? A teljesítményelvű értékelés, én azt gondolom, hogy egy hasznos előrelépés lesz majd a későbbiekben. És arról nem is beszélve, hogy van egy próbaévünk is, amikor azt nézzük még csak, minden következmény nélkül, hogy jó‑e az a rendszer, hol kell rajta finomítani, hol kell ebbe új elemeket behozni. Erről egyébként beszélt az államtitkár úr is.

(19.20)

Én egyébként azt vettem észre, hogy igaza van Nacsa Lőrincnek is, hogy önök nem olvasták el sokszor ezt a törvényt. Olyan témákat hoznak elő, amelyek benne sincsenek a törvényben. Olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekkel nem foglalkozik a törvény.

A béremeléssel kapcsolatban azért tegyük hozzá azt a kérdéskört vagy világítsuk meg azt a kérdéskört, amit mindig újra és újra felvetnek, hogy hogy jön az asztalra Brüsszel. Nos, szeretném azt megjegyezni, hogy valóban nem lehetett hosszú időn keresztül tervezni sem, hogy a béreket uniós források oldaláról próbáljuk teljesíteni, de a Covid apropóján, a Covid következtében, amikor újra kellett indítani a gazdaságokat Európában mindenhol, na, akkor jött Brüsszeltől az a felvetés, hogy a tagállamok ‑ így Magyarország is ‑ tervezhetnek ilyen forrásokat ilyen kiadásokra. Ennek ismeretében… ‑ és, ugye, Magyarország is elkészítette azt a tervét, ami arról szól, hogy és mint akar talpra állni, amit az elsők között nyújtottunk be, nem voltak kritikai hangvételek, jóval később jöttek azok elő, tegyük hozzá, abszolút politikai indíttatásból, és azt a jelzést kaptuk, hogy ezt lehet, a magyar forrásokat ebből következően gyorsan, hogy a gazdaság minél hamarabb lábra tudjon állni, a magyar forrásokat, költségvetési forrásokat a magyar gazdaság talpra állításának az irányába tereltük át, pontosan azért, hogy megmaradjanak a munkahelyek, hogy a családok boldogulhassanak, és lehetne szépen sorolni. Most pedig önök itt azon problémáznak, hogy akkor hogy és mint van. Hát, mondjuk ki világosan: átvertek bennünket Brüsszelből. Önök pedig ehhez asszisztálnak, nem is kicsit, hanem nagyon.

Szeretném elmondani azt is, hogy ennek a törvényjavaslatnak az apropóján önök olyan felvetéseket hoznak, amelyek valamiféle katasztrofális, apokaliptikus képet vázolnak fel. Barkóczi Balázs például azt mondta, hogy itt az oktatás digitalizációja elmaradt, szörnyű, hogy mi minden van. Hát, kérem szépen, a tények és a valóság nem ezt mutatja. Én nem mondom azt, hogy készen van, és rendben vagyunk, de azt állítani, hogy semmi nem történt, az egész egyszerűen nem igaz. (Zaj a kormánypártok soraiban. ‑ Az elnök csenget.)

Hadd mondjak egy egyszerű példát! 2018-2020 között 26 milliárd forintból fejlesztettük a széles sávú internetet, a korszerű wifi-hálózatot, majdnem négyezer köznevelési intézmény lett ebbe bekötve, vagy kapcsolódott ehhez, és ma a közoktatási feladatokat ellátó intézményekben 294 ezer különböző asztali számítógép, notebook, tablet, laptop, és így tovább, fordul elő ‑ azért ez nem kicsi szám, akárhogy nézzük ‑, és 46 ezer pedagógus kapott saját használatú laptopot. Én nem állítom, hogy ezzel a végére értünk, én csak azt mondom, hogy a korábbi, az azt megelőző időszakhoz képest sokkal nagyobb léptékben indultunk el a fejlesztések terén, amit folytatni szeretnénk, és hogyha nincsen ilyen Covid meg nincsen háború, akkor valószínűleg tudjuk is tartani azokat az ütemeket, amelyeket elterveztünk. Az, hogy vannak vis maior esetek, az sajnos előre nem látható, muszáj azokat is kezelni valahogy ‑ ezt próbáljuk megtenni.

A köznevelésben tanulóknak a 90 százaléka ‑ ez egy országos kompetenciamérésből származó adat, tehát a köznevelésben tanulók 90 százaléka ‑ rendelkezik informatikai eszközzel és internetkapcsolattal ma Magyarországon. Ez még nem 100 százalék, elismerem, na de azt mondani a 90 százalékra, hogy akkor ez most már a világvégéhez közeli állapot, az nyilvánvalóan nincs így.

Az európai uniós átlag a tekintetben, hogy a háztartások milyen arányban rendelkeznek internet-hozzáféréssel, 92 százalék, Magyarországon a háztartások 91 százaléka. Hát, kérem szépen, majdnem ott vagyunk. Hogyha az Európai Unióban minden jó, akkor nem kell erre azt mondani, hogy nálunk meg minden rossz, legalábbis a számok alapján az következik, hogy ez forma-forma állapotot mutat.

A törvényjavaslat apropóján én azt egy fontos és előremutató lépésnek tartom, hogy azok a juttatások, amelyek eddig a közalkalmazotti jogálláshoz kapcsolódtak, azok most minden pedagógus-munkakörben foglalkoztatottra kiterjednek, például a jubileumi jutalom ‑ ez korábban nem volt magától értetődő ‑, és akkor, amikor önök azt mondják, hogy ezt a törvényt nem lehet támogatni, akkor többek között meg akarják vonni ezektől a tanároktól ezt a lehetőséget.

Ez a törvényjavaslat megemeli a szabadság mértékét, évi 50 nap, és erre jönnek rá a különböző pótszabadságok. Én azt gondolom, hogy ha megnézzük a mai munkaerőpiaci helyzetet, a foglalkoztatottsági viszonyokat, hát, nagyon sokan, akik nem pedagógusként dolgoznak, nagyon sokan boldogok lennének, hogyha ilyen nagyságrendű szabadsággal rendelkeznének. Önök ezt is el akarják venni tőlük; hogy ezt miért tartják jónak, őszintén szólva nem értem, de hát, lelkük rajta természetesen.

Van egy olyan kérdés, amelyben, azt hiszem, kell majd tenni egy pontosítást a törvénynél, legalábbis az én olvasatom szerint, ez pedig arról szól, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar tanácskozásain eddig részt vettek a Nemzeti Pedagógus Karba nem tartozó egyházi fenntartású intézmények pedagógusai vagy delegáltjai, ez továbbra is így van; ami hiányzik belőle, az az, hogy időközben az alapítványi fenntartásba került egyetemekhez kapcsolódó gyakorlóiskoláknál ugyancsak az a helyzet van, hogy nem tartoznak a Pedagógus Karról rendelkező jogszabály hatálya alá, ugyanakkor viszont ez nem kevés pedagógus. Ma Magyarországon a pedagógusképzésnek egy igen jelentős hányada nem állami fenntartású intézményekben zajlik, ugyanakkor viszont a szaktörvények rájuk is vonatkoznak, következésképpen észszerű és indokolt, hogy ezen iskolák részéről is részt vegyen delegált az ilyen típusú tanácskozásokon, annál is inkább, mert a pedagógusokra vonatkozó etikai kérdésekben itt születik döntés.

Úgyhogy ilyen természetű módosító javaslatokkal nyilván fogunk élni, de azt mondani, hogy ez a törvényjavaslat leépíti az oktatást, ez bosszút akar állni vagy hogy nem volt egyeztetés, és az ördög tudja, hogy mi mindent vágtak önök a fejünkhöz ‑ nyilván kellő motiváltság alapján, és végképp nem az értő olvasás ürügyén ‑, hát, azt hiszem, hogy ez így nincsen rendjén, de erre megint csak azt tudom mondani, hogy mindenkinek lelke rajta! Én azt hiszem, hogy ez a javaslat, amely hosszú egyeztetések, nagyon sok szervezettel történő tárgyalás során formálódott olyanná, amilyen állapotot most mutat, jelentősen megváltozott a kezdeti állapotokhoz képest, szerintem támogatható, és mi támogatni is fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)