karzat
Szinkron2026-08-19 07:33

Vajda Zoltán (MSZP)

2023-06-13 · 71. ülésnap · vezérszónoki felszólalás · 13:02

napirendi pont: Általános vita megkezdése T/4181 Magyarország 2024. évi központi költségvetéséről

Szöveg11 173 karakter · 19 bekezdés · JSON

VAJDA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Kedves Fideszesek! Ezt az előttünk fekvő tákolmányt vonják már vissza! Ennek a papírnak ugyanis ezt a nevet adták, hogy költségvetés, de ezen kívül semmi köze egy valódi költségvetéshez. Egy valódi költségvetéshez szükség van szakértelemre, tudásra. Ez a papír azonban pontosan megmutatja nekem, hogy önök miért nem akarnak diplomás embereket. Egy ilyen papír összeállításához nincs is rá szükség, mert hogyan lehetne ezt komolyan venni, amikor a valósághoz nincs semmi köze! Mondjuk, az oldalszámozás, talán az stimmel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mondják, hogy az okos ember más kárán tanul. Önök, a Fidesz, azonban a sajátjából sem, mert elég, ha megnézzük, milyen költségvetéssel szórakoztattak maguk minket tavaly ilyenkor, milyen terveket adtak itt elő nekünk egy éve. Több mint 4 százalékos GDP-növekedést vártak. A valóság az, hogy Magyarország lassan egy éve technikai recesszióban van. 5 százalékos inflációra számítottak ‑ még egyszer mondom, 5 százalékos inflációra számítottak! Ez mindössze minimum háromszorosan teljesült túl, amit hát statisztikai hibahatárnak talán már nem csúfolhatunk, messze abszolút európai uniós rekorder. Ilyen használhatatlan büdzsét fogadtattak el az állítólag tisztelt Házzal. És mi lett a vége? Hát, tavaly decemberben rendeleti úton módosították, az Országgyűlésnek idén februárban benyújtották, és március végén szavazhattunk róla, bolondok napjára hatályba is lépett. Ennél nagyobbat egy büdzsé nem bukhat. És milyen tanulságot vontak le? Semmit! Kezdték megint elölről most májusban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az előttünk lévő költségvetési javaslat olyan gyenge lett megint, hogy jobban járna az ország, ha ezt visszavonnák. Higgyék már el, nem jó úgy költségvetést tervezni, mint ha lottóznának, vagyis, hogy mondjunk számokat, és a tippünk majd hátha bejön. Ettől várják, hogy a piac megnyugodjon, és lássa az állítólagos kiszámítható gazdaságpolitikájukat? Komolyan ettől várják, amikor rendeleti úton éjjel vezetnek be új különadókat és más adóemeléseket egyik pillanatról a másikra? Vagy amikor majd’ százszor módosítják az egyes előirányzatokat, és így a végeredménynek köze nincs a parlament által elfogadott verzióhoz? Vagy amikor a gazdaságfejlesztési miniszterük arról beszél, hogy nem is kellenek nekünk az uniós pénzek, jó lesz nekünk a működő tőke is?

Tisztelt Képviselőtársaim! A valóság az, hogy azt a gazdasági kockázatot, amit az Orbán-kormány jelent, egyre drágább finanszírozni. Ez a drága finanszírozás azt jelenti, hogy minden magyar ember körülbelül évi 150 ezer forinttal többet kénytelen fizetni a magyar államadósság finanszírozására az Orbán-kockázat miatt. Még egyszer mondom: minden magyar emberre körülbelül 150 ezer forintnyi éves pluszteher jut. Ez a valóság!

Ahogy az is a valóság, hogy az Orbán-kormány az akadálya annak, hogy az uniós források végre megérkezzenek a magyar gazdaságba, önök az akadály! Tisztelt képviselőtársaim, azért itt álljunk meg egy szóra! Amikor a gazdaságfejlesztési miniszter nyilvánosan elmélázik azon, hogy uniós felzárkózási pénzek nélkül is jól vagyunk, vagy más fideszes politikus arról beszél, hogy az Unión kívül is van élet, olyankor nekem elkezd futkosni a hideg a hátamon. Veszélyes beszédek és veszélyes gondolatok ezek, olyan gondolatok, amelyek nem szeretett hazám, nem Magyarország, nem hazánk érdekét szolgálják, mert az Európai Bizottsággal folytatott jogállamisági vita nemcsak és nem is elsősorban a pénzről, hanem a közös értékekről szól. Arról, hogy érvényesülnek‑e a demokratikus játékszabályok, érvényesül‑e a jog uralma, sikerül‑e visszaszorítani a korrupciót vagy nem, mert azt a központosított lopást továbbra is egy Fejér megyei kistelepülésen szervezik a Fidesz vezetésének aktív közreműködésével. Mert ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, akkor Magyarország továbbra is esélyt kap arra, hogy a fejlettebb nyugati országokhoz felzárkózzon. Ha pedig nem a válasz, az történelmi bűnt jelent, amelynek önök lesznek a felelősei, és önök fognak felelni a szörnyű, tragikus következményekért.

Kedves Képviselőtársaim! Bármennyire is furcsának tűnik, ezek a kérdések összefüggnek, a ma tárgyalandó témával nagyon szoros kapcsolatban állnak, mert ha nem lesz megegyezés, ha a magyar kormány továbbra sem hajlandó érdemi lépéseket tenni a jogállam helyreállítása és a központosított lopás visszaszorítása érdekében, akkor nem jönnek az uniós források. Ha pedig nem jönnek az uniós források, az ezermilliárdokban mérhető károkat okoz a magyar gazdaságnak és benne minden magyar családnak.

Kedves Kollégák! Én úgy gondolom, hogy Magyarország érdeke ebben a helyzetben egyfelől az, hogy veszteség nélkül hozzáférjünk az ország felzárkózását, fejlődését segítő uniós pénzekhez, másfelől ugyanakkor az is érdekünk, hogy az EU kikényszerítse a jogrend demokratizálását és a lopások csökkentését. Mivel az Orbán-kormány előszeretettel tesz egyenlőségjelet önmaga és az ország közé, szögezzük le, hogy az, hogy idejutottunk, a Fidesz-kormány szégyene és felelőssége. A Fidesz rendszerének 13 éve tartó lopássorozata, a demokratikus intézmények, a fékek és egyensúlyok (sic!) rendszerének szisztematikus lebontása, a közmédia uralása és a totális médiafölény megszerzése, illetve az egykor független intézmények elfoglalása vezetett oda, hogy az Európai Parlamentnek a Fidesz korábbi európai pártcsaládját is magában foglaló háromnegyedes többsége Magyarországot ma már nem demokráciának tartja, hanem ‑ idézem tőlük ‑ „a választásos önkényuralom hibrid rezsimjének”. Ezzé tették önök a hazámat!

Sőt, ma már azt sem szeretnék, ha az Orbán-kormány betölthetné az Unió soros elnöki tisztjét. A jogalkotás és a közpénzek felhasználásának átláthatósága, a korrupció visszaszorítása, az uniós költségvetési érdekek nagyobb védelme, a médiaszabadság megteremtése és a formálisan létező jogállami intézmények rendeltetésszerű, valódi működésének megkezdése mind fontos eleme lenne annak, hogy Magyarország visszatérjen az európai értelemben vett jogállamok közé. A legfontosabb tétel pedig a kormány igazságszolgáltatásra gyakorolt befolyásának megszüntetése.

Tisztelt Képviselőtársak! Kedves Kollégák! E kis kitérő után nézzük meg, mi az, amit az Európai Bizottság a költségvetéssel kapcsolatban kért a kormánytól! Egyrészt azt, hogy vezessék ki a különadókat ez év végén, ezeket ugyanis úgyis a magyar emberek fizetik meg végül, hiszen az árakon keresztül a cégek úgyis beszedik a családoktól. Az Unió azt is javasolta, hogy felejtsék már el ezt a nyári költségvetést, mert azt senki nem tudja komolyan venni, lottótippeket nem lehet szakmailag értékelni.

És erre a két uniós kérésre mi volt a válaszuk? Hát, egyrészt meghosszabbították a különadókat, sőt volt, aminek a szintjét meg is emelték, hadd növekedjenek tovább az árak és az infláció. A másik kérésre pedig épp elég nyilvánvaló a válaszuk, amikor a héten megtárgyaljuk ezt a költségvetésnek csúfolt tákolmányt. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez így mekkora bődületes butaság!

Az történik, hogy a kormány korán, hét-nyolc hónappal a tárgyévet megelőzően az Országgyűléssel elfogadtat valamit, amit költségvetésnek nevez. Mire azonban hatályba lépne, addigra kiderül, hogy a valóság és a szabályozás szerinti költségvetés között lényegében semmiféle összefüggés nincs a nevüktől eltekintve. Különösen igaz ez a válság által sújtott években.

A nyári költségvetés alapján való tervezhetetlenséget tovább fokozza a rendeleti jogalkotás, amelynek egyik új elemévé vált a rendeleti költségvetés.

(15.20)

Ezt a rendeleti költségvetést a kormány a veszélyhelyzetre tekintettel alkotja meg, vagyis a költségvetési jogalkotásra vonatkozó szigorú szabályok és a parlamenti ellenőrzési eszközök nem érvényesülnek. Ez a fajta rendeletalkotás arra is lehetőséget biztosít a kormánynak, hogy egyik napról a másikra alapjaiban alakítsa át a költségvetést. Ez a költségvetés, ez a fiktív költségvetés alapjaiban ássa alá a magyar gazdasági rendszerbe vetett bizalmat, ráadásul önök az adórendszerrel, sőt egyes adónemekkel kapcsolatos törvényeket is hasonló módon fogadtatnak el.

Ezzel kapcsolatban egyébként egy másik problémára is fel kell hívni a figyelmet, mert az Alaptörvény a költségvetési törvények vonatkozásában egy rendkívül erős korlátozást is tartalmaz. Mert az Alkotmánybíróság hatáskörének tekintetében azt állítja az Alaptörvény, hogy ilyen törvényben még az alapjogok megengedettnél nagyobb mértékű korlátozására is sor kerülhet, egész egyszerűen azért, mert nincs olyan jogorvoslati lehetőség, amit igénybe lehet venni. Tehát a kormány rendeleti úton olyan költségvetési vagy adókról szóló kormányrendeleteket fogadhat el, amelyek teljesen átírják az ország költségvetését, alapjogot lényeges tartalmában korlátozhat úgy, hogy a kihirdetés és a hatálybalépés között egy percnek sem kell eltelnie.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, a jövő évi költségvetés előtti kockázatok tehát hatalmasak. Az igazi gond az, hogy a kormány nem törekszik arra, hogy ezeket mérsékelje. És ha ehhez még hozzávesszük Nagy Márton szavait, miszerint a magyar gazdaságnak nem is kellenek azok az uniós források, jobb, ha el is felejtjük azokat, nosza, mindez abba az irányba mutat, hogy a kormány minden egyes mozdulata azért van, hogy ne érkezzenek meg az uniós források. Önök azon dolgoznak, hogy ne jöjjenek meg az uniós források. (Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

És igen, igazam van! Igazam van! Igazam van, mert nem a különadók kivezetéséről, hanem az emelésükről tárgyal a parlament. Igen, igazam van, mert júniusban, és nem majd novemberben, egy elfogadott zárszámadás alapján tárgyaljuk a ’24-es költségvetést! Igen, igazam van, mert Lázár János ahelyett, hogy 270 beinduló uniós projektről beszélne, most 270 törölt fejlesztésből álló listát hozott nyilvánosságra. És igen, igazam van, mert Nagy Márton nem arról beszél, hogy szuper jó a működő tőke, de nem mondhatunk le az EU-s pénzekről sem, az is érkezik nemsokára. Tényleg! Ugye, az is érkezik nemsokára?

Mert én személy szerint mindent megteszek, hogy megérkezzenek az uniós források. Önök, fideszesek, miért akadályozzák az uniós források érkezését? Mert ha ezt folytatják, pár hónap múlva megint itt ülhetünk egy újabb költségvetési javaslat felett, abban viszont már egyre súlyosbodó válságot kell majd kezelniük. Kívánom magunknak, hogy ne így legyen! De ehhez a kormánynak vissza kell vonni ezt a tákolmányt, teljesíteni kell a jogállamisági feltételeket, meg kell egyezni az Európai Bizottsággal, és hozzáférhetővé kell tenni az uniós forrásokat. Utána könnyebben tudunk beszélgetni arról, hogyan kellene kinéznie egy, az ország jövőjét szolgáló, a gazdasági felzárkózást segítő, esélyteremtő költségvetésnek, amely biztonságot ad a magyar embereknek, a civil szervezeteknek, a vállalkozásoknak egyaránt.

Tehát még egyszer: állapodjanak meg az Európai Unióval, hozzák el a nekünk járó, a szeretett hazámnak járó uniós forrásokat, mert ha nem így tesznek, pár hónap múlva újra itt ülhetünk, és egy újabb költségvetési javaslatról kell vitáznunk, abban viszont már egy egyre súlyosbodó válságot kell kezelniük. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

A jegyzőkönyv szövege, ahogy az Országgyűlés Web API-ja adja (felszolalas), a formázás nélkül. Nem összefoglaló.

HivatkozásJSON

karzat: Vajda Zoltán — 2023-06-13, vezérszónoki felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl42/felszolalas/71-68.html
BibTeX
@misc{karzat-42-felszolalas-71-68,
  title = {Vajda Zoltán — 2023-06-13, vezérszónoki felszólalás},
  howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl42/felszolalas/71-68.html}},
  note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
  year = {2026}
}