Lőcsei Lajos (Momentum)

LŐCSEI LAJOS, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elején szeretném leszögezni (A DK képviselői beszélgetve elhagyják az üléstermet. ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.), hogy mit gondol a jövő évi költségvetésről, annak tervezetéről a Momentum Mozgalom. A tavalyi választásokat követően benyújtott, elfogadott, szanaszét módosított, rendelettel újraalkotott, majd idén, pár hete újra törvénybe foglalt 2023. évi költségvetés tükrében kimondható, hogy az Országgyűlés kormánypárti többségének támogatása korábban itt csak egy biankó felhatalmazás volt egy alapvetően felelőtlen fedősztorihoz, amit költségvetésnek hívtak.

A szó hagyományos értelmében Magyarországon központi költségvetés már nincs. Ahogy idén sincs valós, számonkérhető költségvetés a rendeleti kormányzás alatt, úgy az jövőre se lesz, bármit is dönt egy gombnyomással a kormányoldal. Ennek megfelelően érdemes értelmeznünk a költségvetés ma elkezdett vitáját is. Mit képvisel ezzel az unortodox, illiberális gyakorlattal szemben a Momentum? Azt, hogy csak érdemi gazdasági, társadalmi párbeszédet, folyamatot követően, a nyár végén, vagyis az első félévi tényszámok ismeretében nyújtsanak be a jövőben költségvetést.

Felelősségteljesen tervezett, kellő részletességgel kimunkált, átlátható költségvetésre van szükség. Sem a tavalyi, sem az idei, sem a jövő évi nem ilyen. Ezért a Momentum nem is tudja kellően komolyan venni, de már a gazdasági, piaci szereplők sem veszik komolyan. A magyar emberek ‑ éljenek falvakban, városokban ‑ pedig elszenvedik. A jövő évi költségvetést rövid távú hatalomtechnikai megfontolások jellemzik. Továbbra is a jövő felélése zajlik.

A Momentum szerint világos közösségi, társadalompolitikai célokra épülő, a következő generációkért is felelősséget vállaló, felelős tervezésre van szükség. A felelős tervezés szükségessége mellett érdemes néhány prioritást, cselekvési területet kiemelni.

(14.40)

Első. A negatív gazdasági folyamatokat, a magyar emberek többségét érintő életminőség-romlást meg kell állítani. Ehhez az Európai Unió intézményei és a magyar kormány között jogállamisági kérdésekben mielőbbi megállapodásra van szükség. Üres szavak, hazug Brüsszel-hibáztatás helyett tetteket várunk a kormánytól.

Második. Szerintünk szükség van az uniós fejlesztési források célhoz kötöttségének újratárgyalására is, mégpedig gazdasági és szociális, valamint az önkormányzati érdekképviseletek bevonásával. Ha nem így lesz, akkor újra és újra lombkoronasétányhoz hasonló pénzszórásokon fogunk szörnyülködni.

A harmadik és a legfontosabb napirenden lévő kérdés: a közoktatás és a felsőoktatás területén azonnali párbeszédre és legalább három évre szóló bérmegállapodásra van szükség. Mindezt akkor is ki kell mondani, ha a Momentum pontosan látja, hogy a kormány erőből kormányoz, nem akar senkivel, semmilyen érdekképviselettel párbeszédet folytatni. Végezetül kiemelten kell beszélni a magyar emberek, családok többségét érintő megélhetési válságról.

Tisztelt Országgyűlés! Az uniós tagállamok között még mindig a legmagasabb, 21,5 százalékos hazai infláció legfőbb okozója az Orbán-kormány. Az elmúlt héten már győzelmi jelentéseket adott ki, hogy ez milyen jó adat. Természetesen mi is, a Momentum Mozgalom is, ahogyan minden magyar érintett, különösen a kevésbé tehetős családok, kifejezetten örülünk annak, ha végre lassan, araszolva, de csökken az infláció. Ugyanakkor ki kell mondani: a kormány még semmit nem oldott meg az általa előidézett gazdasági bajokból, sőt a helyzet egyre kritikusabb, különösen, ha a jelentős fogyasztás-visszaesést, a reálbérek csökkenését és a rendkívül magas, növekvő kamatkiadásokat is figyelembe vesszük.

Orbán Viktor szerint Európa szügyig áll a háborúban, csak mi maradunk ki belőle sikeresen. De ennek a retorikai hazugságnak ellenére éppen hazánkban négyszerese ‑ még egyszer mondom, négyszerese ‑ az infláció az euróövezet országaiban meglévő infláció értékeinek. Tegyük hozzá, csak nálunk, Magyarországon még mindig 33,5 százalékos az élelmiszer-infláció, csak nálunk az alapvető élelmiszerek esetében az infláció 50 százalék, a nyugdíjas-bevásárlókosarat terhelő infláció 53 százalék. Ezek bevásárláskor rendkívül szomorú tényszámok. Ez bizony a Fidesz-kormány okozta felár, a hazug, felelőtlen kormányzás következménye.

Miközben hihetetlen magánvagyon-gyarapodásoknak vagyunk szemtanúi, ahol a rendszer kegyeltjei, rokonok és haverok tíz- és százmilliárdos extraprofitokat visznek haza, addig a magyar háztartások nagy többsége már felélte tartalékait, vagy éppen fizetésről fizetésre, nyugdíjról nyugdíjra, egyre kritikusabb körülmények között élnek. A megélhetési válság már nemcsak a legszegényebbeket sújtja, hanem a képzeletbeli középosztály egyre nagyobb és éppen leszakadó felét is. Egyre nagyobb számban roppan meg honfitársaink létbiztonsága, miközben a rendszer kegyeltjei, köszönik szépen, egyre jobban vannak.

Már jóval a háború előtt, 2021 őszén megint meglódult, majd az Európai Unión belül éllovas lett a magyar infláció. Ilyen mértékű drágulás sehol nem volt és nincs is a környező országokban. Eközben nem egyszerűen elkenik a saját kormányzásuk okozta bajokért a politikai felelősségüket, hanem több száz milliárdos nagyságrendű közpénzek elszórásával, hirdetésével rákenik Brüsszelre. Felülkommunikálják, elhazudják a valóságot, ahelyett, hogy éppen a magyar gazdaság, a vállalkozások megerősödése, az életminőségünk javítása érdekében megállapodnának végre a tízezermilliárdnyi európai uniós források lehívása érdekében, inkább az egyébként egyre szűkösebb közpénzmilliárdokból gyalázzák az Uniót és dicsérik magukat.

Chikán Attila, köztiszteletben álló közgazdászprofesszor, aki az első Orbán-kormány gazdasági minisztere volt, a napokban mondta el, hogy a társadalmi jóléti mutatók, a humán szféra, azon belül az oktatás és az egészségügy tekintetében már jó ideje nem egyszerűen az EU-átlaghoz képest állunk kifejezetten rosszul, hanem a környező országokhoz viszonyítva is. Annak ellenére, hogy míg a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején ezekben a mutatókban a volt szocialista országok közül Magyarország az első helyen állt, mára viszont a kormány bő évtizedes társadalompolitikai értékrendtévesztése miatt bezuhantunk mögéjük.

A kormány értékrendtévesztésének mára egyértelműen a legnagyobb vesztese, áldozata a közoktatási rendszerünk, az oktatásunk minősége, és amiről kevesebb szó esik, a felsőoktatásunk. Nagyon nagy a baj az óvodákban, az alapfokú, középfokú oktatáson keresztül egészen az egyetemekig. A Momentum egyértelműen prioritásként kezeli a közoktatás ügyét, annak átfogó reformját. Óvodapedagógusaink, tanítóink, tanáraink, oktatóink megbecsülése, pályán tartása, pályára csábítása, tisztességes megfizetése nélkül nincs, nem lesz minőségi oktatás. Minőségi oktatás nélkül nem lehet Magyarországon a jövőben vállalható viszonyokat, tudást, értéket továbbadni az új generációk számára.

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Hölgyek és Urak! Az önök kormánya a jövő évi költségvetésben be sem tervezte a közszféra tisztességes béremelését, ezen belül a pedagógusok, egyetemi oktatók béremelésének fedezetét, 2024-ben így tovább zuhan a bérek reálértéke ott, ahol a bérek emelése már idén sem lett volna halasztható. Érdemi béremelés nem lesz, van helyette viszont munkavállalói jogcsorbítás, megfélemlítés és különböző bosszútörvények.

Mondjanak, kérem, még egy olyan országot az Unióban, amelynek a kormánya nem a saját költségvetési forrásából, adóforintjaiból fizeti meg a pedagógusait, közalkalmazottait, hanem bünteti őket, és azt mondja, fizesse ki őket az Unió! A magyar kormány ráadásul még tengelyt is akaszt az Unióval, amiben és ahol csak tud, közben tartja a markát, és még brüsszelezik is.

Önök nyilván arra készülnek, hogy egy vezényszóra elkövetett gombnyomással a kellő pillanatban megszavazzák ismét a kormány által összetákolt költségvetést; nekünk meg nem marad más, mint hogy szembesítsük önöket és a szavazóikat a valósággal és a következményekkel.

A kormány, szemben azzal, amit ígért, és amit propagál, igenis magára hagyja az embereket, a saját szavazóit, a háztartásokat, a vállalkozókat és az önkormányzatokat, pedig megélhetési krízishelyzetben leginkább a települési önkormányzatok tudnának segíteni, hiszen a rászorultságot, a szociális juttatások megalapozottságát elsősorban az önkormányzatok képesek megítélni. Ilyen célra azonban a kormány nem biztosít többletforrásokat, sőt tovább szűkíti az önkormányzatok mozgásterét, ami sok helyen vagyonfeléléshez vagy egyéb rossz döntéshez vezet.

Pedig tudnának segíteni, hiszen a központi költségvetés éppen a rendkívüli infláció, azon belül kiemelten az energiaárak drasztikus emelkedése miatt már tavaly is több mint ezermilliárdos áfa- és egyéb extraprofit-bevételhez jutott. Ha az extraprofit-bevételnek csak a felét visszajuttatnák az önkormányzatokhoz, elsősorban a szociális normatíva megemelésével, máris megoldhatók lennének a legégetőbb szociális problémák; a másik feléből pedig kijött volna már év elejétől egy tisztességes pedagógusbér-emelés. Ehelyett az van, hogy az Orbán-kormány ott hagyja az út szélén a rászoruló magyar emberek egyre szélesedő körét.

Önök különböző technikákkal, újabb forráselvonásokkal sújtják jövőre is a településeket, a városokat, a kerületeket, aztán vigaszágon azt, akit arra épp érdemesnek tartanak, kellően lojálisnak, különböző pénzekben részesítik.

(14.50)

Már a Költségvetési Tanács is leírja feketén-fehéren, hogy kockázatosnak ítéli a helyi önkormányzatok támogatásainak több előirányzatát is. Ahogy a korábbi években, úgy 2024-ben is csökken reálértéken az önkormányzatok működési támogatása. A fővárost pedig egyenesen falhoz állítják a választások előtt.

Tisztelt Kormánypárti Képviselők, Hölgyek és Urak! Önök egyértelműen lemondtak a tudásalapú gazdaság kiépítéséről, a magas hozzáadott értékű beruházások, termelői kapacitások, az innovációban élen járó vállalkozások ösztönzéséről. Ezzel szemben hazánk természeti, földrajzi adottságaival vagy éppen víziközmű-hálózatának kritikus helyzetével nem számolva eldöntötték, hogy akkugyár-nagyhatalmat csinálnak hazánkban, akár akarják azt a beruházásokkal érintett térség lakói, akár nem.

A kormány „Nemzeti akkumulátoripari stratégia 2030” címet viselő dokumentuma sajnos nem tartalmazott stratégiai, környezeti vizsgálatot, de még vizsgálati adatokat sem. Önök különböző jogcímeken közpénz-százmilliárdokból erőltetik az újabb és újabb akkumulátorgyárak építését, ahol már most tudható, hogy elsősorban ázsiai országból hoznak munkaerőt. Eközben önök fel sem mérték a jelentősen túlméretezett akkumulátorgyár-ipari kapacitások működtetéséhez szükséges extra vízigényt és extra energiaszükségletet. Hazánk adottságaival, víz- és energiaproblémáival kifejezetten ellentétes iparpolitikát folytatnak ‑ mint az ’50-es években. Ez már nem is felelőtlenség, hanem bűn. Magától ennyire felelőtlen épeszű döntéshozó nem lehet. Az önök nevében is tárgyaló kormányzati döntéshozókat nyilvánvalóan valamivel meggyőzték. Eközben visszafordíthatatlan károkat okoznak a magyar termőföldeknek, természeti táji környezetünknek, a vízkészletünknek.

Emellett még külön szólni kell az iparág súlyos biztonsági és egészségkárosító kockázatairól is. Amit önök most erőltetett menetben akkumulátorgyár-ügyben csinálnak, a most élő generációk életminőségének, egészségének, vagyonbiztonságának a veszélyeztetése, továbbá a következő generációk mozgásterének, életesélyeinek rendkívül súlyos beszűkülése.

Felelős képviselő ezt a költségvetést nem támogatja, az önök felelőtlen és kifejezetten káros ipari és gazdaságpolitikáját, természetrombolását, érzéketlen szociálpolitikáját, a közoktatás lezüllesztését, a jövő generációk életesélyeinek rombolását nem szavazhatja meg. Természetesen így mi sem fogjuk megszavazni.

Amit viszont folytatnunk kell: a nyílt párbeszédet az önök rendszerének kárvallottjaival, azokkal is, akik ezzel eddig tisztában voltak, de azokkal még inkább, akik csak most vagy ezután szembesülnek az önök kormányzásának következményeivel.

Az utolsó két gondolat: mint Heves megyei országgyűlési képviselő, szeretnék a Heves megyei képviselőkhöz szólni pár gondolatot, mert én úgy gondolom, hogy ezen költségvetés nem jelent nekünk, Heves megyeieknek biztos megélhetést, nem jelent számunkra több pedagógust, több gyermekorvost, háziorvost, nem jelent a településeinknek közművesítést. Ezért szeretném őket arra kérni, hogy végre álljanak a Heves megyeiek oldalára, és nyíltan vállalják akár a kritikát is ezen költségvetés-tervezettel kapcsolatban. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzék soraiból.)