Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! A gondoskodó állam képe egy csodálatos vízió. Mindannyian olyan országban szeretnénk élni, ahol az állam biztosítja a nyugodt életet, a kiszámítható mindennapokat. De hát a reggeli órára való tekintettel javaslom, hogy ébredjünk föl és nézzük meg a valóságot, nézzük meg, a Fidesz kormányzásának 13. évében hol tart Magyarország.

Nálunk jelenleg úgy működnek a dolgok, hogy a földesúr elmegy a faluba, és odaböki a falubelinek, hogy ha úgy alakulnak a számok, akkor majd adok. Pedig az állam az alapellátást nem ajándékba adja, az jár, ennek a költségét megfizettük az adókon, a járulékokon keresztül, és ebből fakadóan az államnak kötelezettségei vannak, kötelező feladatai, és ilyen kötelezettsége és kötelező feladata a közétkeztetés és a kórházi étkeztetés biztosítása is, sőt egy fél gondolattal továbbmegyek, a minőségi közétkeztetés és a minőségi kórházi étkezés biztosítása.

De mi történik akkor, ha a hatalom bűnös módon elhanyagolja mindezeket? Az például, hogy penészes kenyeret és romlott felvágottat kapnak a kórházban, pedig ezt a gondos gazda még a malacok elé sem veti, mert egy idő után az a malac felfordul. Magyarországon meg ezt kapják a betegek, az ellátásra szorulók a kórházban. Ez történt a minap a Szent János Kórház gasztroenterológiai osztályán. Az csak külön fénytörést ad a történetnek, hogy pont a gasztroenterológiai osztályon történt ez meg.

Évek óta hallani, látni, hogy a betegek milyen méltatlan ételeket kapnak a kórházakban; Facebook-csoportok alakulnak, ahonnan kiderül, hogy emberi fogyasztásra alig-alig alkalmas fogásokat tesznek eléjük, és egyáltalán nem látszik a most benyújtott 2024. évi költségvetési tervezetben, hogy a kormány tervezne bármilyen típusú változtatást ezekben a kérdésekben. Mit gondolnak, képviselőtársaim, vajon nőni vagy csökkenni fognak az olyan problémák egy ilyen alulfinanszírozottság esetén, ami a penészes kenyérhez és a romlott felvágotthoz vezet? Meggyőződésem, hogy joggal vagyunk pesszimisták.

De nem jobb a helyzet a közétkeztetés terén sem. Az amúgy is kivéreztetett települési önkormányzatok gyermekétkeztetési feladatainak támogatására alig 4 százalékkal ad többet az állam, mint a tavalyi évben, illetve ebben az évben, pedig pontosan tudjuk, hogy a 2022-es élelmiszer-infláció hivatalosan 26 százalék volt, 2023 februárjában elérte az 50 százalékot, ami azt jelenti, hogy két év alatt 70 százalék feletti a két év összesített inflációja. Ehhez képest idén ismételten legalább 25-30 százalék körül várható az élelmiszer-infláció, még azt is figyelembe véve, hogy a kormány csökkenő trendet tervez az infláció alakulásában.

Óhatatlanul az iskolai menzákon le fog csapódni ez a pénzhiány, ami azt hozza magával, hogy rosszabb minőségű ételeket kapnak a gyerekek, akikért a kormány kommunikációs szinten rendkívül aggódik ‑ szigorúan csak kommunikációs szinten ‑, pedig abban egyetérthetünk, hogy egy éhes gyerek nem fog jóllakni semmilyen nemzeti konzultációval, sem egyéb kormánypropagandával.

Tisztelt Ház! Ezért az áldatlan állapotért a kormány a felelős. 13 évük volt arra, hogy változtassanak az egészségügy helyzetén, a közétkeztetés helyzetén. És mi van most? Penészes kenyér és romlott felvágott. A kérdésem: van‑e esély, hogy szembenézzenek ezzel a helyzettel, amit önök idéztek elő? Terveznek‑e bármit is, hogy a kórházakban tisztességes ételeket kapjanak a betegek, hogy ne szakadjon rá a betegekre a vakolat, hogy legyen például vécépapír, vagy hogy ne hagyják ott az egészségügyet az orvosok és az ápolók a méltatlan állapotok miatt? Miért nem segítik tisztességes mértékben a gyermekétkeztetést, hogy az iskolai menzán egészséges, megfelelő minőségű ételt kaphassanak a gyerekek?

Pontosan tudom, hogy az, amit a kormány válaszolni fog (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), igazándiból majdnem mindegy, mert megtanulták a hazug propagandát terjeszteni.