Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Eljutottunk oda, hogy egymást érik a diák- és pedagógustüntetések. Ma is az oktatásért virrasztanak a fiatalok, két nap múlva, június 1-jén pedig országos tiltakozások lesznek a közoktatás és általában az egész oktatási rendszer tarthatatlan állapotai miatt.

Nem is tudom, elmondhatnám újra, hogy mi mindent kifogásolnak a szülők, a diákok, a pedagógusok és a szakmai szervezetek, de hát önök ezt pontosan tudják, s mindezekre a válaszuk nem egy valódi közpolitikai válasz, hanem a bosszútörvény, amely semmire nem ad megoldást, csak súlyosbítja a problémákat. Mindez nagyon jól lemérhető azon, hogy mennyire nem jelentkeznek a végzős diákok a felsőoktatásba pedagógus-, illetve tanárszakokra. Sokat olvashattunk az elmúlt hetekben arról, hogy természettudományos szakpárokra volt, ahol nulla, egy, két, három fő jelentkezett az egész országban. Ez teljesen nyilvánvalóan az önök oktatáspolitikájának a kudarca. Egyes becslések szerint tízszer annyian mennek nyugdíjba, mint ahányan elkezdik a tanítást az adott évben, és a 30 év alatti pedagógusok aránya nem éri el az 5 százalékot, 40 százaléknyian viszont már elmúltak 50 évesek.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Államtitkár úr, három konkrét kérdésem lenne önhöz, s remélem, hogy valami érdemi választ azért ki tud csikarni magából. Az első: mit tesznek a jelenleg 17 ezres tanárhiány csökkentése érdekében? A másik egy elég általános kérdés: hogyan értékeli az elmúlt 13 év oktatáspolitikáját, összhangban van‑e az önök értékelése a diákok, szülők és tanárok értékelésével? Illetve várhatjuk‑e, hogy elveti a kormány a bosszútörvény benyújtását? Köszönöm, várom a válaszait. (Taps a Párbeszéd soraiban.)