Dr. Latorcai János (KDNP)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Jézus a mennybemenetele előtt megígérte tanítványainak, hogy elküldi számukra az erőt adó, vigasztaló Szentlelket. A keresztény világ a minap ünnepelte pünkösdöt, a Szentlélek kiáradását. A Jézus feltámadása utáni ötvenedik napon az apostolokat eltöltötte a Szentlélek, és a világ minden népét megszólítva kezdték hirdetni az evangéliumot.

Ezt a hívó szót hallották meg őseink is Szent István királyunk idején, és ugyanez a hívó szó vezeti a katolikus magyarokat és székelyeket 1567 óta Csíksomlyóra, a csíksomlyói Szűz Máriához. Ahogy azt egyik kiadványukban a Csíksomlyón szolgáló ferences atyák írják: „Mert itt találja meg a zarándok küzdelmes életének vigaszát, reményét és támaszát. Úgy jön ide, mint a bajba jutott, aggódó, félő gyermek az édesanyjához.”

Alig pár napja ismét egy nagy templommá alakult és teljesen megtelt zarándokokkal a Kis- és a Nagysomlyó-hegyek közötti nyeregrész, jelezve az egyház élő valóságát. Ezt a több százezres zarándoktömeget tisztelte meg jelenlétével Novák Katalin köztársasági elnök asszony és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke is személyes zarándoklatukkal.

Csík, Gyergyó és Kászon népe 456 éve a katolikus hit védelme érdekében ragadott fegyvert. Most Urbán Erik atya, a nyolcszáz éves ferences rend erdélyi provinciálisa, a búcsú szónoka arra hívta fel a figyelmet, hogy ma is veszélyben van a világ, és a mai világnak is nagy szüksége van olyan fegyvertelen próféták bizonyosságára, akik figyelmeztetnek a háború kegyetlenségére és embertelenségére.

Csíksomlyó, tisztelt képviselőtársaim, minden évben üzen, erőt és reményt ad évszázadok óta az ott fohászkodóknak. Ezért vált a világ magyarsága számára a csíksomlyói kegyhely a hit és a megmaradás üzenetének egyik legfontosabb spirituális központjává, oltalmazójává és továbbörökítőjévé mindannak, ami nemzeti öntudatunkat meghatározza.

A nemzet alapja a család, a szeretet és az élet közössége, jövője pedig a felelősséggel vállalt és nevelt gyermek. A felelős neveléshez hozzátartozik az értékek átadása és annak megtanítása, hogy egy történelmileg kialakult, tartós közösség tagjai vagyunk, melyet közös nyelv, terület, ezeréves értékek, jellegzetes kultúrában megnyilvánuló sajátosságok éltetnek. És ez a jellegzetes kultúra a magyarság életében nem választható el a kereszténységtől, mely értékrendjével példát mutat, békére, szeretetre, összefogásra hív. Napjaink fogyasztói társadalma, valamint a nyugati világ ideológusai tagadják és meghaladottnak tartják ezeket az értékeket. De mi, magyarok sohasem feledhetjük, hogy minden minket sújtó katasztrófa, idegen hatalmi pusztítás, vérbe fojtott szabadságharcunk és forradalmunk ellenére az ezekhez az értékekhez való ragaszkodásunknak köszönhetően tudtunk csak újra és újra megmaradni.

Mára a világban már-már megoldhatatlannak látszó problémák halmozódtak fel: járványok, gazdasági, érték- és erkölcsi válság sújt bennünket; keleti szomszédságunkban több mint egy éve szörnyűséges háború dúl; és nagy bölcsesség és önmérséklet kell ahhoz, hogy tőlünk délebbre pedig ne boruljon ismét lángba a Balkán.

(12.20)

Ebben a helyzetben különösen szükségünk van hitünk megerősítésére és azokra a hit által összefont erős közösségekre, melyek évszázadokon át megmaradásunk zálogát jelentették. Ez kell hogy reményt adjon jövőbeli megmaradásunkra is, ahogy azt Urbán Erik atya a szombati búcsún fogalmazta, mert a remény, tisztelt képviselőtársaim, nem azt jelenti, hogy a dolgok bizonyosan jobbra fordulnak, hanem sokkal inkább azt, hogy ha döntően elkötelezzük magunkat a jó ügy mellett, akkor az Isten is megsegít.

Tegyünk, hát, így mi is mindannyian, és Csíksomlyó üzenete nyomán szolgáljuk teljes elkötelezettséggel a magyar nemzet megmaradásának és egységének ügyét! Köszönöm, elnök úr, a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)