Dr. Czomba Sándor

DR. CZOMBA SÁNDOR gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ott folytatnám, ahol az előterjesztő Lukács László abbahagyta. Az egy abszolút korrekt felvetés volt, amit az imént néhány mondatban megfogalmazott. Azt gondolom, hogy ebben döntő többségében mindannyian egyet tudunk érteni.

Kérem, engedjék meg ‑ hiszen a bérekről szólt ez a dolog, és a kormányon belül hozzám tartozik ez a portfólió ‑, hogy egy kicsit részletesebben is beszéljek és tényeket mondjak a vitában elhangzottakkal kapcsolatban.

(20.30)

Az egyik tény: a reálkeresetek 2013 óta Magyarországon folyamatosan növekednek. Az elmúlt hét hónap történése az sajnos a magas infláció miatt, amikor ez a mondat nem igaz, de összességében a reálkeresetek folyamatosan növekedtek. 2022-ben ‑ ami már, ugye, egy válsággal terhelt időszak kezdete ‑ 2,5 százalékkal nőttek a reálkeresetek Magyarországon, ezt Európában egyedül Lengyelország és Bulgária tudja még elmondani, senki más.

A következő: ugye, a bérdinamika növekedéséhez az elmúlt időszakban a kormány is jelentősen hozzájárult. Szeretnék emlékeztetni a legutóbbi hatéves bértárgyalások kapcsán a megállapodásra, a hatéves megállapodásra, ez alatt a hat év alatt a szociális hozzájárulási adó mértéke 28,5 százalékról 13 százalékra csökkent. Minden egyes 1 százalék 400 milliárd forintot jelent a magyar költségvetésnek. Szeretném, ha ez mindenkinek a fejében benne lenne.

Hogyan történik a bértárgyalás? Itt, ugye, van olyan kolléga, akivel az elmúlt időszakban, az elmúlt években sokat dolgoztunk együtt. Ugye, nagyjából úgy néz ki, hogy megpróbáljuk belőni a jövő évre várható inflációt, a GDP-növekedést és esetlegesen a termelékenységnövekedést, és ebből a számból próbálunk kiindulni. Én azt gondolom, hogy az idei évi bértárgyaláson is, amit hál’ istennek, viszonylag rövid idő alatt sikerült, ugye, tető alá hoznunk ‑ nem volt azért az annyira egyszerű, mint amit az időfaktor egyébként mutatott ‑, azt gondolom, jól lőttük be ezt a 14 és 16 százalékos értéket, ami most a KSH adataiban folyamatosan visszaköszön, hiszen egyrészt egészen bizonyosan látszik, hogy ez a két számjegyű dinamika egész évben megmarad.

A másik, ugye, ami egyértelműen látszik, hogy az átlagkereset is nagyjából ennek a 15 százaléknak a környékén ‑ nyilván van, ahol 20 százalék fölött, van, ahol csak 8 százalék, de általánosságban ekörül, 15 százalék körül ‑ növekszik. És ez miért fontos? Ha túllövünk, ha túlságosan magasra tesszük a mércét, és úgy áramoltatunk ki béreket, hogy nincs mögötte teljesítmény, akkor egy olyan ár-bér spirált indítunk meg, aminek beláthatatlan következményei vannak; ha alálövünk, akkor pedig a reálkereseteket fogjuk, ugye, gyakorlatilag a nulladik körben annullálni. Ez tehát egy nagyon-nagyon fontos dolog, és én azt gondolom, hogy ebben a partnerek felelősségteljesen jó döntést tudtak hozni.

Nem a bérdinamikáról van alapvetően szó, tisztelt képviselő hölgyek, urak, nem azzal, nem a két számjegyű bérnövekedéssel van probléma, hanem a magas inflációval. Ezért van az, hogy a magyar kormány minden eszközt bevet annak érdekében, hogy az inflációt visszaszorítsuk, és így próbáljuk a reálkereseteket szinten tartani vagy adott esetben, ha lehetőségünk van rá, akkor növelni. (Kálmán Olga: És sikerül?!)

Ami a magyar-EU-s bérek összehasonlítását illeti ‑ és többször felhozták itt példaként Romániát, hogy negatív vagy pozitív, azt nem tudom, de példaként ‑, szeretném megjegyezni, hogy Romániában 1,2 millió ember van minimálbéren ‑ 1,2 millió. 2018-ban a román kormány a tb-járulékot egy adminisztratív eszközzel áttolta a munkáltatói oldalról a munkavállalói oldalra, ez egy 35 százalékos növekmény, nézzenek utána, tisztelt képviselő hölgyek, urak! Ezért van az, hogy Romániában a minimálbérek drasztikusan, úgy tűnik, hogy drasztikusan növekedtek ‑ ettől még a nettója egy fillérrel sem lett egyébként több. Magyarországon nagyjából 223 ezer ember van minimálbéren, és 740 ezer ember van garantált bérminimumon.

Amikor tehát a minimálbérről vitatkozunk, akkor tiszteletteljesen azt javaslom mindannyiunknak, hogy ne a minimálbérrel foglalkozzunk alapvetően, hanem a garantált bérminimummal, hiszen a munkavállalók döntő többségét ez érinti, és hogyha azt fordítom vissza akár euróra, vagy még inkább ‑ és önök is nagyon jól tudják, hogy érdemes mindig vásárlóerő-paritáson vizsgálódnunk, és egyébként nem egy puszta matematikai modellel visszaosztani iksszel, és onnantól kezdve megvan ez a szám, és elkezdünk hasonlítani, hogy ki mit hogyan tud vásárolni ‑ vásárlóerő-paritáson nézzük, és ha vásárlóerő-paritáson nézzük, akkor hét tagállam van, hét tagállam van az Unióban, amely rosszabb állapotban van, ha az átlagjövedelmeket nézzük, akkor pedig kilenc, képviselőtársaim. Javaslom, hogy ennek is nézzünk utána.

Ami a szociális párbeszédet, illetve annak hiányát illeti, ugye, itt Dávid Ferenc képviselő úr mondta, hogy látszattárgyalások zajlanak. Nagyon szomorúan hallottam, megmondom őszintén, hiszen mi, ugye, együtt is folytattunk ilyen bértárgyalásokat. Késhegyre menő viták zajlottak teljesen jogosan egyébként a munkáltatókat, munkavállalókat érintő nagyon fontos, nagyon komoly kérdések, nemcsak a minimálbér, hanem a munka törvénykönyve kapcsán ‑ ugye, itt sorolhatnánk, ragozhatnánk, hogy mi mindenen mentünk keresztül az elmúlt 10-15 évben. Én nagyon bízom benne, hogy ezt a mondatot inkább a pártja, mintsem ön szerette volna ezt hangsúlyozni, mert én azt gondolom, igenis azt gondolom, hogy a VKF egy nagyon fontos és egy nagyon hasznos társadalmi fórum, ahol megfelelő vita után érdemben tudunk döntéseket hozni. Sőt, ugye, néhány, talán egy erős hónappal ezelőtt a VKF-en belül létrehoztunk egy újabb bizottságot, egy eseti bizottságot, amelynek az a feladata, hogy minden egyes parlament elé kerülő törvénymódosítást, -javaslatot nulladik körben tárgyaljon. Ugye, érzi, hogy milyen fontos szerepe van ennek a dolognak? Ugye, a korábbi időszakban ilyen deklaráltan ez nem történt meg, illetve nem mindig történt meg.

Apáti képviselő úr már nincs itt, de kénytelen vagyok azért két mondatban reagálni arra, hogy munkahelymegtartó és -teremtő támogatások lesznek‑e, illetve mi várható. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha a Covid idején ezek a támogatások nem lettek volna, amelyeket a magyar kormány elindított, előbb munkahelymegtartót, majd, ugye, a Covid után a munkahelyteremtőt, akkor nagyjából 300-350 ezer ember veszítette volna el a munkáját. Ez ilyen egyszerű fehéren-feketén. Ennyi embernek tudtunk segíteni. Ugye, a helyzet most azért bonyolultabb, mert a Covid idején volt egy eleje, és látszott nagyjából a vége, a mostani válságnak van eleje, de nem látjuk a végét. Most tehát felkészülni munkaerőpiaci eszközökkel arra, hogy hogyan tudjuk a problémákat kezelni, ez egy összetettebb, bonyolultabb feladat, de szeretném jelezni, hogy nem eszköztelen a kormány e tekintetben sem, már a következő időszakban is újabb munkahelyteremtő támogatásokról fogunk beszámolni akár fiatalokat, akár kis-, középvállalkozói szektort, akár másokat illetően.

Ugye, elhangzott itt, hogy hogyan tervezzük a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatását. Hát úgy, hogy oda visszük a beruházásokat, ahol a munkáskéz rendelkezésre áll, ez ilyen egyszerű. Nem ilyen egyszerű, mert, ugye, küzdünk vele néhány évtizede, és nem sikerült ezt megoldanunk. Most, ugye, ezek a beruházások… ‑ szerencsére most már ott tartunk, hogy a munkaerőhiány miatt a vállalkozásoknak az egyik legfontosabb ismérve, amikor egy beruházást oda telepítenek, ahová, hogy rendelkezésre áll‑e megfelelő számú és minőségű munkaerő. Ennek köszönhetjük azt, hogy ezek a térségek is felkerülnek a beruházások térképére.

Ugye, Varga Ferenc képviselő úr itt a közfoglalkoztatással kapcsolatban jelezte, hogy 2010-ben mi volt a helyzet, és azóta hány százezer ember volt. Ugye, részese voltam annak idején ennek a történetnek. A képviselő úrnak azt üzenném, hogy 2010-ben bőven 10 százalék fölötti munkanélküliség mellett az volt az eldöntendő kérdés, hogy segélyt adjunk vagy munkát adjunk. Nagyon jól tudtuk, hogy az elsődleges munkaerőpiac nincs olyan állapotban, hogy több százezer embert képes felszívni, ezért átmenetileg ‑ és annak idején is hangsúlyoztuk, hogy átmenetileg ‑ közfoglalkoztatási formában próbálunk segíteni azoknak az embereknek, akik nem segélyen szeretnének élni. A csúcson nagyjából 300 ezer közfoglalkoztatott volt, most nagyjából 72 ezer az átlaglétszám.

Szeretném jelezni, ugye, lehet mondani azt, hogy ez a „Közfoglalkoztatásból a versenyszférába” program néhány száz embernek adott lehetőséget, de nem erre szeretném felhívni a figyelmet. A 300 ezer meg a 72 ezer közötti különbséggel mi történt? Tudja, mi történt? Elhelyezkedtek az elsődleges munkaerőpiacon, hiszen nem jelenhettek meg a munkanélküli-regiszterben sem, mert, ugye, látszik, hogy a számuk nem növekedett, mi több, lényegesen, 12 százalékról 3,9 százalékra csökkent. Ezek tehát tények, amelyekkel szerintem nem nagyon érdemes vitatkozni.

Gurmai Zita képviselő asszony a nők foglalkoztatását többször, több körben felhozta itt, nem mintha úgy tűnt volna, hogy érdekli bárkinek a válasza. Csak üzenni szeretném akkor neki, hogy a női foglalkoztatottak tekintetében most Magyarországon 70 százalékos a nők foglalkoztatása, ez 5 százalékkal több, mint az EU-s átlag, és a munkanélküliség, a női munkanélküliség pedig fele az uniós átlagnak.

(20.40)

Az OECD szerint a családtámogatásokra a GDP 5 százalékát fordítja Magyarország, ezzel öt éve a másodikak vagyunk az OECD-tagállamokon belül.

Hát, kímélem a tisztelt képviselőket itt. Lehetne még itt az összeszerelő üzem kapcsán is sok mindenről beszélni. Egy dolgot szeretnék leszögezni. A magyar kormány gazdaságfejlesztési stratégiája három pilléren alapul: exportorientált, befektetésorientált, illetve magas hozzáadottérték-előállítási képességű legyen. (Varga Zoltán: Ezt látjuk…) Azért már, ha beszólnak, akkor három mondatot engedjen meg, képviselő úr. A beruházások mértéke csúcsot döntött, 2022-ben… (Varga Zoltán közbeszól.) megközelítette a 19 000 milliárd forintot, idén pedig újabb csúcsot döntve meg is fogja haladni a 20 000 milliárd forintot. Ezt jelenti hazánk befektetésorientált gazdasági fejlesztése.

Az összes beruházáson belül több mint 80 százalékot tett ki a belső beruházások aránya, ami a belföldi gazdasági szereplők általi beruházásokat jelenti, és egyértelműen a hazai gazdaság exportképességét javította. Itt már olyan jelentős eredmények láthatóak, amik önmagukban is cáfolják az összeszerelő üzem vádját. A bennünket általában kritikus szemmel néző IMF is elismeri, hogy a magyar ipar a német és dán iparral versenyezve a leginkább high-tech Európában. Magyarország a világ 14… (Varga Zoltán: Kínai akkugyárakról beszélünk!) Figyeljen! (Az elnök csenget.) Magyarország 1,4 összpontszámmal a világ 14. leginkább exportképes gazdaságával rendelkezik az Observatory of Economic Complexity, tehát az OEC ‑ tehát nem OECD, csak OEC ‑ szerint.

Az exportált termékek esetében fontos kiemelni, hogy Magyarországon EU-s összehasonlításban is kiemelten magas a high-tech termékek részaránya a feldolgozóipari exporton belül, megelőzve ezzel a régiós versenytársainkat. Az FDI-beáramlásban is rekordévet tudhatunk magunk mögött: 2022-ben 2700, ’23-ban várhatóan 4000 milliárdos lehet ennek az értéke. Nem folytatom tovább.

Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Ha nem lépünk, és a magyar gazdaság… ‑ most a vendégmunkás-történetben nem szeretnék semmit újraindítani, de ha nem lépünk, akkor lemaradunk. Az a 4,7 millió ember, aki jelen pillanatban Magyarországon dolgozik, nem egy konstans, változhat. Egyszer csak azok a cégek, amik most belső égésű motorokat gyártanak és hajtóműveket gyártanak, ott egyszer csak a hajtóműsor megáll, egyszer csak a belsőégésűmotor-sor megáll, és ott néhány ezer, mondhatni, tízezer, adott esetben akár százezer ember is dolgozik. Velük mi lesz? Tehát addig a magyar gazdaság mit fog csinálni, mi fog történni? (Varga Zoltán: Kis- és közepes vállalkozásokkal…)

Tisztelt Hölgyek, Urak! A kis- és közepes vállalkozások nagyon fontos szerepet játszanak a magyar gazdaságban, a foglalkoztatásban különösen, sajnos a GDP szempontjából a hozzáadott értékben és más szempontból egy kicsit más a helyzet. De ugye, nem gondolják komolyan, hogy azt a több százezres munkaerőigényt, ami emiatt jelentkezne, képesek rövid időn belül abban a régióban, azon a területen, olyan mértékben fölszívni ‑ egész biztosan nem.

A legfőbb célok a magyar kormány számára továbbra is az új munkahelyek teremtése, a meglévők megvédése, kiszámítható bérpolitika, folyamatos jövedelememelés és az életszínvonal emelése. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)