Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én messze nem értek egyet Gy. Németh Erzsébet kritikájának minden pontjával, de az előttem beszélő Hollik István számára azért szeretném jelezni, hogy egyelőre még egy parlamentben vagyunk, tehát engedtessék meg, hogy valaki aggódjon egy törvényi szabályozás leendő hatásai kapcsán. (Hollik István: Lehet, csak ezért mondtam, hogy majd vállalja a felelősséget.) Nyilván vállalja mindenki a szavait, én is szoktam.

A munka törvénykönyve kapcsán az aggodalmaimat akkor is elmondtam, és most is elmondom, hogy egy bizonyos időszakban 17 ezerről 23 ezerre nőtt a munkahelyi balesetek száma Magyarországon, és fenntartom az állítást, hogy romlottak az átlagos és tipikus munkakörülmények a fizikai dolgozók esetében, és a kiszolgáltatottság is folyamatosan, arányosan növekszik a vendégmunkások számának emelkedésével bizonyos országrészekben.

Tehát ne próbáljuk azt a látszatot kelteni, mintha az akkori aggodalmakból a statisztika szintjén semmi nem képeződött volna le. Szerencsére voltak olyan aggodalmak is, amelyek bizonyára túlzók voltak, örüljünk a magyar munkavállalók érdekében, hogy minden azért nem vált valósággá, de azt látnunk kell, hogy bizonyos körülmények tekintetében romlott a magyar munkavállalók helyzete, a bérezésük tekintetében pedig különösen. Ezt a lábjegyzetet azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert ne vessen senki követ egy ellenzéki képviselőre, ha aggodalmakat fogalmaz meg egy szabályozás jövőbeni hatásait illetően. A bérkérdésről annyit, hogy hetedik hónapja csökken a reálbér Magyarországon, és nyilván nem a miénk, nem a képviselőké a Házban, hanem a tipikus élethelyzetben lévőké.

(14.30)

Államtitkár úrral nem tudjuk szerintem megszámolni, hogy hányadik salátatörvényen vitatkozunk így a patkó ellentétes oldalán, de az egészen biztos, hogy az egyszeri képviselő helyzete sokkal könnyebb, mint mondjuk, a 2010-2014 közötti ciklusban, amikor reggel ért véget az ülés, és másnap reggel 8-kor folytatódott a következő. Most B- és C-heteink is vannak, mint az iskolai órarendben. Tehát úgy gondolom, hogy nincs olyan jogalkotói nyomás vagy külső szükség, amely miatt össze kellene préselni ennyifajta javaslatot egy nagy csomagba, mert így az ellenzéket önök beszorítják egy pozícióba. Biztos, hogy a legtöbben tartózkodni fognak. Nyilván lesznek olyanok is, akik nemmel szavaznak erre a javaslatra. Én találtam benne baromi jó dolgokat, tehát olyanokat, amelyeket azonnal támogatnék, meg találtam benne olyanokat, ahol, hát, ha lenne hajam, azért égnek állna.

Kettőt szeretnék ezekből kiemelni, mielőtt rátérek az építményi jogra. Az egyik a lakástakarék, LTP állami hátterének, szabályozásának az említése. Ez egy nagyon rövid kis lábjegyzet a javaslatban, és tulajdonképpen, ha nem is jogelméleti, mert egy eljárásjogi kérdést szabályoz, ugyanakkor nem értem azt, hogy ha végre valamilyen fokon legalább foglalkozik a jogalkotó a lakástakarékkal, akkor miért nem reagál arra a felvetésemre, amelyet egyébként évek óta hangoztatok. És nem provokatív éllel, csak érdekel az, hogy ugye, önök megszüntették a lakáscélú előtakarékoskodás állami lábát, ez egy néhány tízezer forintos összeg volt évente, tehát nem annyira durva, még abban is egyetértettünk, hogy az ezt forgalmazó cégek működési modelljében bőven van kritika, és kritizálni való akkor is volt; a helyzet viszont az, hogy önök tettek egy ígéretet, hogy ennek a helyére letesznek valamit az asztalra; tehát hogy egy tipikus élethelyzetben lévő magyar fiatal hogy tudjon államilag támogatott módon lakáscélra előtakarékoskodni, de ez a társasházakra is igaz egy teljesen egyszerű kazáncsere tekintetében. Ezt az alternatív modellt önök azóta sem tették le az asztalra.

A szülőföldön boldogulás egy alapelv. Ez egyébként alapfeltétele a gazdasági növekedésnek is. Ennek alapfeltétele lenne az aktívak támogatása, tehát az, hogy aki a tehetségével, szorgalmával előremegy, lakáscélú takarékoskodást folytat, nyugdíj-előtakarékoskodást folytat, egészségpénztári tag, van egészségbiztosítása, ezeket a honfitársainkat támogassuk. Ehhez képest az itt realizálható ilyen adó-visszatérítések meg évenként felvehető támogatások összege jellemzően tíz éve befagyott, ezek nem követik az inflációt, a lakáscélú előtakarékosság állami támogatását meg is szüntették. Tehát összességében azt látjuk, hogy visszaszorítják az aktívak támogatását.

A másik olyan témakör, államtitkár úr, ami itt sokkal részletesebben került bele a javaslatba, ez a végrehajtást illető ilyen finomhangolásos módosításoknak a kérdésköre. Itt is szeretnénk egy konkrét álláspontot kicsikarni önökből, azt illetően, hogy a végrehajtási rendszer most már több mint évtizedes túlkapásai kapcsán hajlandók‑e egy pajzsot tartani a bajban lévők elé.

Én fenntartom azt az állításomat, hogy az ilyen 33-50 százalékos végrehajtói letiltások ‑ sokszor kétes követelések alapján ‑ esetében meg kell védeni azokat, akiktől a minimálbért, illetve a kisnyugdíjat is elviszik. Tehát ki kell jelölnünk egy összeghatárt, ami alatt azt mondjuk, hogy a létfenntartáshoz szükséges bevételt nem viheti el a végrehajtó letiltással. Ez legyen más a kisnyugdíjnál, legyen más egy minimálbéresnél. Én partner vagyok, hogy a többgyermekes családoknál legyen ez egy magasabb összeg, mert priorizálni kell a legfontosabb társadalmi tevékenységet, amit egy család e tekintetben ellát, de azt látni kell, hogy most tulajdonképpen kontroll nélkül 50 százalékát el lehet vinni egy kisnyugdíjas havi bevételének, és méltatlan élethelyzetek alakulnak ki ebből.

Önök erre próbáltak egy megoldást javasolni, ez a családi csődvédelem lett volna, de ezt nem a lengyel minta alapján csinálták meg, ami egyébként egy jó minta volt szerintem, tehát a „T” meg az „S” mutató; Lengyelországban bement az ügyfél, és egy ilyen szimulált törlesztőrészletet is elé toltak, hogy ha elszáll az árfolyam, és minden kötél szakad, akkor ezzel fogsz szembesülni. Magyarországon ez nem történt meg; és a magyar családi csődvédelmi rendszer néhány száz honfitársunk számára nyújtotta a megoldásnak valamifajta illúzióját, tehát nagyon-nagyon kevesen léptek ebbe bele, még most sem lenne késő finomhangolni, de még jobb lenne a végrehajtói letiltások rendszerében rendet tenni. Ezt a két javaslatunkat mindenképpen el kellett hogy mondjam a Jobbik-Konzervatívok nevében, mert a javaslat tárgykörét képezik, mégsem olyan súllyal, és mégsem a megoldás irányába mutatva úgy, ahogy mi azt egyébként évek óta szeretnénk.

Az építményi jog tekintetében szögezzük le még egyszer, hogy alapvetően jogi személyekről beszélünk. Persze, hogy beindul a fantázia, hiszen kétségkívül egy átruházható jogosultságról van szó, és amikor az ember a 35, illetve az 50 éven túlnyúlás esetén is 50 éves szabályozásról látja a javaslatban a sorokat, akkor azért gondol nagyokat. Ugye, sokan gondolnak itt különböző olyan hosszú távú projektekre, amelyek az utóbbi években kezdődtek el, és talán nem minősíthetők ezek teljes körben sikeresnek.

Ugyanakkor nem egy ismeretlen modell Európában, ugye, Trianon után is voltak különféle próbálkozások ezzel kapcsolatban. Én ezt zsigerből semmiképp sem utasítanám el. Tehát én azt mondom, hogy ha ezt jól használjuk, akkor jó lehet. Ha arra használják, hogy különböző beruházók még az előfinanszírozást is megspórolják maguknak, mert egy zálogjog segítségével tudnak letenni az asztalra egy olyan ellenértéket, amely miatt neki nem kell előfinanszíroznia sem, akkor azt mondom, hogy ezen még gondolkozzunk, mert nem lehet az a célunk, hogy amúgy is tőkeerős milliárdos vállalkozásoknak ilyen formában segítsen a jogalkotó, és amúgy a magyar kis és közepes pedig ne rúghasson labdába továbbra sem. Tehát azt látom, hogy e tekintetben még nem tiszta ez a szabályozás. Meg kell válaszolni ennek a kérdéseit.

A napelemes témakör legalább ilyen bonyolult. Én nagyon szomorú lennék, államtitkár úr, hogy ha tényleg azért lenne saláta ez a saláta, mert egy ilyen nagyon rázós témakört ebben így el akartak bújtatni, rejteni. Remélem, hogy nem így van. Hogy viszont tisztán lássunk ebben a kérdésben, meg kell válaszolni ezeket a felvetéseket.

Engedtessék meg még egy fél mondat számomra, nem visszaélve az általános vita kereteivel. Ugye, többen mondták el, hogy alapvetően a gazdasági növekedés elősegítése lenne az egész csomag célja. Nagyon sokszor emlegetik azokat a GDP-adatokat, amelyek messzemenőkig félrevezetők, államtitkár úr! Utoljára Róna Péter beszélt egyébként arról, hogy a GDP-adatok tartalmazzák azt a royaltyt, azt a kamatot, azt az osztalékot, amit egyébként az itt nagyon nagy profitot felhalmozó multicégek úgy visznek ki az országból, hogy azután igazából semmiféle haszon nem keletkezik, társadalmi haszon Magyarország számára. Az ő vizsgálataik szerint ez akár a GDP 2,5-3 százalékára is rúghat; az az összeg, amit ezek a multinacionális hálózatok, miután megtermelték a profitjukat, kitalicskáznak az országból.

Senki nem akar multiellenes hangulatot gerjeszteni, csak azt szeretnénk, hogy ugyanazok az életesélyek járjanak egy magyar vállalkozásnak a magyar piacon és egy ide bejövő külföldi céghálózatnak is, és nyilván hozzám közelebb áll az a szabályozás, ami a tőkeerősebbet nem segíti extra módon. Én inkább a kicsiket segíteném kiemelt és extra módon.

De azt látjuk, hogy ha megvizsgáljuk a GDP összetételét és ezeket a kivitt, kitalicskázott, GDP-százalékokban mérhető összegeket, akkor egyáltalán nem olyan fényes a kép. Ha ennek a javaslatnak az összhatását megvizsgáljuk, és mondjuk, ez segítheti egy akkumulátorgyár létesítését is, ehhez se álljunk hozzá zsigerileg; mert ha önök idehoznának egy olyan akkumulátorgyár-szabályozást, ami mondjuk, lakott területtől legalább öt kilométerre, csak magyar munkaerőt alkalmazva, megfelelő, kikötött bérszínvonalon, és még letennénk pár ilyen garanciát, a környezetet sehogy nem károsító módon szeretnének ilyet csinálni, szerintem még egy termékeny vitát is lehetne folytatni róla, akkor is, ha fenntartom, hogy Magyarország egy magasabb polcra lenne hivatott a tehetsége alapján. Tehát hozzám nem az akkumulátorgyár állna közelebb, hanem az, hogy mondjuk, a motorokat vagy az ahhoz szükséges szoftvereket Magyarországon állítsák elő, és a különböző jogdíjakat és bevételi forrásokat mi realizáljuk ezek után, és ne csak Észtországban legyen digitális forradalom, hanem Magyarországon is legyen. Tehát kicsit másfajta ebben a pozíciónk, hiszen ez a sor mellett, jellemzően általános iskolai végzettséggel, 12 órában dolgozó tömegek, vendégmunkástömegek szervezett idehozatala, szerintem erre nem lehet építeni Magyarország jövőjét. De azt is látni kell, hogy ha ez a javaslat nekik segít, akkor lehet, hogy sokkal jobb lenne digitalizálni, és a hazaiakat segíteni. Ezt mindenképpen gondolják végig!

Akkor tudunk érdemi álláspontot kialakítani az egész csomagról, hogyha az általam felvetett kérdések tisztázásra kerülnek. Köszönöm a figyelmet.