Dr. Hankó Balázs

DR. HANKÓ BALÁZS ZOLTÁN kulturális és innovációs minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen az elhangzottakat. Egyetértünk Szabó Tünde képviselő asszonnyal, Hollik István képviselő úrral abban, hogy ha önök is megismerték volna mindazt, amit maga a törvényjavaslat előterjeszt, és fordítottak volna időt, energiát erre a részletes cselekvési programra, amelyet Neumann János-programnak hívunk, és kilenc olyan intézkedést fogalmaz meg, amelyben sikeres magyar kutatók, oktatók, egyetemi vezetők szerepelnek ‑ akiket önök itt folyamatosan azzal sértegettek, hogy nincs megfelelő kutatási teljesítményük ‑, akkor Magyarország igenis egy olyan kutatási, innovációs, tudásgazdag környezetté tud válni, és erősödni tud tovább az előbb említett intézkedések által, amivel reális cél, hogy a 25 legjobb innovátor közé kerüljünk a világon, és Európa tíz legjobb innovátora legyen Magyarország. Köszönöm szépen az erre vonatkozó megerősítéseket.

Ha megengedik, akkor megpróbálnék, nem minden részletre kitérni, bár örömmel tenném, hanem azokat megpróbálom aggregáltan megfogalmazva, tételesen megválaszolva, érzések helyett tényadatokkal alátámasztva cáfolni. Képviselő asszonynak jelzem, hogy 2010 előtt lehet, hogy volt cél a magyar egyetemek és a gazdaság összekapcsolása, azonban ez tényleges megvalósulásában, a vállalkozások, gazdasági szereplők, kutatóhálózat, egyetemi együttműködések vonatkozásában az elmúlt években tudott olyan markáns előrelépést teremteni, amely a KFI-bevételek 70 százalékos növekedését tette lehetővé a gazdasági szereplők által az egyetemek részére.

Ugyanígy, amikor azt mondjuk, hogy a javaslatok nem markánsak, akkor ezzel nem minket próbálnak meg úgy föltüntetni, mint akik nem értik, hogy mi a kutatás és mi az innováció. Ez a kilencpontos intézkedéscsomag a magyar akadémia, a magyar kutatási hálózat, a magyar egyetemi vezetők és a meghatározó magyar gazdasági szereplők által, velük együtt közösen kidolgozott javaslatcsomag. Fogadjuk el, hogy ők tudják, hogy hogyan kell kutatást, innovációt, gazdasági életet fejleszteni.

A safe note, convertible note kérdése majd’ minden felszólalásban megjelent. Ez nem felvásárlás, ez a világon az innovációs támogatásoknak egy olyan lehetősége, amivel azt teremtjük meg, hogy vannak innovációs alapból, vannak kutatási pályázatokból, és igenis vannak olyan befektetők által támogatott innovációs projektek, amelyek pont azt a célt szolgálják, hogy az innovációból minél hamarabb olyan piacra lépő siker legyen, ami segíti a magyar kkv-kat. Tehát ez a sikeres innovációs gazdasági gyakorlat erősítését, összekapcsolását jelenti.

A doktori képzéseknél, amit szintén erősíteni akarunk, ott pedig pontosan azt akarjuk elérni, hogy a szabadalmak, találmányok úgy váljanak tudományos teljesítménnyé, váltsák ki részben a publikációkat, hogy innentől az adott doktori iskola ‑ hangsúlyozom, autonóm módon, mert az adott egyetem adott doktori iskolája ‑ dönt arról az adott képzési terület specialitásait figyelembe véve, hogy hol milyen mértékben teszi meg. Érdekes, pont ezt az autonómiát, pont ezt a keretet biztosítja ez a szabályozás is.

A Kárpát-medence és a Kárpát-medencében lévő külhoni felsőoktatási magyar intézményeink: ahhoz, hogy ott 5-10-15-20 év múlva is legyen magyar felsőoktatás, és a szülőföldön tartást erősítsük, alapvető érdekünk, hogy olyan innovációs források, olyan doktori ösztöndíjak, olyan doktori programok legyenek, amelyek a jövő fiatal oktatóit teremtik meg, tartják ott, teszik még erőteljesebbé a teljes Kárpát-medencei felsőoktatást. És ez egy olyan szinergia, amely szinergiát próbálunk a hazai és a külhoni magyar felsőoktatási intézményekkel biztosítani.

Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányító Testülete ‑ érdekes. Azt gondoljuk, és a Tudományos Akadémiával, a Tudományos Akadémia szereplőivel egyeztetve a konszenzus erősebbet jelent, mint a fele-fele arányban történő jelölés. Így a konszenzussal azt tudjuk elérni, amit az egész törvényjavaslat amúgy magában foglal, hogy az Akadémia, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat és a tudománypolitikáért felelős szabályozó, finanszírozó, valamint a gazdasági szereplők egy irányba tekintenek, hiszen az egy irány az, hogy a hazai tudásgazdaságot, a hazai hozzáadott értéket erősítsük.

A vagyonjuttatás kérdése is több hozzászólásban felvetődött. Egy pillanatig mélyedjünk el, ha már úgyis szeretik támadni, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok szabályozásában. Mint jól tudják, ez a 2021. évi IX. törvény. A 2021. évi IX. törvény minden vagyonjuttatást, minden célvagyont közfeladat és közérdek finanszírozására, arra történő felhasználására tesz kötelezővé. Tehát innentől ezek az egyetem alaptevékenységének, oktatási, kutatási ‑ és van harmadik ‑, missziós tevékenységének is a finanszírozását kell hogy szolgálják. Érdekes módon a vagyonjuttatásoknál olyan ingatlanvagyon-juttatás történik, amelyben már most is az adott intézmény egészségügyi ellátása történik. Kérdés az, hogy akkor, ha ez a közfeladat, közérdekű vagyonkezelő alapítványok esetében a vagyon célhoz kötöttsége, közérdekre való felhasználása biztosított, akkor innentől ezzel egy hatékonyabb, egy jobb, egy kiszámíthatóbb és egy autonómabb szabályozást tudunk biztosítani. (Sic!)

(13.30)

Erasmus-kérdés. Amikor az Erasmusról beszéltem, rossz volt látni, hogy önök mosolyogtak rajta. Ugyanígy rossz azt érezni és rossz azt tudni (Dr. Brenner Koloman: A propagandaszövegen mosolyogtunk!), hogy önök ahelyett, hogy azt segítenék, hogy a magyar kutatók, a magyar fiatalok nemzetköziesítése és a nemzetközi kapcsolatok erősödjenek, pont ennek ellentétesen cselekszenek.

Ha megengedi, Brenner Koloman képviselő úr: akkor mi a kínos? Kínos talán az, hogy a Jobbik éppen konzervatívnak nevezve magát olyan szövetségekbe lép és olyanokban létezik, amelyeknél akár az az alapvető kérdés, amiben egyetérthetünk, hogy a külhoni magyarság támogatása fontos, nem alapérték, nem alapvetés? Akkor a kínos kérdések boncolgatását szerintem itt érdemes abbahagynunk.

Ön írt egy jelentést, tehát ön szakértője az autonómiának. Akkor egy kicsit nézzünk az egyetemi autonómiára! Mint mindannyian tudjuk, az egyetemi autonómiának, az Európai Egyetemi Szövetségek, az Európai Akadémia vonatkozásának négy dimenziója van: az egyik dimenzió a szervezeti autonómia, a másik dimenzió a finanszírozási autonómia, a harmadik dimenziója ennek az egésznek maguknak a foglalkoztatottaknak, az oktatóknak, a kutatóknak az autonómiája, a negyedik dimenzió pedig az oktatáskutatás autonómiája.

Ha Magyarországot, a magyarországi egyetemeket értékeljük ebben a négy dimenzióban, akkor az akadémiai autonómia tekintetében kiemelkedően magas, ennek a megfelelő scoringja megvan 80 százalékos; a munkavállalók esetében ‑ pont azzal, hogy a munka törvénykönyve vonatkozásában egy szabadabb foglalkoztatási lehetőség vált biztosítottá ‑ közel 100 százalékos; a finanszírozási autonómiában azáltal, hogy hatéves közfeladat-finanszírozási szerződések vannak, és 25 éves keretmegállapodások vannak, szintén egy közel 90 százalékos autonómiát kapunk, és a szervezeti autonómia esetében is közel 80 százalékos az autonómia biztosítása a magyar intézményekben. (Dr. Mellár Tamás felé:) Lehet ezen mosolyogni, de a tények tények. Mindjárt a Mellár képviselő úr által felvetettekre is megpróbálok tényadatok alapján válaszolni. (Dr. Mellár Tamás: Az jó lenne!) Ennyit az autonómiáról. Ha az autonómia lényegét vizsgáljuk, és azt nem érzelmi, hanem tényalapon vizsgáljuk, akkor a számok egyértelműek.

Beszéljünk egy kicsit a 105 kuratóriumi tagról! Ha önök ennyire jól ismerik a kuratóriumi tagokat, akkor biztosan tudják, hogy a kuratóriumi tagok közel fele akadémiai háttérrel rendelkezik, a kuratóriumi tagok között összesen 14 rektor vagy prorektor van. Akkor érvényre jutnak az akadémiai szabadsági kérdések a kuratóriumban, ahol konszenzusos döntéshozatal van? És az pedig, hogy gazdasági, közéleti szereplők is benne vannak, magának a modellváltásnak, a 2016-ban elfogadott fokozatváltási struktúrának és stratégiának a lényege, amivel pont azt kívántuk elérni, hogy az egyetemi és gazdasági élet szereplői egyre szorosabban tudjanak együttműködni.

Azt pedig visszautasítom ‑ a rektorok, akik a szenátus által megválasztott vezetői az egyetemeknek, önálló véleményt képviselnek az egyetemek vonatkozásában ‑, hogy gondolja azt, hogy ezen önálló intézményvezetők irányítására sor kerülne? Viszont az engem elgondolkodtat, hogy biztosan tudja, képviselő úr, hogy mikor kérdezte meg először a magyar egyetemek véleményét egyáltalán az Európai Bizottság arról, hogy a Horizont- és az Erasmus-programok vonatkozásában mit és hogyan vélekednek, hogyan látják a magyar egyetemi autonómiát. Erre február második felében került sor, több mint két hónappal azután, hogy az elítélő határozatot meghozták. Kérdezem én: honnan tájékozódtak? Erre az önök szövetségesei mondják meg a választ, hogy mit, miért és hogyan tesznek a magyar egyetemisták, a magyar egyetemi autonómia ellen azért, hogy gátolják azt a forrást, ami jár a magyar egyetemek fejlesztéséhez. És ha már uniós kérdésekről beszélünk, abban, ugye, egyetérthetünk, hogy a felsőoktatás nem uniós, hanem nemzeti hatáskör?

Bérkérdés. A kétszer 15 százalékos bérfejlesztés összesen 64 milliárd forintot jelentett. A kétszer 15 százalékos bérfejlesztést az állami és a nem állami intézmények is megkapták. Az ELTE-n 4,3 milliárd forint volt, amit bérfejlesztésre fordítottak, és ezt még az idén extra 1,2 milliárd forinttal sikerült kiegészíteni. Az elmúlt évek során olyan bérstruktúra alakult ki, amely az alapbér mellett a tudományos teljesítmény, a publikációs aktivitás és más egyéb, tudományosan, oktatási szempontból mérhető indikátoroknál premizálást, további forrásbevonást tesz lehetővé, hiszen az egyetemek finanszírozását összességében megdupláztuk.

Kkv-k. Egy dolgot szeretnék tisztázni: itt nem kkv-hitelprogramról beszélünk, mielőtt ebből jelentés születne; itt olyan innovációs tevékenységről beszélünk, amely innovációs tevékenységhez kapcsolódó speciális finanszírozási formát vezetünk be, hiszen az a célunk, hogy minél több magyar kkv innováljon, minél több magyar kkv teremtsen hazai hozzáadott értéket, ezért ennek specialitásait kell itt alkalmaznunk.

Mellár képviselő úr észrevételeire a következőket jelzem. Szerintem az adatok egyértelműen alátámasztják azt, hogy az elmúlt években jelentős előrelépés történt a magyar felsőoktatásban, a magyar innovációban. Képviselő úr, nézze meg az MTMT-adatbázist, hasonlítsa össze az adatokat, és ezek alapján akkor ugyanazokat a számokat fogja megkapni, mint amiket itt az előterjesztésben és az expozémban elmondtam.

Vitatkozzunk egy kicsit a rankingről! Biztosan jól tudja, képviselő úr, a rankingeknek két típusa van: az egyik, ahol az abszolút értéket nézik, ott Magyarország már az egyetemek nagysága és az ott lévő hallgatók, oktatók száma alapján nem lesz versenyképes; a másik rankingtípus a hányados típusú rankingtípus, és ezen hányados típusú rankingtípusban, ami vagy az oktatók, vagy a hallgatók arányszámát nézi, jelentősen léptünk előre. Ezekben a rankingekben fogunk a továbbiakban is előrelépni.

Menjünk tovább! Kicsit járatos vagyok a publikációkban, tehát tudom, hogy hogyan kell publikálni, tudom, hogy a publikációs eredmény mennyi idő alatt jelenik meg. Igen, az, hogy 2021-22-ben ilyen jelentős tudományosteljesítmény-emelkedés volt, a modellváltásnak, a modellváltáshoz… (Dr. Mellár Tamás közbeszól.) ‑ legyen kedves, érdeklődjön Pécsett! ‑ kapcsolódó teljesítmény- és minőségösztönző rendszernek köszönhető, ahol D1-es, Q1-es, Q2-es publikációk ‑ nem megyek bele ennek a részleteibe ‑ vonatkozásában további ösztönző elemeket biztosítunk.

Ha már kérdés, akkor megint hadd válaszoljak! Magyarországon, kérdezte képviselő úr, a high-tech export aránya 66 százalékos, az Európai Unió átlaga pedig 55 százalékos. A vagyonjuttatási kérdésekről pedig már az előbb beszéltem.

Úgyhogy azt kell hogy mondjam, hogy a magyar gazdaság, a tudományos élet szereplőivel egy olyan törvényjavaslatot terjesztettünk az Országgyűlés elé, amely reális célként tűzi ki azt, hogy 2030-ra az Európai Unió legjobb 10 innovátora, a világ legjobb 25 innovátora közé kerüljünk. Kérem, támogassák ezen javaslatokat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)