Lázár János (Fidesz)

LÁZÁR JÁNOS építési és közlekedési miniszter, a napirendi pont előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ígérem, hogy a mentelmi ügyekhez fölérő és azokhoz méltó előterjesztéssel tudom szórakoztatni a Házat a mai ülésnap alkalmával. Jelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy Magyarország Kormánya T/3677. számon javaslatot tesz a magyar törvényhozásnak az állami építési beruházások újraszabályozásáról, e tekintetben egy új törvény megalkotására teszünk javaslatot. Szeretném tájékoztatni az Országgyűlést röviden arról, hogy a törvény benyújtásának milyen okai vannak, illetve milyen szándék vezérli azt, milyen alapelvek mentén fogalmaztuk meg a törvényjavaslatunkat, milyen célok vezérelnek bennünket.

Ismert a képviselőtársaim számára, hogy 2022-ben, amikor Orbán Viktor kormányt alakított, akkor 1990 óta először az építés és az építészet ügyének önálló tárca lett, amelyből nyilván következik az, hogy az építésügy területén megkíséreljük a munkánkra vonatkozó jogszabályok kapcsán a törvényhozás segítségét kérni a jogalkotási folyamatban a vonatkozó törvényes rend újragondolását kezdeményezni.

Ennek jegyében két nagy törvénycsomagot terjesztek az Országgyűlés elé. Jelen pillanatban az állami építési beruházások megtárgyalására teszek javaslatot, és még ebben az ülésszakban beterjesztem, és ősszel kérem az Országgyűlést megvitatni a magyar építészetről szóló, teljes magyar építészeti joganyagot fölölelő törvényt illetően. Ez az a két olyan joganyag, amely majd az ehhez kapcsolódó kormányrendeletekkel, végrehajtási utasításokkal együtt újraszabja az állami építési beruházások rendjét, és Magyarországon rendet tesz, reményeim szerint, az építésügy, az építészet ügye területén, és egy új lehetőséget nyit.

(12.00)

Ma az állami beruházások rendjéről szeretnék beszélni, amellyel kapcsolatban fölmerül az az elvi kérdés is, vajon ez egyáltalán idetartozik‑e a törvényhozás elé, hiszen a kormánynak fölhatalmazása van az Alaptörvény alapján és a kormány működésére vonatkozó jogszabályok alapján, hogy a költségvetésben rábízott forrásokat az adófizetők bizalma és felhatalmazása alapján, saját jogszabályai alapján használja föl, mint ahogy ez történt az elmúlt 32 esztendőben. Számos jogszabály ‑ elsősorban költségvetési jellegűek ‑ keretezték az állami beruházások megvalósításának rendjét, de minden kormány 1990 óta arra törekedett, hogy az állami beruházások rendjét saját maga foglalja keretbe, és jogszabályilag saját maga rendezze.

Az első alkalom, hogy az összes magyar állami építési beruházásra vonatkozólag egy törvényjavaslattal lép a kormány a parlament elé, kéri egy törvény meghozatalát illetve annak létrehozását.

Milyen szándék vezérel bennünket? A legfontosabb szándékunk az, hogy a helyi hagyományok figyelembevétele mellett az építészeti örökség megőrzésének céljával, az épített környezet tiszteletben tartása mellett egy, a polgári jó ízlést tükröző állami beruházási rendszer és rend jöjjön létre, amelyben elsődleges szándékunk az, hogy az előkészítés és a beruházás megvalósításának hatékonyságát jelentős mértékben növeljük.

Másrészről ennek a törvénynek szándéka az is, hogy a kiszámíthatóságot garantálja az építésben résztvevők számára, nyilvánvalóan az együttműködés szándékával. Fontos és új cél, hogy a jövő nemzedék szempontjából a jövő nemzedék számára költségvetési, pénzügyi okoknál fogva a kiszámíthatóságot akarjuk garantálni és a fenntarthatóságot akarjuk biztosítani. Itt bejön egy egészen új szempont, ami korábban nem volt a jogalkotásban ilyen egyértelműen az állami beruházásokra előirányozva, ez pedig a fenntarthatóság és a szükséges és minimális költséggel, szükséges és minimális környezetterhelés mellett megvalósuló állami beruházáspolitika. Alacsony környezetterhelés mellett akarunk megvalósítani állami beruházásokat, amelyben az a szándék is vezérel bennünket egy újabb szempontot adva majd a parlamenti vitához, hogy a hazai kis- és középvállalkozásokat támogassuk. Emellett természetesen fontos a szaktudás bevonása a folyamatok lebonyolításába.

Teljesen újraszabályozzuk a törvényjavaslat megalkotásával a vállalkozók hozzáférését az állami beruházásokhoz. Valójában egy teljesen új rendet és rendszert építünk ki, amelyben megalkotjuk az összeférhetetlenségi szabályokat, sokkal nagyobb versenyt garantálunk, és a szakma számára a hozzáférés lehetőségét biztosítjuk új intézményi keretek létrehozásának szándékával.

A második tétel, amiről szeretnék itt beszélni, hogy milyen alapelvek mentén tesszük ezt, és milyen alapelvek vezérelnek bennünket. A legfontosabb az állami beruházásoknál, hogy azok fenntarthatóak és költséghatékonyak legyenek. Ebben kérem majd a tisztelt képviselőtársaim támogatását. A fenntarthatóság és a költséghatékonyság elvét szeretnénk érvényesíteni az eddigieknél sokkal határozottabban.

Nagyon fontos dolog ennek tekintetében, hogy a törvény javaslatot tesz egy állami ágazati beruházási koncepció megalkotására, és létrejön egy állami építési beruházási keretprogram, amely 2035-ig fölsorolja az összes tervet az állam részéről, az összes tervezett beruházást nevesíti az állam részéről szaktárcánként és minisztériumonként; hiszen minden minisztériumnak kötelezettsége lesz tíz évre egy beruházási-fejlesztési listát összeállítani, amiből a kormány beruházási listája összeáll. Ami ezen a listán nincs rajta, az nem fog tudni megvalósulni a következő tíz évben. Ezt nyomatékkal ajánlom elsősorban az egyéni képviselői mandátummal rendelkező képviselőtársaim figyelmébe.

Tehát a szakpolitikának meg kell terveznie tíz évre a kiszámíthatóság jegyében, hogy ebben az országban milyen beruházásokat tervez az adott szakterület előmozdítása érdekében. Nyilvánvalóan alapelv az is, hogy az állami beruházási törvénynek és az állami beruházásoknak minden joganyagot tiszteletben kell tartani, ami az építészetre, településképre, önkormányzatokkal való együttműködésre vonatkozik. Az épített környezet, a zöld-infrastruktúra védelme, esztétikus kialakítása szintén alapelvi kérdés, mint a felelős gazdálkodás és a legkisebb költség elve is, a résztvevők együttműködésének előirányzásával.

Azt is nagyon fontosnak gondolom, hogy a törvény alapelvként rögzíti a véleményezés jogát és kötelezettségét. Számos szakmai szervezet bevonására teszünk a joganyagban javaslatot. A törvény garantálja a nyilvánosságot, garantálja a közösség ellenőrzési jogait is. Szeretném itt fölhívni a figyelmet arra, hogy soha ilyen bevonás a szakma részéről a szakmát illetően még nem történt meg, amikor az állami beruházások rendjéről eddig szó esett.

A törvény szándékán és alapelvein túl céljai is vannak. A célja nyilvánvaló: végrehajtható legyen, kiszámítható legyen, és ami a legfontosabb, hogy az összes állami beruházás teljes életciklusát fogja szabályozni a beruházási terv megszületésétől a beruházás előkészítése, megtervezése, kivitelezése, működtetése és fenntartása tekintetében. Erre az elmúlt 32 esztendőben még nem volt példa, hogy az állam megpróbálja a saját beruházásait egy komplett rendszerbe foglalni. Mindezt teszi az átláthatóság, nyilvánosság és az állami építési beruházásban résztvevők feladatainak egymáshoz igazításának szándéka mellett.

Most röviden szeretnék arról is beszélni, hogy gazdasági értelemben mi is indokolja, hogy az állami beruházások ekkora fókuszt kapnak. Az állami beruházásoknak az elmúlt évtizedben döntő jelentősége volt az ország építésében, de olyan vidéken élünk Európában és olyan környezetben tevékenykedünk, ahol a mindenkori állam beruházáspolitikája meghatározza egy-egy ország fejlettségét.

Nem vagyunk a szerencsés Nyugatnak abban az értelemben része, hogy nem alulról jövő, organikus kezdeményezések építettek föl intézményi struktúrákat és gyarapítottak államokat, hanem Közép-Európában az államnak mindig döntő szerepe volt az ország fejlesztésében. Történt ez így 1867 és 1914, 1920 és 1938 között, de az államszocializmus idején sem lehetett ez másképpen, mint ahogy 1990 óta is így van.

2010 óta Magyarország 28 ezer milliárd forintot fordított az ország építésére állami beruházásképpen. Ez az összes magyar beruházásnak a 30 százaléka. Tehát minden harmadik magyar beruházás, ami ebben az országban hozzájárult a gazdasági növekedéshez, a GDP-növekedéshez, választópolgártársaink életminőségének és életszínvonalának javításához, minden harmadik beruházás állami beruházás volt.

Tehát okkal kéri a törvényhozás vagy okkal veti föl a jogalkotás, hogy igenis, a parlamentnek ellenőrző szerepe kell legyen az állami beruházások fölött, a szabályozó szándékán túl rálátást kell biztosítani a törvényhozáson keresztül a teljes ország számára az állami beruházásokra, hiszen gigantikus összeg került beinvesztálásra Magyarországon, aminek meglett az eredménye a forrásszerkezettől függetlenül is, hiszen Magyarország elérte az Európai Unió átlagos fejlettségének 77,5 százalékát.

Zárójelet nyitva hívom föl képviselőtársaim figyelmét, hogy az intenzív parlamenti vita közepette és a színvonalas mentelmi ügyek mellett kevés fókusz jut arra kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt, hogy azt a vitát lefolytassuk, vajon hogyan jutunk el az Európai Unió fejlettségi szintjének legalább 90 százalékos fokára, hiszen Csehország már ott tart. Mi 77,5 százaléknál tartunk az Európai Unió átlagfejlettségét illetően, ebben GDP-adat, vásárlóerő, életminőség, életmód, infrastruktúra, minden benne van; mi 77,5 százalékon vagyunk.

(12.10)

70-75 százalékot mindenki elért, a csehek kiugróan elérték a 90 százalékot.

A kérdés az, hogy Magyarország a következő tíz évben el tudja‑e érni a 90-95 százalékot, és hogy milyen eszközeink vannak erre, az állami beruházások, az állami fejlesztések, a forrásbevonás ‑ legyen szó akár EU-s forrásokról, hazai költségvetési, adófizetői forrásokról vagy hitelekről ‑ hogyan tudnak ehhez hozzájárulni, milyen munkát kell ennek érdekében elvégeznünk. Nagyon fontosnak tartom a pártpolitikai csatározások közepette az erről való gondolkodást, hogy hogyan tudjuk ezt a szintet elérni, és milyen lépések megtétele kell még ehhez. Tehát az állami beruházások nagyságrendje, az ország gyarapodásához való hozzájárulása önmagában indokolja azt, hogy külön szabályt alkosson a törvényhozás.

Szeretném azt is feltüntetni a mondandómban, hogy ez a fajta politika, amit mi most itt folytatunk, egyrészről kényszer, másrészről pedig lehetőség. A kényszer nyilvánvalóan abból adódik, hogy sokkal rosszabb forráskörnyezetben kell végrehajtanunk a következő évben az ország fejlesztését. Ha az a célunk, hogy Magyarország Európa egyik legfejlettebb országa legyen, akkor valószínű, hogy ennek megvalósításához kevesebb és szűkösebb forrás áll most rendelkezésre, mint az elmúlt tíz esztendőben, tehát kevesebből kell többet építenünk, szűkülő forráskörnyezetben, kényszer hatására kell az állami beruházásokat folytatnunk; nemcsak azért, hogy jobb körülmények között éljenek a választóink, hanem azért is, tisztelt Országgyűlés, mert nyilvánvaló, hogy a GDP-hez, a gazdasági növekedéshez, a munkaerőpiachoz ezek az állami beruházások nagyban járulnak hozzá. Ha az állami beruházások megszűnnek a jövő évi vagy az azt követő évi költségvetésben, annak nyomát fogják látni és hatását fogják érezni a munkaerőpiacon, illetve a gazdasági növekedésben vagy akár az adóbevételekben is, a generált hatásban.

Másrészről ez nemcsak kényszer, tehát nemcsak szabályozási kényszer van, hanem egy lehetőség is az állami beruházások szabályozása, tekintettel arra, hogy az állami beruházások nagyságrendje befolyásolja az ország életminőségét, hatással van a környezetre és befolyásolja a vállalati szektort is. Nagyon szeretném azt aláhúzni, hogy nekünk egy nagyon fontos célkitűzésünk az állami beruházások szabályozásánál, hogy magyarok munkájából magyarok haszna legyen. Magyarok munkájából magyarok haszna legyen, és ezt oly módon kívánjuk megvalósítani, hogy a törvényjavaslatunk három szóval írható le: a törvényjavaslat egyrészről patrióta, másrészről szigorú, harmadrészről pedig korszerű.

A patrióta gazdaságpolitika a törvényjavaslatban konkrétan azt fogja jelenteni, hogy az Európai Unió keretei és szabályrendszere között megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy a magyar vállalkozások minél nagyobb mértékben férjenek hozzá az állami beruházásokhoz. Ez azonban nem azt jelenti, hogy bárki, aki magyar, megkaphat bármit; nem elég magyarnak lenni, jónak is kell lenni, ez az egyik elv, a másik elv pedig nyilvánvalóan az, hogy a magyarok munkájából magyarok haszna legyen.

Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, én a centrálisabb irányításban, a központosított tervezésben és a központosított végrehajtásban hiszek. Ennek az elvnek adott teret és elsőbbséget a miniszterelnök, amikor létrehozta az építési és beruházási tárcát, és ennek jegyében építettünk fel a tárcánál egy beruházási képességet útépítésre, vasútépítésre, magasépítésre és mélyépítésre, ennek jegyében szüntettük meg a nemzeti infrastruktúra-fejlesztő ügynökséget, tulajdonképpen miniszterializáltuk a kiszervezett ügynökségi struktúrát, ezáltal a törvényhozáshoz, a törvényhozás ellenőrző funkciójához is jóval közelebb hoztuk mindazt, amit ezen a területen el kell végezni.

Nem titok azonban az, hogy amikor az állami beruházások új rendjével kapcsolatos jogalkotási munkát tavaly augusztusban megkezdtük, akkor egy másik dologra is szükség volt: augusztusban jutott odáig a gazdaság, hogy azonnali lépésekre volt szükség a háború, az infláció, a költségnövekmények és a külső gazdasági környezet megváltozása miatt. Az egyik lépés az állami beruházási törvény új struktúrájának kialakítása, egy szabályozási kísérlet, a másik pedig a felfüggesztések problematikája: 5000 milliárd forint értékű állami beruházást függesztettünk fel, amelynek a nagy részétől a magyar állam el fog állni most és a következő napokban. 3254 milliárdnyi beruházás van folyamatban a tárcámnál 114 projektet illetően, tervezésben pedig 184 beruházás van, 203 milliárd forint összegben. Ez az, ami a háború következménye Magyarországon: 5000 milliárdnyi beruházástól kell elállni, illetve kell a beruházásokat elhalasztani, a szaktárcák számára lehetőséget biztosítani, hogy a tízéves fejlesztési tervükbe ezeket beillesszék, azoknak célszerűségét és megvalósíthatóságát felülvizsgálják.

Szeretném azt is elmondani, hogy végig kellett gondolnunk azt, hogy egyáltalán mire vonatkozzon az állami beruházások rendjéről szóló törvény. Én azt az elvet képviseltem, és ehhez sikerült megnyernem a kormány és reményeim szerint legalább a kormánypártok támogatását, hogy minden olyan beruházásra, amelyben a költségvetési támogatás, beleértve az EU-s támogatások nagyságrendjét is, eléri vagy meghaladja az 50 százalékot, a törvény vonatkozzon, mindegy, hogy annak ki a jogosultja.

Persze vannak kivételek. Hosszú tárgyalások előzték meg ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását. A jelenlegi magyar jogalkotási szokásoktól eltérően már a törvény koncepcióját is Magyarországon 25 szakmai szervezettel véleményeztük; ebből kimagasló volt a Kereskedelmi és Iparkamara, az Építési Vállalkozók Szövetsége, a Mérnöki Kamara és az Építész Kamara.

Az az anyag, amely most a parlament asztalára kerül a mai nap folyamán, és amelynek az általános vitája megindul, bírja a felsorolt szakmai szervezetek támogatását, egyetértését, és velem együtt ők is javasolják az Országgyűlésnek a szabályozás újraindítását vagy újrakezdését. Ebből nyilván az építési vállalkozók és a Kereskedelmi és Iparkamara, a Mérnöki Kamara és az Építész Kamara tette a legtöbbet a törvény megvalósulásáért; 900 észrevételt tettek. Ez a koordináció vagy ez a koncepcionális áttekintés, a koncepció megvitatása nem váltotta ki és soha nem válthatja ki azt, hogy társadalmi vitára is bocsátottuk a törvényjavaslatot; 1000 javaslat érkezett, amelynek körülbelül a felét fogadtuk be. Ennek a jegyében a legalaposabb tájékoztató együttműködést, illetve megbeszéléseket az önkormányzati világgal folytattuk, hogy hogyan tudjuk az állami beruházási politika szempontjait az önkormányzatoknál érvényesíteni, tiszteletben tartva a demokratikus, közvetlen és direkt legitimációt.

Ötpontos kompromisszumos javaslatot tettem az érdekszövetségeknek, amely már beépült a törvényjavaslatba. Itt tulajdonképpen egy konzorciális együttműködést valósítunk meg azáltal, hogy az állami beruházásokkal kapcsolatos érdekegyeztető tanácsba is bevonjuk őket, hiszen nemcsak szabályozásról van szó, hanem egy új típusú szabályozásról, ahol döntő szerepet a szakmai szervezetek kapnak. Ha valaki végigtekinti ezt a törvényt, és megpróbálja megérteni a logikáját, azt látni fogja, hogy a törvény egy kerettörvény, a kerettörvény tartalommal, szakmai szabályozással való megtöltése az Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanácsban zajlik, és Budapest főváros részvételével, az önkormányzati szövetségek, a megyei jogú városok részvételével, a kamarák részvételével, a beruházások címzettjeinek és jogosultjainak a részvételével kerülnek kialakításra azok a részletszabályok, amelyek meghatározzák majd a keret tartalommal való feltöltését.

De nemcsak hazai egyeztetés történt: az Európai Bizottság négy biztosát is megkerestem annak érdekében, hogy mondják el véleményüket. A jó hír az, hogy európai irányelvvel, európai joganyaggal nem ellentétes a javaslat, a közbeszerzési irányelvet is tiszteletben tartjuk természetesen. A rossz hír az, hogy természetesen technikai és politikai észrevételek vannak. Ezek az egyeztetések folyamatban vannak, a törvény elfogadásának időpontjáig ‑ szeretném, ha most, a tavaszi ülésszakban ez még megvalósulna ‑ az Európai Bizottság számára kompromisszumos javaslatot téve szeretnénk ezeket a vitákat is érdemben lezárni.

Ha megengedik, akkor most kiemelnék néhány olyan innovációt, amely alapjaiban fogja átrajzolni az állami beruházások rendjét és rendszerét, az előbb említettem önöknek, hogy patrióta, szigorú és korszerű szellemben. Megkérdezték tőlem a vállalkozók, hogy mégis mire számíthatnak. Két elvet mondtam mindjárt: az egyik az, hogy Magyarország úgy szeretne építkezni, mint ahogy a sváb közösségek szoktak építkezni, így sokkal svábosabb lesz az építkezés egyrészről, másrészről pedig az elmúlt 12 év elvéhez képest, ami a „jusson” elve volt, most a „jusson is, maradjon is” elve fog érvényesülni az állami beruházásoknál. Természetesen jutni fog a magyar vállalkozóknak, és maradni fog az államnak is a korábbi elvek pontosítása után.

Ami a legfontosabb változás, az értelemszerűen az állami beruházási keretprogram, ami egy nyilvános lista lesz, amint az előbb mondtam. A második pont az Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanács, amely négyötödös többséggel hozza meg döntését. Ez egy abszolút szakmai szervezetekből és civilekből szervezett társaság, amely azonban a részletszabályokat, így az építési és beruházási folyamatok rendszerét vagy a tervezői szolgáltatások rendszerét, amely a műszaki paramétereket, versenyfeltételeket, tervezési előírásokat tartalmazni fogja, saját maga hozza meg. Tehát én azt gondolom, hogy egy modern demokráciában a szakmák számára az önszabályozás lehetőségét biztosítani kell, ezért szervezünk kamarákat, és ezért fogadja el az Országgyűlés rendszeresen a kamarák saját kamarai tagságukra vonatkozó szabályozási javaslatát. Rendkívül fontosnak gondolom, hogy az építésügy területén, az építkezések területén, az állami beruházások területén a szereplőknek legyen önszabályozási mozgástere, ezért jön létre az Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanács, és ezért fogja ő a részletszabályokat megalkotni.

Ami egy komoly újítás lesz, és aminek megpróbálok minden erőmmel érvényt szerezni, az az, hogy Magyarországon a törvény hatálybalépését követően csak kiviteli terv birtokában, lefolytatott engedélyezési eljárás után lehet beruházást indítani. Az elmúlt 12 évben vagy az elmúlt 20 évben sem az önkormányzati, sem a kormányzati, sem a fideszes, sem az ellenzéki világban nem volt divat ragaszkodni ahhoz, hogy a beruházás kiviteli terv birtokában induljon meg. A sietség, a kapkodás, a társadalmi nyomás, a választásoknak való megfelelés, a pénzköltés szükségszerűsége a GDP növekedése miatt mindig rövidítette az előkészítésre, a végiggondolásra, a megfontolásra jutó időszakot, ami a legdrágább dolog.

(12.20)

Ha egy beruházás nincs végiggondolva, nincs jól megtervezve, nincs jól előkészítve, annak később a választópolgárok közössége minden tekintetben ‑ a használhatóság, fenntarthatóság tekintetében is ‑ fizetni fogja az árát. Ezért ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy csak kiviteli terv birtokában, engedélyezési eljárás lefolytatása után, tehát engedélyes kiviteli terv és árazatlan költségvetés birtokában lehet megkezdeni a közbeszerzési eljárást. Ez a mai rendszer teljes felmondását jelenti.

Nyilvánvalóan lassulni fognak a beruházások, hiszen egy beruházás megtervezéséhez, előkészítéséhez idő kell; több idő jut a végiggondolásra; be kell vonni a beruházásba már az előkészítés fázisában a későbbi működtetőt, aki üzemeltetni fogja; és az üzemeltetés, fenntarthatóság költségei meg kell hogy jelenjenek már a tervezés szakaszában. Én azt tanultam meg tízévnyi polgármesterség és a tizenkét évnyi budapesti politizálás közepette, hogy építeni nagyon könnyű, fenntartani sokkal inkább nehezebb, az utánunk jövő generációk számára az általunk megépített építmények, infrastrukturális fejlesztések fenntartása számos dilemmát és kihívást fog jelenteni.

Szeretném arról is tájékoztatni az Országgyűlést, hogy a szigorúság jegyében új közbeszerzési szempontokat fogunk érvényesíteni. Mit jelent ez? Ha a törvényt hatályba léptetjük, ha a törvényhozáson átmegy, és az Európai Bizottságot meg tudom győzni a törvény irányelvekkel és jogszabályokkal való megfelelőségéről, akkor be tudjuk vezetni azt az elvet a közbeszerzéseknél, hogy a magyar állami beruházásoknál egy ajánlat nem ajánlat, ami azt jelenti, hogy egy érvényes közbeszerzéshez minimum kettő érvényes ajánlatra van szükség. Ezzel megszűnik az összes egyajánlatos közbeszerzés.

Szeretném hozzátenni azt is, hogy 26 európai uniós tagállam gyakorlatát néztük meg a beruházásoknál. A 26 európai uniós tagállam közül leginkább Németországot vizsgáltuk végig, külön a tagállamokat, külön a német vasút beszerzési gyakorlatát. Alapvetően több precedenst is találtunk a kiviteli tervhez való ragaszkodáshoz, a többajánlatos közbeszerzés előírásához ‑ nem mindenhol, hozzáteszem, körülbelül hat-hét országban írják már elő Európában, hogy egy ajánlat nem ajánlat ‑, és külön találtunk arra is jó néhány példát, hogy a közbeszerzési eljárások tárgyalással végződnek.

Amit én szeretnék érvényesíteni, hogy a közbeszerzések folyamán egy ajánlat nem ajánlat; a nyertes ajánlattevő nem üzleti titkot képező ajánlatát nyilvánosságra hozzuk ‑ teljesen új rendszer Magyarországon ‑, tehát minden szám nyilvános és hozzáférhető lesz a konkurensek és természetesen az adófizetők részére; másrészről pedig a közbeszerzési eljárás folyamán a kiválasztásnak az érdekegyeztető tanácsban megfogalmazott szubjektív szempontjai is lesznek a mostani objektív szempontokon túl. Ma az állami beruházások elnyeréséhez vezető legerősebb út, ha valaki a legolcsóbb ajánlatot adja. Ez a jövőben kevés lesz, nem a legolcsóbb, hanem a legjobb ajánlatot kell adni.

Szerintem az is egy nagyon fontos dolog a legjobb ajánlat elbírálásánál, hogy milyen környezeti hatások, milyen környezetszennyezés, milyen CO2-kibocsátás, milyen szállítmányozás történik, mennyi kilométerről hozzák a munkaerőt, és ezzel mennyi károsodást okoznak. Az Európai Uniónak és fejlett EU-s tagállamoknak kifejezett irányelvei és gyakorlata van arra, hogyan lehet ezáltal a helyi vállalkozóknak segíteni. Tehát nem szeretném, ha elfogadná az Országgyűlés és a kormány azt a dogmát, hogy patrióta gazdaságpolitikát nem lehet folytatni, mert a helyi vállalkozókat nem lehet helyzetbe hozni. Ezt csinálják mindenhol Európában. Egyetlenegy magyar vállalkozást nem láttak még utat építeni Németországban, és nem szokás, hogy lengyel vállalkozás építene utat Franciaországban, aminek az az oka, hogy megtalálják az európai uniós szabályozás közepette azokat a legitim és legális szubjektív bírálati szempontokat, amelyek akár a munkaerő-mobilitással, környezetterheléssel, környezetszennyezéssel, a felhasznált anyagok újrahasznosíthatóságával, zöldszempontok beiktatásával, a helyi munkaerő alkalmazásával lehetővé teszik, hogy a helyi vállalkozók előnyben részesüljenek. Ez nem azt jelenti, hogy bármilyen ajánlatot elfogadunk majd a helyi vállalkozóktól, sokkal több feladat és felelősség jut majd a helyi vállalkozások és a magyar vállalkozások számára, sokkal több előkészítő munkát kell ebbe beleinvesztálniuk, de megéri majd, mert így legitim és legális körülmények között tudjuk a „jusson és maradjon is” elvét érvényesíteni.

Szeretném azt is elmondani a tisztelt Képviselőháznak, hogy a közbeszerzési eljárások kapcsán nyilvánvalóan nagy vita lesz majd, hiszen én ragaszkodni szeretnék a szubjektív bírálati szempontok érvényesítéséhez is a későbbi viták elkerülése érdekében, és a törvény részletes szabályokat alkalmaz a bírálati szempontok, illetve a bírálati eljárás tekintetében.

Szeretném elmondani, hogy a törvény a szándékon, alapelveken, célon túl szabályozni fogja az állami építési beruházások típusait, szakaszait, erre részletes javaslatot tesz; le fogja írni az állami beruházásokban részt vevő szereplőket; javaslatot tesz az Országgyűlésnek a szabályozás keretén belül arra is, hogy tisztázza az összeférhetetlenségi szabályokat; fontosnak tartjuk a képzés és oktatás szempontjának a megjelenését; az állami építési beruházásokra való kormányzati döntéshozatal rendjét, ami egyáltalán nem szokás, az állami építési beruházásokra vonatkozó kormányzati döntéshozatal rendjét törvényben szabályozzuk le, növelve az átláthatóságot, hozzáférhetőséget, és garantálva azt, hogy minden képviselőtársunk, a törvényhozás kész és képes lehet ellenőrizni a tízéves állami beruházási programot. Fontosnak tartom azt is, hogy ennek keretében a tervező kiválasztásával, a tervezés folyamatával, a kivitelezési dokumentációval, a kivitelező kiválasztására vonatkozó eljárásrend meghatározásával, a kiviteli szerződés tartalomszerkezetének a meghatározásával is elérjük azt, hogy jobb minőségű épületek születnek majd, az alaposabb szabályozás, alaposabb áttekintés, előkészítés okán.

Itt szeretném elmondani, hogy ma a magyar építőipar méltatlan vitáknak van kitéve a költségnövekmények, az infláció és azoknak a külső társadalmi körülményeknek a változása miatt, amelyek jellemzik ma a világot, ezeket szerződésmintákkal szeretnénk rendezni. Tehát az egész folyamat le lesz szabályozva, nagyon kevés lehetőség lesz arra, hogy személyes szempontok, szubjektív döntési szempontok merüljenek fel. Gondoskodunk a minőségbiztosításról, vitarendezésről és természetesen a jogorvoslat lehetőségéről, valamint az átmeneti szabályok beillesztéséről is.

Én azt szeretném kérni a törvényhozástól, hogy annak a szándékával és lehetőségével vizsgálja meg ennek a törvénynek az elfogadását, hogy az állami beruházások megvalósításához nagy társadalmi érdek fűződik, hiszen az állam és az ország építésében döntő jelentőségűek. Értse meg a törvényhozás, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy kevesebből többet építsen. Jobban és jól szeretnénk építeni. Nyilvánvalóan ez egy kultúraváltás folyamata is, ami megváltoztatja teljes egészében a beruházási rendet, rendszert, megváltoztatja a kivitelezők szerepét, helyét, felelősségét. A magyar építőipar ennek a törvénynek a hatására, miután a magyar építőipar egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb megrendelője maga a magyar állam, egy teljes modernizáción, egy átalakuláson, egy versenyképességi változáson fog átesni, ki fogjuk ezt kényszeríteni, és motiválni fogjuk őket. És kultúraváltás lesz nemcsak e tekintetben, az építési vállalkozók vonalán, hanem az állam, önkormányzat és minden más közösségi beruházó és beruházás tekintetében is, ami egy civilizációs folyamat újabb állomása az állami beruházások megvalósításának 150-200 éves történetében.

Ahhoz kérem az Országgyűlés támogatását, hogy a törvény elfogadásra kerülhessen. Több frakcióval már az elmúlt időszakban egyeztetéseket lefolytattunk. Készen állok az észszerű módosító indítványok mérlegelésére, annak befogadására, azonban az alapvető célhoz ‑ hogy egy patrióta állami beruházáspolitika érvényesüljön, amely szigorú és átlátható, ugyanakkor korszerű, modern és az ország számára a versenyképességi feltételek javítását garantálja ‑ ragaszkodni szeretnék. Kérem ehhez pártállástól függetlenül minden parlamenti frakció támogatását.

Köszönöm szépen elnök úrnak és a képviselőtársaimnak, hogy a felszólalást lehetővé tették. (Taps a kormánypártok soraiból.)