Kálmán Olga (DK)

KÁLMÁN OLGA, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Örök optimistaként mindig azt gondolom, hogy önök már nem tudnak ennek az országnak több meglepetést okozni. Aztán mindig rá kell jönnöm, hogy nincs akkora képzelőerőm, amit önök felül ne tudnának múlni. Nincs az a felesleges pénzköltés, rongyrázás, amit ne tudnának überelni. Nincs az a szívtelen-lelketlen, az embereket cserben hagyó, az emberek valós gondjaival nem törődő, dilettáns kormányzás, amire ne tudnának még egy lapáttal rápakolni.

Sajnos 13 éve hétről hétre bebizonyítják, hogy önök nem a hazájukat, hanem a saját hatalmukat szolgálják, és erre bizony nem sajnálják a közpénzmilliárdokat sem. Megvannak a kedvenc udvari zenészeik, színészeik, az ő esetükben van pénz bőven egy-egy fellépést államilag megtámogatni; ha valakinek ez nem lenne elég, akkor kap hozzá még egy színművészeti egyetemet is. Megvannak a kedvenc történészeik, az ő esetükben van pénz bőven egy-egy történelemhamisító előadásra, kötet kiadására; és ha valakinek ez nem lenne elég, akkor kap hozzá egy kutatóintézetet vagy akár egy egész múzeumot. Megvannak a kedvenc építőipari vállalkozásaik, az ő esetükben van pénz bőven egy-egy állami beruházást túlárazni; ha valakinek ez nem lenne elég, akkor kap hozzá még egy bankot, egy médiabirodalmat, néhány kastélyt, kempinget vagy a fél Balatont. És megvannak a kedvenc állami elismeréseik is. De ha nem elég az, ami évtizedek óta létezik, akkor feltámasztanak egyet a sötét történelmi múltból.

Különös érzékkel valahogy mindig egy olyan történelmi időszakon merengenek, ami ennek az országnak nem a dicsőséges múltjára emlékeztet minket. (Nacsa Lőrinc: Klebelsberg Kunó!) Hát így jár az, aki a saját, jól megfizetett udvari történészeire hallgat, és nem a szakma egészének véleményét kéri ki. Persze az is lehet, hogy ez a sötét múltba merengés magának a miniszterelnöknek a rögeszméje, és a baráti történészek csak megpróbálnak megfelelni a megrendelő elvárásainak.

Önök már 2001-ben sem hallgattak a szakmai kritikákra, amikor az első Orbán-kormány újjáalapította a Corvin-lánc kitüntetést. Pedig pontosan tudták, hogy az eredetileg 1930-ban, Horthy Miklós kormányzó által alapított elismerésnek egyetlen célja volt: az, hogy egy szűk körű, a rendszert támogató elitklubban tartsa a magyar tudomány és művészet vezető személyiségeit. Ez a minta a miniszterelnök úrnak? Egy elitklubban kell tartani a rendszertámogatókat, nem pártszimpátiától függetlenül a kiválóságokat, hanem az önök rendszerét támogatókat?

Félre ne értsenek, ebben az országban számtalan kiváló tudós, kutató, művész van, aki munkáját ‑ nagyon helyesen ‑ az államnak is el kell ismernie. Van is erre megfelelő állami kitüntetés ‑ de önöknek kellett még egy a múltból. Ezért 2011-ben másodjára is feltámasztották a Corvin-láncot. És nemcsak magára az intézmény újraélesztésére volt igényük, hanem még rendesen ki is stafírungozták a Corvin-lánc Testületet, amely az év elején egy 6 milliárd forintból felújított villaépületbe költözhetett. A műemléki épületben a zene- és szivarszoba mellett lakosztályokat is kialakítottak közpénzből. A felújított villába liftek is kerültek, reprezentatív tereket, irodákat, tárgyalót, ebédlőt, a tetőtér beépítésével pedig vendéglakosztályokat és egy zeneszobát alakítottak ki, utóbbiba zongorát is vettek mintegy tízmillió forintért. A bútorokra és függönyökre több mint 300 millió ment el.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Soha egyetlenegy értelmes választ nem tudtak még arra adni, hogy mi szüksége van egy állami kitüntetés odaítélésére létrejött, napi operatív munkát nem végző, gyakorlatilag csak szökőévente találkozó, amúgy egyébként home office-ban működő 12 fős testületnek egy 2200 négyzetméteres, pazar módon berendezett irodaházra. 2200 négyzetméter, vagyis a 12 fős testület minden egyes tagjára jut 183 négyzetméter. El nem tudom képzelni, mit csinálnak ott.

Mi, földi halandók úgy gondoljuk, hogy ha egy 12 fős grémium összeül, tanácskozik, akkor egy szobában körbeülnek egy asztalt. Na de hát a NER rendszerében nincsenek ilyen költségkímélő puritán dolgok. Egy asztalnál? Egy asztal meg 12 szék? Ah, ugyan már! Ha már bútort veszünk közpénzből, akkor adjuk meg a módját! Így aztán csaknem 500 darab bútort sikerült vásárolniuk, hogy a Corvin-lánc Testületet csinos kis villa várja, amikor néhányévente kedvük szottyan találkozni egymással.

(17.00)

A félezer bútor között van 236 ülőbútor, melyből 12 darab korhű nemes másolat, 80 asztal, 84 szekrény, 10 ágy, 2 fogas, 5 tükör. A lakástextíliákkal, a 23 szőnyeggel és a 36 függönnyel együtt ez 304 millió forintba került az adófizetőknek.

És itt még nincs vége a rongyrázásnak, mert az mégsem járja, hogy a 12 fős testület tagjai, ha eddigi szokásukhoz híven három-négy évente találkoznak, akkor az üres falakat bámulják a 2200 négyzetméteren. Így aztán egyszereplős ‑ mert hát, mi más? ‑ közbeszerzéssel, nettó 275 milliós összegért a falakat is sikerült szépen feldíszíteni: 72 műtárgy tulajdonjogát szerezte meg a testület. Ezek között 47 festmény, 7 szobor, 5 állóóra, 11 dísztárgy és 2 tükör van. A listán szerepelt Mednyánszky László, Keleti Gusztáv, Czóbel Béla festménye is.

Önök 6 milliárd forintot elköltöttek egy állami kitüntetés odaítélésére létrejött, napi operatív munkát nem végző 12 fős testület találkahelyére; arra a testületre, amelynek tagjai három-négy évente találkoznak. Tudom, hogy a NER-lovagoknak a 6 milliárd szinte aprópénz, ennyit akár egyetlen túlárazott közbeszerzésen is leakasztanak a magyar adófizetőkről, arról nem is beszélve, hogy az orbáni infláció miatt a brutális élelmiszer-dráguláson is szépen keres az állam a rekordmagas áfabevételekkel. A magyar emberek egyre több pénzért egyre kevesebbet tudnak vásárolni a boltokban. És miért? Hogy önök a költségvetésbe befolyt többletet kényük-kedvük szerint szórhassák szét a luxusbarátaikra, luxusvillákra, szivarszobákra, függönyökre, lakosztályokra. (Nacsa Lőrinc: Apró-villa!) Önök teljesen elrugaszkodtak a magyar valóságtól!

Lehet, hogy valahol már olvasták, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottak annak, hogy mennyi ma Magyarországon egy ápoló átlagfizetése: 310 ezer forint. És ez az átlag. Amit önök eddig eltapsoltak a Corvin-lánc Testületükre, az 19 354 ápoló egyhavi fizetése. (Zsigó Róbert: Mennyi lélegeztetőgép!) De mondom máshogy, hátha így önöknek is sikerül befogadniuk: ezért a pénzért egy egészségügyi ápoló 1612 évet dolgozik; ennyit kell ledolgoznia. Ha még mindig nem sikerült elérnem az igen magas ingerküszöbüket, akkor mondok egy másik arányszámot: ez az 1612 év legalább 20 generációt jelent.

Nézzük, hogy mit is jelent a hétköznapi emberek életében a Corvin-lánc-villa csinosítgatása. A festményekért, állóórákért egy magyar ápolónak 73 évet kellene dolgoznia; a szőnyegekért, a bútorokért szintén ennyit.

Önök előszeretettel mutogatnak Brüsszelre, hogy a gonosz bürokraták, akiknek egyébként a bűne az, hogy nem hagyják, hogy a magyar kormány ellopja az uniós pénzeket, nos, önök szerint miattuk nincs fizetésemelése a magyar pedagógusoknak. Tisztában vannak azzal, hogy egy magyar pedagógusnak 40 év szolgálat és szakvizsga letétele után mennyi az átlagfizetése? Az átlag! 400 ezer forint. Amit önök eddig elherdáltak a Corvin-lánc Testület villaépületére, az 15 ezer magyar pedagógus átlagfizetése. A festményeket, tükröket 685 pedagógus havi fizetéséből sikerülne megvásárolniuk.

Ez a kormány szégyenszemre nem hajlandó a családi pótlék 12 200 forintos összegét emelni, de Orbán Viktor kedvenc Corvin-lánc Testületére szemrebbenés nélkül elköltötték 491 803 család egyhavi családi pótlékát. Ez a 6 milliárd forint egy családra vetítve 40 983 évnyi családi pótlékot jelent.

Gyakran büszkélkednek a januári 6 százalékos nyugdíjemeléssel, ami átlagban 12 ezer forintot jelentett. Persze, ilyenkor mélyen hallgatnak a 25 százalékos inflációról és a 40 százalék fölötti élelmiszer-drágulásról. Nos, ebből a kidobott 6 milliárd forintból egy nyugdíjasnak 500 ezer hónapnyi plusznyugdíjat adhattak volna, ami 42 évnyi 6 százalékos emelést jelent, vagy 500 ezer nyugdíjasnak egy hónapnyi plusznyugdíjat is adhattak volna ebből a pénzből. De nem ezt tették. És azt se feledjük, hogy pont 6 milliárdot nem fizettek még ki a fővárosnak a Lánchíd felújításáért.

Nos, remélem, sikerült érthetően elmagyaráznom önöknek, hogy hány módon költhették volna értelmesebb dolgokra, a magyar emberek életének jobbá tételére ezt a 6 milliárd forintot. Ehelyett a Horthy-korszakba merengő nosztalgiával dédelgetik a Corvin-láncot testületestül, villástul, flancos bútorostul.

Most éppen átírnák az állami kitüntetésekről szóló törvényt, és júniustól már a Köztársasági Elnök Hivatala, vagyis a Sándor-palota szervezetében működne tovább Orbán Viktor kedvenc, közpénzmilliárdokat felemésztő köztestülete. Mintha nem lenne mindegy, hiszen a nap végén így is, úgy is Orbán Viktor dönti el, hogy ki kaphat Corvin-láncot, és ki tanácskozhat 80 darab asztalnál, 84 szekrény, 10 ágy, 2 fogas, 5 tükör, 72 műtárgy között, és ki játszhat el egy andalító dallamot a 10 milliós zongorán, miután kipihente a tanácskozás fáradalmait a szivarszobában.

Ezt a villát annyi pénzből csinosítgatták ki, ami 15 ezer pedagógus egyhavi átlagfizetése; amiért egy magyar egészségügyi ápolónak 1612 évet kellene dolgoznia; ami 42 éven keresztül 6 százalékos emelést is jelenthetne egy átlag magyar nyugdíjasnak.

Szeretném egyértelműsíteni: a Demokratikus Koalíció nem támogatja az önök fényűző és lenéző politikáját, így a mostani törvénymódosítást sem. És abban is biztosak lehetnek, hogy a Dobrev Klára vezette új magyar demokratikus kormány (Nacsa Lőrinc: Az, tényleg.) az ilyen pénzszórást azonnal meg fogja szüntetni, a felelősöket pedig meg fogja találni. Köszönöm szépen. (Nacsa Lőrinc: Fenyegetni szabad? ‑ Zsigó Róbert: Elég rossz lehet neked… ‑ Font Sándor: Szép beszéd volt!)