Jakab Péter (független)

JAKAB PÉTER (független): Köszönöm a szót. Képviselőtársaim, ne handabandázzunk itt összevissza, jó? Arra kérem önöket, hogy mondjuk ki kerek perec, hogy önök itt nem a népet képviselik, hanem csak saját magukat. Ez az igazság. Az az igazság, hogy önöknek tökéletesen megfelel az a helyzet, ami most van. Hát, nézzék, itt ülnek a parlamentben, jórészt be sem jönnek, és megvan a milliós fizetés 2026-ig. Álommeló! Hát persze, hogy nem akarnak új választást! Még a végén a nép kirostálná itt önöket, és meg is érdemelnék, mert ezért a pénzért cserébe eddig nagyjából annyit értek el, hogy lassan csődbe viszik az egész országot, de az embereket egészen biztos.

Igen, képviselőtársak, önöknek itt jó állásuk van, meg jó fizetésük, a népnek meg egyik sincs. Önök lassan a budira is luxusgéppel mennek. Az emberek meg odahaza azon matekolnak, hogy mit fizessenek ki: a kaját vagy a rezsit. Az a helyzet, képviselőtársak, és ezt rossz kimondani, de a politikusnak egészen más az érdeke, mint a népnek. Önöknek az az érdekük, hogy minél később legyen új választás ‑ megvan a szék ‑, a népnek meg az az érdeke, hogy minél hamarabb legyen új választás, mert nem bírja tovább sem a szegénységet, sem a drágulást, sem a korrupciót, sem a várólistát, sem azt, hogy folyamatosan hülyének nézik. Szankciós benzin meg háborús infláció, persze! A román MOL-kúton egy százassal olcsóbb a 95-ös, mint idehaza! Miről beszélnek itt maguk? Ha itt van háborús infláció, az nem az orosz-ukrán háború miatt van, hanem az Orbán-Brüsszel háború miatt, ami 13 éve tart, és vesztésre állunk. Le kéne tenni a fegyvert, képviselőtársak! Nem kéne többet lopni!

Tudom, önök azt gondolják, hogy a magyar néppel bármit meg lehet tenni, mert úgyis mindent eltűr. De higgyék el, az indulat már ott van! Ott van a boltban, amikor az ember meglátja, hogy mi mennyibe kerül. Ott van a konyhaasztalon, ahol a kisnyugdíjas számolgatja, hogy vajon futja‑e még a rezsire; ott van a kórházban, ahol fél napot vár az ember, hogy ellássák a sürgősségin. Az emberek dühösek, képviselőtársak. Van, aki elmondja, van, aki elfojtja, de előbb-utóbb robbanni fog.

Most még csak zúgolódnak a népek, de én ott vagyok közöttük, hallom, hogy miket mondanak: Látástól vakulásig dolgozok, és nem jutok egyről a kettőre. Ez nem igazságos. Ledolgoztam több mint negyven évet, és nem jövök ki a nyugdíjamból. Ez nem igazságos! Rendesen fizetem a tb-t, de ha megbetegszek, magánorvoshoz kell mennem, hogy ellássanak. Ez nem igazságos!

Az emberek feszültek, képviselőtársak. Idegesek, ingerlékenyek, mérgesek, most még sokszor csak egymásra: a beteg az orvosra, a vásárló az eladóra, az utas a sofőrre, de hamarosan önökre lesznek mérgesek, önökre lesznek dühösek. Akkor mit fognak csinálni? Sokan már most Romániát emlegetik, tudják, ugye? Hát, ne várják meg! Ne harcoljanak a saját népük ellen! Fogadják meg a Nép Pártja Mozgalom követelését: legyen új választás Magyarországon! Adják meg az embereknek a lehetőséget, hogy elmondhassák a véleményüket az önök kormányzásáról békésen, szabadon, demokratikusan, különben máshogy fogják elmondani. Legyen eszük, képviselőtársak, legyen eszük! Vesszen a kormány! Győzzön a nép! Igazságot a magyaroknak!