Dr. Gurmai Zita (MSZP)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Kollégák! Éppen szemben van velem egy képviselőtársam, akinek a halála mindig nagyon megüt, különös tekintettel hogyha hozzánk közeliek mennek el, úgyhogy engedjék meg, hogy először egy percben vagy legalábbis nagyon röviden rá emlékezzünk, mert én igenis azt gondolom, hogy bárki hal meg a padsorok bármelyik oldalán, az mindig is óriási veszteség; de azt gondolom, hogy róla ez a fénykép fog megmaradni, ez a mindig is mosolygós, mindig is kedves ember.

No, és akkor most térjünk rá a hozzászólásra! Az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán már az indítvány benyújtása is kérdéseket vet fel. 2022 novemberében, azaz alig néhány hónapja még azt hallottuk, hogy az energiaárak brutális emelkedése miatt egységes energiairányításra van szükség, ezért került felállításra az Energiaügyi Minisztérium Lantos Csaba miniszter úr vezetésével. Ebből tehát joggal gondoltuk azt, hogy minden kérdés, amely a közműszolgáltatásokkal, a rezsifizetéssel kapcsolatos, az Energiaügyi Minisztérium felelősségébe tartozik. Ezzel szemben most kiderül, hogy ez egyáltalán nem így van, ezt a javaslatot ugyanis, amely módosítani kívánja a távhőszolgáltatásról, a villamos energiáról és a földgázellátásról szóló törvényt, mégsem az energiaügyi miniszter nyújtotta be, hanem a Miniszterelnöki Kabinetirodát irányító Rogán Antal; az a Rogán Antal, aki nemrég itt az ülésteremben azt bizonygatta, hogy nem ismeri Schadl Györgyöt, csak remélni tudjuk, hogy ezzel szemben az energiaszektort alaposabban ismeri.

De adódik a kérdés, hogy miért van nekünk Energiaügyi Minisztériumunk, ha elvonnak tőle egy elég egyértelműen az energiaügyet érintő szabályozást. Ekkora a baj, hogy már az energiaügyet is a kormányzati propagandát irányító miniszter befolyása alá kell rendelni? A kormány immáron szokásosnak mondható gyanús eljárásával kapcsolatosan az a Shakespeare Hamletjéből való, klasszikussá vált szállóige jut eszembe, hogy „Valami bűzlik Dániában”. Mit vétett szegény Lantos Csaba miniszter úr, hogy így megfosztották a javaslat benyújtásának lehetőségétől? Talán kezdhetnénk azzal a tervezet megvitatását, hogy indokolják ezt a döntést, vagy legalábbis tájékoztassanak arról, amit eddig nem hoztak nyilvánosságra.

Ettől függetlenül azonban van néhány támogatható elem a javaslatok pontjai között. A Magyar Szocialista Párt elfogad minden olyan módosítást, amely a magyar fogyasztóknak előnyös. Ezek közé tartoznak például a védendő fogyasztókat érintő könnyítések. Helyesnek tartom, hogy megszűnik az a szabályozás, hogy a védendő fogyasztónak minden év március 31-éig magának kell igazolnia a védendő státusza fennállását. Ez azért fontos, mert valóban olyan intézkedésről van szó, amely gyakorlati segítséget nyújt.

Nagy kár, hogy ezen kívül azonban nem lehet kiemelni semmit, ami a hazai családok rezsivel kapcsolatos problémáját oldaná meg. Pedig ha a lakosság vállára nehezedő terhek egyenes arányban mérséklődnének egyes kormánytagok hitelességének és szavahihetőségének csökkenő mértékével, akkor tudnánk támogatni az önök elképzeléseit. De sajnos szó sincs semmiféle könnyítésről, hiszen egyes esetekben még a fennálló helyzetnél is szigorúbb feltételeket teremtenek.

Itt van például az elévülési idő emelésének ügye. A javaslat hatályon kívül helyezi azt a bekezdést, mely szerint a hálózathasználati szerződésből eredő igények három év alatt elévülnek, ebből tehát az következik, hogy a kérdésben a polgári törvénykönyv szabályai lesznek irányadóak, ami pedig azt mondja, hogy a követelések öt év alatt évülnek el. Gyakorlatilag tehát a törvényjavaslat úgy emeli meg a közműszolgáltatásból eredő igények elévülési idejét öt évre, hogy azt konkrétan le sem írja, sőt még az indoklásban sem tesz róla említést, nem támasztja tehát alá semmivel. Mi ennek az oka? Miért van akkor egyáltalán indoklás, ha erről nagyvonalúan megfeledkeznek? Történik mindez ráadásul annak ellenére, hogy teljesen életszerűtlen követelményt tartalmaz a magyar háztartásokkal szemben. Eddig sem volt valószínű, hogy mindenki három évig őrzött minden egyes teljesítésről szóló papírt, most azonban öt évig lesz köteles ezt megtenni, hogy bebizonyítsa, hogy nincs tartozása a szolgáltató felé.

Adódik a kérdés: önök tényleg öt évig őrizgetnek otthon minden egyes befizetés bizonyítására alkalmas iratot? Lelki szemeim előtt valahogy nem látom azt a jelenetet, hogy a javaslatot benyújtó Rogán Antal miniszter úr reggel, munkába menet kiüríti a postaládáját, majd a közműszolgáltatóktól kapott leveleket gondosan elteszi a Gucci táskájába, és este, munka után, fáradtan, kimerülten hazaérve a befizetésekről szóló igazolásokat szépen lefűzi ötéves megőrzésre a helikopterezésről kiállított számlák mellé.

Pedig néhány éve még a kormánypártok is úgy gondolták, hogy a saját követelésének behajtása a szolgáltatók felelőssége, ha ezt észszerű időn belül nem tudják megtenni, akkor ezzel már nem lehet a fogyasztókat terhelni. Mi az oka vajon a kormány pálfordulásának? Nehéz másra gondolni, mint az egyes szolgáltatók tulajdonosi hátterének a megváltoztatására. Teljesen egyértelmű, hogy a kormány a fogyasztók, a magyar családok helyett a szolgáltatók oldalára állt ebben az ügyben. Ez megengedhetetlen, és távolról sincs összhangban a családbarát kormány megnevezéssel.

Ehhez képest technikai jellegű probléma, de egy kodifikációs hiba is becsúszott a javaslat szövegébe. A törvényjavaslat 3. § (11) bekezdése alkalmazni rendeli a folyamatban lévő ügyekre a villamos energiáról szóló törvény 36. § (2) bekezdésének i) pontját. Ezzel csak az a gond, hogy ennek a bekezdésnek nincsen i) pontja, mivel a (2) bekezdés a) ponttól h) pontig terjed, ráadásul a törvényjavaslat sem tervez ilyen pontot megállapítani.

Mindannyian emberek vagyunk, bárki hibázhat, de én eddig is abban bíztam, hogy egy törvényjavaslat azért számos kézen keresztülmegy, mire az Országgyűlés elé kerül. Hogyan fordulhatott elő az, hogy senki sem vette észre, hogy egy ilyen hiba szerepel egy alig néhány oldalas tervezetben? Különösen egy olyan kormánypárt esetében komikusak az ilyen hibák, amelynek az alapítása és az alapítói egy jogász-szakkollégiumhoz köthetők.

(9.40)

Itt utalok vissza a felszólalásom elején tett észrevételre a javaslat benyújtójával kapcsolatban. Lehet, hogy mégsem a propagandaminisztérium a legfelkészültebb az energiaügyi törvények tekintetében. Egyszerűbbnek tűnik legközelebb a szaktárcához fordulni, ha már külön energiaügyi minisztériumunk is van. Mindenki hibázhat, de egy törvény esetében azonban ezt mégsem hagyhatjuk szó nélkül. Ez így egészen biztosan nem maradhat. Bízom benne, hogy ezt a hibát minél előbb korrigálni fogják.

De nem ez a legrosszabb egyébként, amit a tárgyalt törvényjavaslat tartalmaz. Sokkal fontosabb az, ami kimaradt ebből a módosításból. A javaslat érinti például az adatkezelés szabályait. Nincs azonban utalás az indoklásban arra, hogy mindezt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal egyeztették-e. Egyértelműnek tűnt pedig, hogy az ügyfelek adatait érintő módosítások kapcsán kikérik az illetékes hatóságok véleményét. A javaslatnak tehát csak akkor lenne szabad az Országgyűlés elé kerülnie, ha azt a NAIH megvizsgálta, és a módosítással egyetért. Mivel itt az ügyfelek adataiban történő változások esetére automatikus adatkezelést írnak elő, így a jogszerűségről meg kell bizonyosodnunk. Nem világos tehát, hogy miért nem kerül sor a NAIH vizsgálatára, miért nem szerepel a hatóság jóváhagyása a dokumentumban, pedig biztos vagyok benne, hogy Péterfalvi Attila kapva kapna az alkalmon, és pillanatok alatt elvégezné az ezzel kapcsolatos házi feladatát.

A legfájóbb azonban mégis azoknak az intézkedéseknek a hiánya, amelyek valóban segítséget nyújtanának a magyar családoknak, mert lenne bőven teendő. Ha már hozzányúlunk az energiaügyhöz, akkor elvárható lenne, hogy könnyebbé tegyük azok helyzetét, akik erre leginkább rászorulnak.

A Magyar Szocialista Párt számos javaslatot dolgozott ki ennek érdekében. Az első és legfontosabb, hogy garantáljuk az életben maradáshoz szükséges minimumot. Nem fordulhat elő olyan többé, hogy valaki halálra fagyjon saját otthonában. Biztosítani kell azt, hogy a lakóhelyén mindenki hozzáférjen a létfenntartáshoz szükséges áramhoz, gázhoz. Ezért egy olyan igazságos számlázást kell bevezetni, amely sávok szerinti árrendszert biztosít. A legnagyobb sávot pedig úgy kell kialakítani, hogy a legszegényebbek, a legszerényebb körülmények között élők se maradhassanak gáz-, áram- és vízszolgáltatás nélkül.

Egyre hangosabbak az önkormányzatok, költségvetési szervek, kis- és középvállalkozások, valamint a közhasznú szervezetek, a civilek is. Egyszerűen nem tudják már elviselni azt a rezsiterhelést, amit a kormány rájuk rakott. Kiszámítható feltételekre van szükség, hogy meghatározott áron jussanak hozzá a működéshez szükséges gázhoz és áramhoz.

Külön ki kell emelni azokat az alapítványokat, egyesületeket, melyek bentlakásos szociális intézményeket üzemeltetnek. Ezeknek a kis közösségeknek a rezsiköltsége brutálisan megemelkedett. Az ötszörös, nem ritkán tízszeres áremelkedéseket a legmegfelelőbb gazdálkodás mellett sem lehetett kifizetni, a bentlakókra pedig szintén nem terhelhetők tovább ezek a költségek, hiszen sokan az eddigieket sem tudták kifizetni. Nincs más megoldás, azonnal meg kell tenni mindent, hogy visszakerülhessenek a védett ellátási körbe.

Régi követelésünk az előre fizetős mérőórák felszerelésének és visszakapcsolásának ingyenessé tétele. A visszakapcsolás költségei ugyanis olyan magasak, hogy akit egyszer kikapcsoltak, az nem tud újracsatlakozni, még akkor sem, ha időközben rendeződött a helyzete, ha már ki tudná fizetni a havi számlát. Nem nyerészkedhet tehát a szolgáltató ezeken a családokon, hanem lehetővé kell tenni a szolgáltatáshoz való hozzáférést.

Szintén adós maradt a kormány ebben a javaslatban is a PB-gázpalackok helyzetének rendezésével. Hiába vezettek be hatósági árat, ha közben a gyártók a jogszabályban megszabott kiszerelést megszüntették. Már lassan egy éve jeleztük, hogy a hatósági áras 11,5 kilogrammos palack helyett egyre inkább másfajta palackok jelennek meg a piacon. Ezekre pedig nem vonatkozik a hatósági ár, ezért drágábban is lehet ezeket árulni. Így gyakorlatilag sikerült kijátszani a törvényhozói szándékot, és a magyar fogyasztókat nem védi a hatósági árszabályozás. Meddig hagyjuk még nyitva ezt a kiskaput?

Szintén hiányzik ebből az energiaügyi salátatörvényből a földgáz és villamos energia egyetemes szolgáltatás áfakulcsának mérséklése. Ma már szinte közhely, hogy a kormány a magyar családokkal fizetteti Európa legdrágább áfáját. Ezt pontosan tudjuk, és azt is, hogy nem elég, hogy az ország történetének talán legnagyobb rezsiemelését hajtották végre, azt meg rekord méretű áfateherrel terhelik meg, fejelik meg, ezért akarjuk, hogy 27 százalék helyett 5 százalékos legyen az áfa a tüzelőanyagra.

Persze pontosan látjuk, hogy a magas energiaárak és a magas áfa a kormány érdeke. A magas áraknak magasabb a lakosságra rakódó fogyasztási adóterhe is, ezzel nő a kormány bevétele. Talán éppen ebből a pénzből finanszírozzák azt a hirdetést, hogy nincsenek megszorítások. Közben pedig csak a magas áfának köszönhetően több mint 100 milliárd forintos adóemelés jelenik meg a magas energiaárakban.

Személyes emberi tragédiák húzódnak meg a háztartásukban kizárólag áramot használók esetében. Rengeteg megkeresést kaptunk, amikor tavaly nyáron megszüntették az átlagfogyasztásnak tekintett szint feletti rezsicsökkentést.

A leggyakoribb probléma a fűtéshez és a főzéshez is áramot használók körében merült fel. A felelős gondolkodás és a környezettudatosság jegyében sokan gondolkodtak úgy, hogy háztartásukban csak villamos energiát használnak. Derült égből villámcsapásként érte őket, hogy ezzel elestek a gázfogyasztás esetén őket is megillető kedvezményes áraktól.

Az áramfogyasztás tekintetében viszont a kormány szemében átlag feletti fogyasztókká váltak, holott életkörülményeik egy cseppet sem változtak. Dömötör Csaba államtitkár a hasonló esetek kapcsán még július 17-én is úgy fogalmazott, hogy külön foglalkoznak azok helyzetével, akik csak áramot fogyasztanak, aztán csak halogatták az ügyet, és Gulyás miniszter úr október 25-én merte bevallani, hogy nem tesznek semmit. Megszegték tehát azt az ígéretüket, hogy a gázra vonatkozó kvótát ki nem használókkal külön foglalkozni fognak. Nem foglalkoztak semmit, egyszerűen cserbenhagyták azokat, akik jóhiszeműen árammal történő fűtésre álltak át.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök egy részével ellentétben a magyar családok zöme nem olyan problémákkal küzd, hogy otthon a feszített víztükrű medencét, vagy a kocsibeállót szeretné kifűteni. Ne tekintsük átlag feletti fogyasztónak azt, aki csak egy kisméretű átlag családi házban szeretne környezettudatosan élni. Hónapok óta adósak azzal, hogy országosan egységes földgázdíjrendszert alakítsanak ki. Ennek az lett a következménye, hogy az ország egyes területein sokkal drágább lett a gáz ára, mint máshol. Ezzel persze megint nem a magyar háztartások, hanem az energiaszolgáltatásba befektető kormányközeli körök járnak jól. Hol marad ehhez képest az Orbán-kormány által megígért nonprofit energiaszolgáltatás?

Végül, de nem utolsósorban hol marad a felújításra váró családi házak, a társasházi és lakásszövetkezeti lakások korszerűsítése? A magyar családok túlnyomó többsége ma is ilyen ingatlanokban lakik, elemi érdekük tehát, hogy jól szigetelt, korszerűsített fűtési rendszerrel rendelkezzenek, mert még mindig az el nem használt energia a legolcsóbb energia. Innen fogom folytatni kétpercessel. Köszönöm szépen.