Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Alapesetben ne legyen büntethető a rágalmazás és a becsületsértés, a pontosabban nem definiált közügyek szabad megvitatása körében, sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján? Ez most a kérdés, ez a törvényjavaslat ekként javasolja a Btk. módosítását, de azt gondolom, hogy ez egy túlkapás volna, hiszen nemcsak hogy politikusnak nem szabad hazudnia, de politikusról sem szabad hazudni, ezt is tegyük azért hozzá.

A Mi Hazánk Mozgalom szeretné támogatni az újságírók munkáját, különösen a tényfeltáró újságírók munkáját. Talán egyébként azzal kellene kezdjük, hogy innen, a parlament folyosójáról nem kellene kitiltani az újságírókat. Bátran megkérdezhessék a politikusokat, már csak a félreértések elkerülése végett véletlenül se legyen, mondjuk, egy rágalmazás, rákérdezhessenek valamilyen mutyira, tisztázhassa magát a képviselő, de nem ez van az Országgyűlésben, hanem itt kezdik az újságírók elhallgattatását, ellehetetlenítését, hogy még egy képviselőt sem kérdezhetnek a munkahelyén, a Parlament folyosóján sem az újságírók.

És bizony, ami a tényfeltárást illeti, például ügynökügyeket nem lehet ma feltárni, nemcsak azért, mert titkosítva van, de ha még egy közismerten III/II-es ügynökről, mondjuk, Martonyi Jánosról merjük ezt kimondani, én, mondjuk, merem, akkor beperelhető vagyok és elmarasztalható vagyok, mert a túlzottan szigorú ügynöktörvény ‑ mondhatnánk: ügynökvédelmi törvény ‑ miatt nem tudunk ma annyi bizonyítékot felsorolni, hiába tudjuk a Marosvásárhelyi és Magasdi fedőnevét, hiába jelent meg egy-két, mondjuk, 6-os kartonja, ez nem elegendő ahhoz, hogy ma valakit például ügynöknek nevezzünk. Tehát valóban nagyon sokszor látjuk, hogy az újságíró keze is meg van kötve.

Meg van kötve akkor is, amikor a közérdekűadat-igényléseket folyamatosan korlátozzák. Nem szégyellték még „az apa férfi, az anya nő” című törvénymódosítást, sőt Alaptörvény-módosítást is salátatörvényben úgy beterjeszteni, hogy a közpénz fogalmának szűkítésével megpróbálták a közérdekűadat-igénylések körét tovább korlátozni.

Hosszasan sorolhatnánk azt, hogy hogyan lehetetlenítik el az újságírók munkáját, éppen ezért azokkal kellene inkább foglalkozni és nem pedig azzal, hogy hogyan mentesítik a rágalmazás és becsületsértés büntetőjogi következményei alól azokat, akikre ugyanúgy kellene hogy vonatkozzon a törvény.

Nagyon fájó, hogy eközben a mentelmi jogról nem beszélnek, pedig ha valamit korlátozni kellene, és a politikusoknak nemhogy a kárára, hanem a törvény előtti egyenlőség jegyében valóban biztosítani kellene, az az, hogy a mentelmi jogot eltöröljük a politikusok esetében. Már csak azért is, mert feltárni, nyomozni sem lehet mentelmi joggal rendelkező politikusok ügyében, ezért a politikusbűnözés feltárását is akadályozza az idejétmúlt privilégium, melyet sajnos immár egyedüli pártként szorgalmaz a Mi Hazánk Mozgalom.

Ma is láthattuk egy fideszes képviselő mentelmi ügyének fel nem függesztését, ugye, rágalmazás, becsületsértés volt megint napirenden. Egy kicsit úgy tűnik, hogy a saját kényük-kedvük, leginkább kényelmük szerint szabják a törvényeket.

A hazugság, a hazudozás nemcsak Gyurcsány Ferencék védjegye, hanem sajnos azt látjuk, hogy ezt a piszkos munkát, bár nagyon elegánsan, talán ez a választási sikerük egyik titka is, a kormánypártok szépen a baráti kormánypárti médiára tolják. Vannak ennek okirati bizonyítékai is: az elbukott perek száma az elmúlt években több százas nagyságrendben. És azt mondják, azzal védekeznek most, hogy a törvénymódosítás elfogadása esetén is a sértettnek még maradna sajtó-helyreigazítási eljárásra, illetve személyiségi jogi perre is lehetősége, de a realitásban ez a két eszköz nem rettenti el a médiamunkásokat a hamis állítások leírásától, ha ez a megbízó elvárása, és ezt kompenzálják akár, mondjuk, fizetésben.

Tavaly például csak az Origo 13 ilyen pert vesztett, mondom ezt nem is annyira érintettként, elfogulatlanként, mert a Mi Hazánk Mozgalom ellen inkább az elhallgatás taktikáját alkalmazzák, szökőévente, ha egyszer meg tudunk jelenni az Origo hírportálon egy általuk lejáratónak vélt cikkel. Mindenestre a hazugság sajnos jellemző nemcsak az Origóra, hiszen összesen 29 helyreigazítási pert veszített a teljes kormánymédia csak az elmúlt egy évben. Na és, mondaná erre Horn Gyula vagy ennél súlyosabb dolgokra is, pufajkás múltjára is mondta Horn Gyula, tehát hogy következmények nélküli ország vagyunk, azt eddig is láttuk, na de hát, minek ezt fokozni, minek ezt fokozni? Épp hogy azon kellene változtatni, hogy bármit megtehessen a politika, értve ez alatt nemcsak szigorúan a politikusokat, hanem az azt kiszolgáló lakájmédiát is természetesen.

(12.40)

Miért nem azzal foglalkoznak, hogy az NMHH hivatalos kimutatásai szerint, ha megnézzük a politikusok beszédidejét, akkor kit sújt igazából az elhallgattatás. S ezt nem én mondom, hanem az NMHH statisztikáiból olvashatjuk ki, legalábbis a sorok között, hogy a Mi Hazánk Mozgalma. Igaz, hogy a választások óta, amióta a parlamentbe jutottunk, nagyságrendileg megnőtt, tízszeresére nőtt a beszédidőnk: 2 százalékra; nem 2 százalékról, hanem 2 százalékra. Ez azt jelenti, hogy a korábbi 0,2 százalék most 2 százalék, miközben pedig a választási eredményünk 6 százalék volt. Azóta már a minket alulmérő közvélemény-kutatások is kétszer annyira tesznek, és azt mondják, hogy megdupláztuk a társadalmi támogatottságunkat, ennek ellenére még a választási eredményünket sem éri el egyetlenegy médiumban sem, pedig a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi előírása nemcsak a közmédiára, hanem minden televízióra és rádióra is vonatkozna.

S mit látunk? Például a legutóbbi NMHH-kimutatás havi összesítése szerint 2,3 százalék jut beszédidőben a Mi Hazánk Mozgalomnak, ha száz százaléknak az összes politikusi szereplést vesszünk. Tehát nem az időjárás-jelentést, a sporthíreket és sorolhatnék bármilyen más bulvárhíradást, hanem ha csak a politikusi híradásokat vesszük száz százaléknak, abból jut 2,3 százalék. A Hír TV-ben persze ennyi sem, az ATV-ben viszont átlag felett ‑ köszönjük szépen ‑, bár ott sem érjük el még a választási eredményünket jelentő 6 százalékot sem. A szintén fideszes TV2-ben kereken nulla százalék a megjelenésünk. Hát, így működik, illetve nem működik a demokrácia egyik pilléreként a média, de még a közmédia sem, pedig a törvény szerint elvileg a többire is vonatkozna a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye.

A mi 2,3 százalékunk kapcsán nem azért beszélek a Mi Hazánk Mozgalomról, mert nekem ez fáj a legjobban ‑ persze ez fáj a legjobban, meg hogy sok minden más tabutémát elhallgatnak a hírekben ‑, hanem azért, mert a legsúlyosabb jogsértés itt mutatkozik. A KDNP-t nem kell sajnálni, hiszen háromszor annyi megjelenést kap, mint az önálló listán parlamentbe jutó Mi Hazánk Mozgalom. De a Mi Hazánk Mozgalom 2,3 százalékánál jelentősen többet kap a DK, többet kap az LMP, a Momentum, az MSZP, a Párbeszéd, és gyakorlatilag mindenki. Ez egészen elképesztő!

Nézzék csak meg a tegnapi majálist! Szokásos módon a Mi Hazánk Mozgalom tartotta az ország legtöbb emberét vonzó, legnagyobb majálisát. Az MSZP elnökét ‑ nézzék meg a fényképeket! ‑ néhány tucatnyian hallgatták Jámbor Andrással, a Párbeszéd képviselőjével együtt. A Karácsony Gergely vezette Fővárosi Önkormányzat, 150 éves Budapest jubileumi majálisán voltak, jóindulattal, néhány százan, míg a Mi Hazánk Mozgalom rendezvényén néhány ezren. Tehát azt látjuk, hogy a média az önök által szabott törvényi keretek között elképesztő torzítást végez. Ilyen értelemben, azt gondolom, hogy az egész választási rendszer is megkérdőjelezhető.

A kormány ilyenkor széttárja a kezeit, mondván, hogy a média független, nincs rá hatásuk, és forduljunk a Médiatanácshoz, a csak fideszes tagokból álló Médiatanácshoz, amelynek jogelődjében, az ORTT-ben minden parlamenti frakciónak volt delegáltja; de már csak a Fidesznek van. Még a KDNP-nek se adtak egy helyet se, ez annyira fontos, hogy ide tényleg csak a legmegbízhatóbb pártemberek, mamelukok ültethetők. Tehát a médiát ellenőrző legfontosabb testületben, a Médiatanácsban csak a Fidesz delegáltjai kaptak helyet. Ez körülbelül olyan durva, mintha a választások tisztaságát ellenőrző legfontosabb testületekben, a szavazatszámláló bizottságokban és a választási bizottságokban is csak a Fidesz delegáltjai kapnának helyet. Ha a média függetlenségét, kiegyensúlyozottságát ellenőrző testületben, amely szankciókkal is élhetne, csak fideszes tagok kapnak helyet, akkor ne csodálkozzunk, hogy így működik, vagy leginkább nem működik a média.

Ami a konkrét törvényjavaslatot illeti: több ponton is az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára hivatkoznak. Valójában azonban nem találtam olyan döntést, és nem is hivatkoznak rá a törvényjavaslat indokolásában, amely közvetlen előzménye lenne ennek a törvényjavaslatnak, azaz nincs olyan AB-határozat, amely kifejezetten kötelezte volna az Országgyűlést ilyen tárgyú törvény elfogadására. Tehát ne mutogassanak másra, vállalják ezért a politikai és erkölcsi felelősséget, amivel kimondják, hogy ezután szabad hazudni a médiában, nincs büntetőjogi következménye.

Eleve hogy az EJEB-re, a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságára hivatkoznak, az már önmagában gyalázatos. Ennyi erővel akkor a különböző börtönbiznisz- és LMBTQP-propagandával, s egyebekkel kapcsolatos szélsőliberális álláspontjukat mind el kellene sajátítani? Természetesen szó sem lehet erről! Tehát azt gondolom, hogy ezeket hagyjuk.

Ami a nemzetközi trendeket illeti: a törvényjavaslat indokolása szerint egyes országokban nem bűncselekmény a rágalmazás, becsületsértés; ezt állapítja meg. Ez az indokolás egyébként eléggé színvonaltalan és közhelyes, mert konkrétumok nélkül hivatkozik külföldi példákra. Ezért az Országgyűlés Hivatalának Képviselői Információs Szolgálatától kértem egy kis kutatást, amelyik a tőlük megszokott alapossággal ezt el is végezte. Egy több tíz oldalas összesítést kaptam tőlük, amit ezúton is köszönök. De kaphatnának önök is, ha vennék a fáradságot, és nem csak ezt mondanák. Mert könnyű azt mondani, hogy az Európai Unióban van példa rá, több példa is van rá. Hát, mindenre és az ellenkezőjére is van példa. S nem csak brit tudósokat lehet idézni.

Természetesen lehet olyan nemzetközi példát találni ‑ ezt elismerem ‑, ami részben alátámasztja ezt, de hát, mindenre lehet példát és ellenpéldát hozni. Összességében viszont az Európai Unió tagországainak túlnyomó része továbbra is alkalmaz büntetőjogi szankciókat a rágalmazásra és a becsületsértésre. Tehát ezzel szembe mennének önök, ami a nemzetközi trendeket illeti. Hozzáteszem, abban viszont igazuk van ‑ ezt talán mondták, ha nem, akkor most én mondom ‑, hogy a folyamat a drekrimi… ‑ dekriminalizáció felé hajlódik, elnézést, Medgyessy Péter szelleme kísért; nehéz szó, mindenesetre kétségkívül ebbe az irányba halad az európai politika, de összességében az EU országainak túlnyomó többsége még jelenleg is sokkal inkább tartalmaz büntetőjogi szankciót, amit önök eltörölnének. Sőt, Németország büntetőjoga jobban védi a közszereplőket, mint az átlagembereket. Nem mondom, hogy ez követendő példa, de azért van ilyen is.

Ami viszont elgondolkoztató, s Németországban és Olaszországban is igaz, hogy minősített esetnek minősül, ha a rágalmazást, a becsületsértést a sajtóban követik el. Önök meg azt mondják, nemhogy nem minősített eset a széles nyilvánosság, hanem éppen hogy mentesítő körülmény. A sajtójuknak bármit szabad, a többinek meg amúgy is minden tilos, még létezni is. Gondoljunk arra, hogy a kuruc.info hírportált itt a parlamentben Kövér László ‑ állam az államban ‑ betiltotta, évek óta, egyetlen hírportálként. Bármilyen más balliberális, Sorosék által finanszírozott, guruló dollárokból finanszírozott portál mind elérhető, minden mehet, de a legolvasottabb jobboldali hírportált Kövér László egy személyben letiltja, mert ő így gondolja. NMHH-határozat vagy bármi más, semmi nincs mögötte, de ő ezt megteheti, mint állam az államban. A sajtószabadságért tehát lehetne szót emelni. Mindenesetre, ha a nemzetközi példákat vizsgálják, akkor azt láthatják, hogy inkább más irányba mozdult el a nemzetközi politika.

Szakmai kritikaként hadd fogalmazzam meg végül a törvényjavaslattal szemben, hogy a közügyek fogalmát a Btk. nem definiálja, és végső soron ezáltal a közügyeket akár nagyon tágan is értelmezhetjük, ami teljesen kiüresítheti a rágalmazás és a becsületsértés büntetőjogi szabályozását.

Zárásként a mentelmi jog kérdéséről még egyszer: ha valamit korlátozni kellene, az az, hogy a mentelmi joguk mögé bújnak a farizeus politikusok. Míg a többi párt az Országgyűlés alakulása körül a pozíciók elosztásával volt elfoglalva, mi elsőként nyújtottuk be, már az Országgyűlés alakuló ülésének napján az első indítványok között, hogy töröljék el a politikusok mentelmi jogát. Sajnos, az összes többi párt leszavazta a Mi Hazánknak a mentelmi jog eltörlése érdekében benyújtott alaptörvény-módosító javaslatát, de társadalmi nyomásra ezúton is igyekszünk a többi párt álláspontján változtatni, a politikusi bűnözés effajta védelmének véget vetni. Azt gondolom, hogy előbb-utóbb meg kell hátráljanak, ugyanis idejétmúlt politikusi privilégium a képviselők felelőtlensége, miközben az Alaptörvényben az a hazugság áll, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő; csak ugyebár vannak egyenlőbbek.

Mi a mentelmi jogunkról is lemondva mindig aktív képviselői munkát tudunk végezni. Egyébként az Országgyűlési Őrséggel így is bármikor kivezettethet bárkit a levezető elnök, s hetekre ki is tilthatnak egy képviselőt a parlamentből, viszont nyomozni nem lehet mentelmi joggal rendelkező politikusok ügyében, ezért a politikusbűnözés feltárását akadályozza ez az idejétmúlt privilégium. Egyébként az Egyesült Királyságban sem és 2012 óta már Szlovákiában sem védi mentelmi jog a képviselőket a büntetőjogi felelősségre vonástól.

Tehát ha szeretnék valahogy a politikusok privilégiumait korlátozni, akkor azt gondolom, hogy leginkább a mentelmi jog háza táján kellene sepregetniük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)