{"cycle": 42, "id": "63-188", "date": "2023-05-03", "ulnap": 63, "seq": 188, "speaker": "Ander Balázs (Jobbik)", "p_azon": "a716", "faction": "Jobbik", "kind": "vezérszónoki felszólalás", "role": null, "event": "Általános vita lefolytatása T/3756 A szakképzésben lezajlott átalakítás utólagos hatásvizsgálatából adódó törvénymódosításokról", "iromany": "T/3756", "duration_s": 902, "position": null, "chars": 12809, "paragraphs": ["ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden elhangzott itt előttem, nem akarom ezt megismételni, és nem is azért vagyok itt, mondjuk, Shakespeare Julius Caesarjából, tehát „Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni” Antonius búcsúbeszéde alapján, tehát van egy csomó olyan dolog, Vinnai képviselőtársam, amit én el fogok ismerni pozitívumként. Viszont azért legalább az ilyen viták alkalmával engedtessék meg, hogy a kritikánkat is elővezessük. És nagyon kérem államtitkár urat… ‑ itt volt Farkas Sándor államtitkár úr törvényjavaslata kapcsán, végigülte, láttam, tehát amit államtitkár úr itt csinált, az szerintem egy nagyon konstruktív dolog volt. Én magam is ellenzéki képviselőtársammal, frakciótársammal, Bencze Jánossal érdeklődve hallgattam a válaszait. Tehát ha itt most kritikát fogok megfogalmazni, akkor azt ne valamiféle ilyen l’art pour l’art jellegű ellenzéki kekeckedésnek vegye, hanem tényleg annak, hogy van az emberben egy hatalmas nagy adag aggodalom a tekintetben, hogy jófelé mennek‑e a dolgok.", "Én magam egyébként szakképzésben tanítottam, onnét kerültem az Országgyűlésbe, aztán tavaly tavasszal hellyel-közzel egy féléves időtartamra visszakerültem a volt iskolámba, egy igazi vidéki szakmunkásképző iskolába, ahogy az ottani fiatalok nevezik: egy gladiátorképzőbe, tehát azért van az életből vett tapasztalatom is.", "Mik azok a pozitívumok, amelyekre azt tudom mondani innen a Jobbik frakciójából is, hogy ezek jó dolgok, ezek támogatandó dolgok? Tehát amikor egy ilyen törvényjavaslatban önök arra hivatkoznak, és valóban, mondjuk, akkor ha csak egy vonásnyit, de javít azon, hogy a felnőtteket jobban be lehessen vonni a felnőttképzésbe, és a lifelong learning eszménye kiteljesedhessen itt, Magyarországon; tudjuk jól egyébként, hogy uniós összevetésben elég csúnya számokat produkálunk, tehát lenne hova javulnunk még térségi kitekintésben is; vagy ha azt olvassuk, hogy a duális képzőhelyek kapcsán be fogják vonni, mondjuk, az agrárágazatban az őstermelőket, akkor ez egy rugalmas és jó dolog, ami valóban egyfajta fejlődésként is felfogható. Tehát ezeket az elemeit támogatni fogjuk a törvényjavaslatnak ugyanúgy, amikor itt többen hivatkoztak a mikrotanúsítványok rendszerére, amely szintén az élethosszig tartó tanulás lehetőségét támasztja meg.", "Pozitívumként vetődött föl az ösztöndíjak rendszere, ami valóban egy korszakos újítás, mondjuk, a korábbiakhoz képest, hiszen előfordulhat, hogy egy olyan halmozottan hátrányos helyzetű fiatal, aki képes és tud élni ezekkel a magyar állam által nyújtott lehetőségekkel, gyakorlatilag a családjában a legjobban kereső személlyé válik, és mint ahogy a neve is mutatja: ösztöndíj, tehát valóban ösztönözni fogja arra, hogy az iskolarendszerben maradjon, szakmát szerezzen és hosszú távon hasznos tagja legyen ennek a társadalomnak.", "Beszélhetnénk akkor az orientációs képzésről vagy éppen a Dobbantó-programról, magam is egyébként megkaptam egy ilyen Dobbantó-osztályt, igazi nagy kihívás. Viszont ha mi komolyan vesszük azt, hogy az egyik legfontosabb nemzetstratégiai kérdés itt Magyarországon az elkövetkezendő évtizedekben a társadalmi integráció és a cigányság fölzárkóztatása lesz, akkor itt is dicsérőleg kell azt mondani, hogy egy olyan előrelépés történt, ami talán, ha nem is generálisan, de apróbb elemeiben segít megoldani a kétségkívül jelen lévő és nagyon súlyos problémákat. Az, hogy az egyéni képzési utak rugalmasabbá váltak, szintén egy támogatandó dolog, ezt mind-mind el tudjuk fogadni.", "Viszont mi az, amivel nem tudunk egyetérteni? Álló nap tulajdonképpen jegyzeteltem, szedtem össze a gondolataimat, hogy mi akkor innen a fő probléma, amit mi a Jobbikon belül a szakképzéssel kapcsolatosan látunk. Volt itt három-négy olyan ősbűn, amit elkövettek, és hozzátenném egyébként, a problémák nem most, nem 2010-ben kezdődtek. Tehát utalnék akkor itt egy Gazsó Ferenc-tanulmányra ‑ talán 2001-ben jelent meg, az Educatión még talán olvasható ‑, mit tehet az iskola, hogy mi volt a címe pontosan, már nem emlékszem rá, valami ilyesmi. Ott az államszocialista rendszernek a szakképzését vette górcső alá, ahol bizony szintén kimondta, hogy 25 százaléka a fiataloknak gyakorlatilag funkcionális analfabétaként került ki az iskolarendszerből, csakhogy az akkori gazdasági szerkezet ezeket a fiatalokat föl tudta szippantani. Viszont azóta nagyon-nagyon megváltozott a világ, és az a helyzet, hogy Magyarország azt a luxust nem engedheti meg magának, ha a versenyképesség mint fogalom fontos számunkra, hogy ezeket az arányokat tovább görgessük, mert hiába volt ez már meg korábban is, nekünk kutya kötelességünk és önöknek is ‑ különösen önöknek, önök vannak hatalomban ‑ tenni valamit annak érdekében, hogy ezek a számok javuljanak.", "Nos, akkor melyek voltak ezek az ősbűnök? Polónyi István kutatásai, de citálhatnék más szerzőket is, világosan kimutatták, hogy 2010-től kezdődően, a ’10-es évek elején egy 46 százalékos forráskivonás történt a szakképzés rendszeréből Magyarországon. Tehát ha most van is előrelépés, akkor kérem tisztelettel, kormánypárti hölgyek és urak, azért lehet visszamutogatni az önök 2010-11-12 környéki ténykedésére, ami sokat kivett ebből a rendszerből.", "Aztán képviselőtársam is itt elmondta teljes joggal, hogy ez az az ágazat, amiről úgy érezhetik a benne szereplők, hogy egyfajta mostohagyerek volt. Tárcák között dobálták, most már ki tudja, gyakorlatilag itt a laikusok közül akár csak nyomon követni is, hogy hány gazdája volt az elmúlt években a szakképzés rendszerének. Olyan volt, mint egy forró krumpli, valahogy senkinek nem kellett.", "Aztán ott van a ‑ igenis, mondjuk ki ‑ lebutított képzés, mert a könnyebb ellenállás irányába mozdultak el akkor, amikor a problémákat úgy kívánták kezelni, hogy nosza, akkor csökkentsük, mondjuk, a közismereti órák számát, ezeknek a gyerekeknek nem kell, nem tudunk velük mit kezdeni, akkor csökkentsük így a lemorzsolódást. Holott, ha a későbbi életpályák szempontjából nézzük azt, hogy hasznos‑e akkor csökkenteni a közismereti órák számát, akkor én azt mondom, hogy nem az, illetve ott van a tanárhiány is. Ha tanárhiány van, akkor azt úgy is lehet kezelni, hogy csökkentik a közismereti órák számát, csakhogy így hogyan lesz ebből versenyképesség, amikor nincsen fizikatanár, nincsen kémiatanár, és lehetne sorolni.", "Aztán ott a negyedik ilyen ősbűn, hogy van‑e integrációs feladata a szakképzésnek. Most ‑ egyébként pozitívumként jegyzem meg ‑ az köszön vissza egyes intézkedéseikből, hogy fölismerték, hogy van integrációs feladata a szakképzésnek. Csakhogy szeretnék akkor idézni: négy éve, hajszálpontosan négy éve Szerencsen Pölöskei Gáborné államtitkár asszony azt nyilatkozta, hogy a szakképzésnek nem az a célja, hogy felzárkóztasson, nem az a célja, hogy a hátrányos helyzetet megoldja, hanem mesterembereket faragjon. Igen, egy tökéletesen működő világban ez lehet, hogy így van, csak az a helyzet, hogy a szakképzésbe zömmel azok a fiatalok kerülnek meg kerültek, akiknek a felmenői, mondjuk úgy, hogy a rendszerváltás vesztesei voltak. Tehát óriási szociális problémákat kellett volna a rendszeren belül kezelni, bár igazságtalan dolog, ha én ezt a szakképzésre akarnám egy az egyben rátestálni, mert a problémák nem ott keletkeznek, hanem sokkal-sokkal korábban, de mégiscsak ott csúcsosodnak ki, és valamit azért mégiscsak kell ezzel a helyzettel kezdeni.", "(20.00)", "Szóval, egészen más szemléletet követnénk ebben a tekintetben. A gazdaságpolitika egyik fő területe nyilvánvaló, hogy az oktatáspolitika, és az oktatáspolitikának bizony van társadalmi kohéziós feladata, meg a halmozottan hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatása is. És akkor mondjuk ki, hogy a cigányság felzárkóztatása egy nagyon komoly gazdaságpolitikai kihívás. És ha a szakképzésen belül valamire így most koncentrálni kívánok, akkor az, amit leginkább ismerek, ahonnét jöttem, tehát a hagyományos szakmunkásképzőknek a világa. A technikumokban sokkal kevesebb, mondjuk, ilyen jellegű probléma van, és azt majd azért néhány számmal is itt megpróbálom alátámasztani.", "Azt vesszük egyébként észre, hogy a kormányzat, mondjuk, Cserti Csapó Tibornak azokat a szavait elengedte a füle mellett, amikor ő „A cigány népesség gazdasági-társadalmi térszerkezetben” című könyvében, tanulmányában 2011-ben úgy fogalmazott, hogy a nagyobb népességnövekedés pontosan a halmozottan hátrányos helyzetű rétegek körében következik be, és az ilyen halmozottan hátrányos helyzetű családokban a hátrányos helyzet hatványozottan újratermelődik. Ő mondta azt, hogy ez bizony társadalmi konfliktusokat is generálhat, és azt is mondta, hogy akkor követ el bölcs politikát a mindenkori kormányzat, ha az oktatási-nevelési intézmények felkészülnek ezekre a problémákra, amik törvényszerűen megjelennek. Mivel Magyarország társadalmi szerkezete is átalakul ilyenformán, ezért a munkaerőpiaci kihívások is fokozottan jelennek meg ebben a vonatkozásban. Szóval, államtitkár úr, igen, látunk bizonyos pozitív lépéseket, hogy megpróbálja a hátrányos szocioökonómiai helyzetet kompenzálni az iskola, mondjuk, a szakképzés. Viszont a társadalmi mobilitás tekintetében még mindig döcögősen haladunk.", "Akkor mondanám a számokat. Papp Z. Attilának a kutatásaiból pontosan tudjuk, hogy mondjuk, 1990 táján az iskolákban 6,6 százalék volt a cigány gyerekek aránya. Ez 2009-re szinte hajszálpontosan megduplázódott. Azóta Forgács István is erről beszél, még inkább nőtt. Ha ezeket a problémákat zárójelbe teszik, vagy ha nem is teszik zárójelbe, de nem kellő mértékben koncentrálnak ezekre, akkor ebből bizony baj lesz. Hogy mennyire nem vették ezt figyelembe, a Széll Kálmán-terv még a 2010-es évek elején valami olyasmit fogalmazott meg, hogy 15 éves kora után a diák, a gyerek meg a családja eldöntheti, hogy mit akarnak, bent maradnak az iskolarendszerben, vagy pedig szépen onnét kiszállnak. Ez nagyon káros dolog.", "2011-ben a 17 éves diákok 98 százaléka még ott volt, ahol lenniük kell: az iskolapadban. 2016-ra ez 85 százalékra romlott. Nyilvánvaló módon a pedagógusok is, akkoriban én magam is egyébként örültem annak, hogyha a problémás diákokat valahogyan mégiscsak eltávolítják az iskolából. Mondjuk ki, ne beszéljünk mellé! Ugyanis nem volt meg az a segítő kollégahad ott, mellettünk, tanárok, pedagógusok mellett, akik ezeket a problémákat kezelni tudták volna, vagy segítettek volna benne iskolai, szociális munkásként, szociálpedagógusként, pszichológusként. Gyakorlatilag úgy érzik magukat az ilyen oktatási intézményben tanító pedagógusok, mintha a rendszer, a kormányzat egyfajta közhasznú Übermenschnek tekintené őket, akik majd minden feladatot elvégeznek, amellett, hogy tanítanak, mellette még integrálnak is, és gyakorlatilag egyfajta ilyen szociális munkásként gondozzák ezeket a valóban nehéz sorsú gyerekeket. Csakhogy ez így nem fog működni. Ez egy nagyon hatékonytalan dolog.", "KSH-adatot idéznék, államtitkár úr, és azért kértem, hogy próbálja lemásolni majd Farkas államtitkár úrnak a válaszadási módszerét, mert ha én most itt egy 2017-es KSH-adatot idézek, amely szerint a cigány fiatalok lemorzsolódási aránya kétharmados volt, akkor szeretném, ha ezzel kapcsolatosan egy frissebb adatot közölne, és legalább egy ilyen trendet megpróbálna felvázolni ’17-től mostanáig, akkor ezek a számok hogyan alakultak. Tehát most kifejezetten a cigány fiatalokról volt szó, de 2020-as országos adatot tudnék idézni, ott 12 százalék fölött volt ez a mutató. Tehát nemhogy javulás történt volna, hanem még romlott is az európai trendekkel ellentétben.", "(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)", "Mert ezekre a speciális nevelési és oktatási problémákra bizony nem fordítottak elég figyelmet. Én nemcsak az államot akarom kárhoztatni, konzervatív emberként isten őrizz, hogy én akkor minden felelősséget a mindenkori, tök mindegy, hogy milyen színezetű, de államhatalomnak a nyakába borítanék, megvan az egyén felelőssége is.", "Viszont azt látjuk, hogy a PISA-felmérések tanúsága alapján ezek az eredmények nem javultak. Tehát amire utaltam itt a legelején, tehát Gazsó Ferenc tanulmányára, ami szerint az államszocialista időkben is bizony-bizony ontotta az oktatási rendszer a funkcionális analfabétákat, akkor most a legfrissebb PISA-eredmények alapján tudom azt mondani, hogy ez azóta sem változott meg. De hát, kérem szépen, ez öngyilkosság! Sőt, ha kompetenciafelmérésekre utalok, s kifejezetten a szakmunkásképzőkre, a szakiskolákra fókuszáló kompetenciamérések eredményére, akkor ott meg azt látjuk, hogy 75 százaléka a fiataloknak egyes szinten teljesít szövegértésből, matematikából. Tehát hogyan lesz ebből így versenyképes ország?! (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Innét fogom folytatni, mert még van sok mondanivalóm. Köszönöm."]}