Hiszékeny Dezső (MSZP)

HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Azt hiszem, minden kockázat nélkül az megállapítható, hogy ez a téma nem szerepel a 2023. évi törvényalkotási programban. Mi lehet az oka? Hiszen a szakképzés egy akkora lélegzetvételű téma, hogy ha ezzel valaki tervszerűen foglalkozik, akkor azt nyilvánvalóan szerepelteti ebben a törvényalkotási programban, ez viszont nem szerepel. Ennek nyilvánvalóan van oka. Az én megítélésem szerint az oka az lehet, hogy valami történt, és ez pedig olyasmi lehet, ami nem jó irányban történő elváltozást jelent, és ezért gondolták úgy, hogy ezt napirendre kell tűzni, és ennek keretén belül új intézkedéseket kell hozni, esetleg javítani azokat, amelyek a korábbi intézkedések nyomán nem jól sikerültek.

Ennek eredményeképpen egy nagyon érdekes című előterjesztés van előttünk: a szakképzésben lezajlott átalakítás utólagos hatásvizsgálatából adódó törvénymódosítások. Őszintén szólva, én még ilyen címet nem hallottam, nem is tapasztaltam hasonlót, de megpróbáltam elemezni, hogy ennek mi lehet az oka.

Először is, az vetődött föl bennem, hogy miért utólagos. Én minden iskolában azt tanultam, hogy ha valamilyen döntést akarunk hozni, akkor előtte kell hatásvizsgálatot végezni, és a hatásvizsgálat eredményeképpen kell megfogalmazni a feladatokat. Lássuk be, hogy ez a korábbi jogszabály megalkotásánál nem valósult meg, nem volt akkor sem és most sincs hatástanulmány.

A másik, amit nagyon hiányolok, az a konszenzuskeresés ebben a témában. Ez az én megítélésem szerint klasszikusan olyan téma, ahol keresni kellene a konszenzust. Én nem érzékeltem azt, hogy erre lett volna elképzelése vagy terve a kormánynak vagy a kormánypártoknak. Most itt vagyunk, utólagos hatásvizsgálat, úgy döntöttek, hogy ezzel fognak foglalkozni. Végig kell azt is gondolnunk, hogy mit jelent ez az utólagos hatásvizsgálat. Ez egy bonyolultan megfogalmazott kifejezés, de ha ezt lefordítjuk a gyakorlat nyelvére, akkor ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy összegyűjtjük a tapasztalatokat, amelyek a korábbi döntés alapján az elmúlt időszakban keletkeztek, és ezek alapján a tapasztalatok alapján fogalmazzuk meg a jövőbeni feladatokat. Ez logikusnak tűnik.

De nézzük meg, hogy milyen tapasztalatok vannak, mik azok, amik alapján le lehet vonni ezeket a tapasztalatokat! Az én megítélésem szerint az előterjesztés e tekintetben nem őszinte. Jellemzően az elmúlt időszakban nem készültek elemzések, én nem láttam felméréseket sem, tanulmányokat sem. Tehát tulajdonképpen önmagukra vannak utalva ebben a kérdésben, nincsenek olyan háttéranyagok, amelyek igazolnák az önök elgondolásainak a helyességét. Volt egyébként szakmai folyóirat is, működött korábban ‑ megszűnt, nincs. Ez sem jó, hiszen abban is azért megjelenhettek volna olyan vélemények, amelyek hatással lehettek volna az új elképzelések megfogalmazására.

Tehát én azt mondom, hogy az elmúlt időszakban érdemi háttéranyag nem keletkezett. Ez nem tudta segíteni az ilyen típusú munkájukat. Ezért talán nem túlzás így általánosságban kijelenteni azt, hogy ez az anyag előkészítetlen. És ha csak úgy általánosságban beszélek, és nem is fogok belemenni a részletes kérdésekbe, hiszen képviselőtársam, azt hiszem, elég részletesen és pontosan megfogalmazza azt, hogy mik ezzel az anyaggal kapcsolatban a konkrét észrevételeink, tehát én általánosságban azt érzékelem, hogy nem kezeli a valós társadalmi igényeket. Úgy is lehetne egyébként ezt leegyszerűsítve fogalmazni, hogy nem tervez hosszú távon. Az anyagban mindenhol csak három- és ötéves határidőket látok. Ilyen engedélyeket lehet egyébként szerezni, három évre, öt évre, attól függ, hogy milyen szervezetről van szó.

Talán kicsit bevallottan is, és az előzőekben elmondottaknak ez a következménye, hogy a szakképzés ma Magyarországon nem mást szolgál, mint a munkaerőpiaci tűzoltást, pedig nem erről vagy nem csak erről kellene szólnia a szakképzésnek.

De ha az elkövetkezendő néhány évben visszatekintünk majd arra, hogy a szakképzésben az elmúlt tíz évben, mondjuk, milyen döntések születtek, és azoknak mik voltak a jellemzőik, akkor a következők fogalmazhatók meg: nincs stratégia, nincs egy terv, ami alapján dolgozhatnánk.

(19.50)

És fölvetődik egy kérdés, nemcsak a szakképzés, más egyéb képzések kapcsán, de a szakképzés kapcsán nagyon durván jelentkezik, hogy a szakképzésben mit keres az egyház. A szakmaválasztás nem a hitélet része. (Jelzésre:) Ha elolvassa az anyagot, akkor egészen különleges kedvezményeket élveznek az egyházak e tekintetben. Ez már csak azért is veszélyes lehet, mert ily módon vallási okokból kizáródhatnak valakik a szakképzésből.

Azt hiszem, hogy néhány év múlva, ha erre az anyagra visszatekintünk, akkor azt mondhatjuk majd el, hogy ez az elképzelés nem a jövőt építette. Köszönöm szépen.