Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Önmagában a Mi Hazánk Mozgalom frakciójának azzal nincs problémája, hogy a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége által javasolt vagy helyesnek tartott alapelvek bekerülnek a preambulumba. Igaz, hogy önmagában ettől a napi vagy az éves gyakorlatot tekintve se jó, se rossz irányba nem fog változni semmi, önmagában ettől nem lesz jobb semmi, de „ha nem használ, nem is árt” alapon nyilván ebbe nem érdemes belekötni.

Még talán a hétről a háromra való csökkentés is indokolható egy jóindulatú hozzáállás keretében azzal, hogy olyan esetekben, ahol a hetes taglétszám nem elérhető, az indulást, az alapok lerakását, a magvak elhintését segítheti az, ha egy ilyen csökkentést elfogad az Országgyűlés. Nyilván az már ébreszthet gyanút, hogy a gazdasági társaságok lopakodó növekvő, még nem többségi, de lopakodó növekvő befolyást szerezhetnek a szövetkezetekben. Ha a gyakorlatot tekintve is ez az egyszerűsítés és a könnyítés irányába megy el, tehát a szövetkezetek napi életét tekintve valóban lesz egy érdemi könnyítés, lazítás, a sokszor magyarosan önsorsrontó közigazgatási adminisztráció útvesztőjében nem vesznek el a szövetkezetek, akkor ez kifejezetten üdvözlendő és kívánatos. Általában amikor valamiről azt ígérik, hogy egyszerűsítik vagy lerövidítik, akkor utána lesz bonyolultabb, hosszabb és szövevényesebb. Reméljük, hogy ez egy üdítő kivétel lesz.

Amire ezen támogatható gondolatok, javaslatok után ki akarok térni kellő kritikai éllel, az nem más, mint a szövetkezetek egyik sajátos formája, a tészek, vagyis a termelői-értékesítő szervezetek kérdésköre, amely egyébként az élelmiszer-hiperinfláció kapcsán jó, ha terítékre kerül és kevés szó esett eddig itt erről. Sok minden egyébről beszéltek különböző pártokhoz tartozó képviselőtársaim, eddig a percig bezárólag azonban a tészek még senkinek nem jutottak eszébe.

Nos, próbálok óvatosan fogalmazni és próbálom megállni, hogy az indulat elragadjon, és véletlenül sem szeretnék bűnözőnek nevezni en bloc egy általánosítással, adott esetben igaztalan általánosítással egy szövetkezeti altípust, nem fogom megtenni, nyilván ritka pozitív kivételek a tészek esetében is vannak, de különösen, amit a zöldség-gyümölcs szektor kapcsán lehet látni, az, tisztelt képviselőtársaim, nem más, mint a bizonyíthatatlan vagy jogi következmények nélküli árkartellekbe és egyéb kartellekbe tömörülésnek egy nehezen bizonyítható, de akár a fogyasztókat, akár a termelőket minden évben hátrányosan érintő válfaja.

Az a helyzet, hogy ritka kivételtől eltekintve ‑ mondom, nem általánosítok ‑ a tészek gyakorlatilag úgy működnek, hogy a tész vezetője vagy vezetősége és annak szűk családi köre tejben-vajban-mézben, 24 karátos aranyban fürdik, a többinek pedig, Kósa Lajos képviselő urat idézve, elnézést a kifejezésért: coki.

(14.20)

Tehát nagyjából így működik a magyarországi tészek döntő többsége. A tagságnak érdemi beleszólása gyakorlatilag nincs a napi működésbe. Pontosan azért fogalmaztam meg ezt az erős kritikát, mert jól figyeltem Kósa Lajos expozéját. Olyan apróságnak tűnő, apró adminisztratív teendőknek tűnő feladatok, mint a jelenléti ívek összeállítása ‑ bár az igaz, hogy sokszor nehezen ellenőrizhető, extrém magas taglétszámnál szinte ellenőrizhetetlen, bíró vagy ügyintéző legyen, vagy sokszor nyomozó hatóság legyen a talpán, aki ezt tételesen leellenőrzi ‑, tehát a jelenléti ívek kapcsán óvatosabban bánnék a megfogalmazásokkal és a szabályokkal, mert pont a tészek esetében nagyon gyanús, hogy a valóságban soha meg nem történt, vagy úgy, ahogy le van írva a papírra, meg nem történt taggyűlésekre kerül sor, s adott esetben döntésekre. Itt nemcsak magánokirat-hamisítások, hanem közokirat-hamisítások, s ebből kinőve egyéb, ennél jóval súlyosabb bűncselekmények elkövetésére is sor kerülhet.

Tény, hogy a tészek tagságának nagyon jelentős része úgy érzi, hogy gyakorlatilag csak eszköz, mégpedig egy nevetséges, érdemi döntési hatáskör és befolyás nélküli eszköz a tészek vezetőinek vagy vezetőségének a kezében. Az érdekeiket gyakorlatilag a legcsekélyebb mértékben sem szolgálja ezeknek a szervezeteknek a működése, ellenben azok, akik korábban a termelői szintről kerültek be egy tészvezetésbe, lettek tésztulajdonosok vagy ott meghatározó befolyással bíró, fajsúlyos szereplők, pár éven belül extrém mértékű vagyonokra tettek szert azokhoz a termelőtársaikhoz képest, akikkel néhány évvel ezelőtt még azonos gazdasági és termelési szinten voltak.

Ez véleményem szerint nagyon rossz hatással van az élelmiszerárak alakulására is. Önmagában nem ez okozza az élelmiszer-inflációt, ezt hazugság lenne kijelenteni, de hogy emeli, növeli az inflációt és rossz irányba hatnak ezek a folyamatok, az egészen biztos. Úgyhogy a leegyszerűsített adminisztráció elérése mindenképpen egy nemes célkitűzés, de nem annak az árán, hogy könnyebb legyen így jogellenes cselekményeket elkövetni, nem létező taggyűléseket összehívni, nem létező döntéseket írásba foglalni, hiszen ki fog azzal majd akár már csak a közeljövőben is foglalkozni, hogy mi történt néhány héttel vagy hónappal ezelőtt. Érdemes lenne ezzel a sajátos szövetkezeti altípussal vagy szövetkezeti formával egy kicsit behatóbban foglalkozni.

Az pedig, hogy egy szövetkezet mennyire lesz életképes, és mennyire fogja kiállni az idő próbálját, nyilván a gazdasági, s mivel Magyarországon élünk, mondjuk ki, hogy a politikai háttértől, a politikai hátszéltől is nagyban függ. Érdemi háttér-, hátszéltámogatás nélkül sok szövetkezet legfeljebb papíron képes létezni, de a gyakorlatban nem tudja betölteni az eredeti szerepét.

Az, pedig, hogy a mostani szabályozáshoz, például a gazdasági társaságok befolyásszerzési lehetőségeihez esetleg fűződik‑e bármilyen hátsó szándék, önmagában ebből a javaslatból nem fog kiderülni. Ez abból fog kiderülni, hogy a következő hetekben, esetleg még ebben az évben más olyan önálló törvényjavaslatok vagy salátatípusú javaslatok érkeznek‑e, amelyek akár a pályázati támogatási lehetőségekhez, vissza nem térítendő támogatások, visszatérítendő támogatások, kedvezményes hitelkonstrukciók megszerzéséhez kapcsolódhatnak, más törvényekben vagy esetleg alacsonyabb szintű jogszabályokban segítenek elő bizonyos szövetkezeti típusokat. Ez önmagában nem tűnik veszélyesnek, de hogy mi a jogalkotók végső szándéka, az véleményem szerint csak a közeljövőben fog kiderülni. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)