V. Németh Zsolt (Fidesz)

V. NÉMETH ZSOLT energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánom megismételni az általános vitában elhangzottakra a választ, illetve a bizottsági ülésen elhangzottakat, de azért néhány elemre újra hadd utaljak.

Keresztes László Lóránt képviselő úr, bizottsági elnök úr bizottsági ülésen is elmondta többször itt is, ott is, hogy most kezdi el az állam elkészíteni azt a felmérést, aminek már készen kellene lennie, és tulajdonképpen ez is akadályozza magát a rekonstrukciók elvégzését.

Évek óta kötelező a cégeknek, a szolgáltató cégeknek gördülő fejlesztési terveket készíteni, amit a MEKH-nek benyújtanak, tehát tudják. Tehát azt, hogy hol kell beavatkozni, tudja, valamennyi szolgáltató tudja, ez nem akadályozza legkevésbé sem a fejlesztéseket. Forrást fogunk biztosítani, és ütemezetten elindulnak ezek a fejlesztések ‑ bocsánat, rekonstrukciók ‑, mégpedig azokon a helyeken, ahol a legszükségesebb.

Természetesen lehet bírálni azt, hogy maga a vízzel való foglalkozás hány helyen jelenik meg a kormányzati struktúrában, azonban szerintem számos struktúrában lehet jól együttműködni. Ma is voltam például egy olyan megbeszélésen, ahol a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásáról nemhogy esett szó, hanem az ottani tervet ismertették, és ott azon valamennyi szereplő együtt ült a Belügyminisztériumtól a területfejlesztési felelős kormányzati szereplőig. Tehát jó együttműködéssel ezt a problémát föl lehet oldani.

(18.20)

Mindazok mellett Dócs Dávid képviselő úr is említi ‑ és ez valahol mindig megjelenik ‑, hogy az állam nem jár el kellő gondossággal a víziközművek területén. Azért azt hadd említsem meg, hogy az elmúlt években mégiscsak számolatlanul a százmilliárdos vagy talán az ezermilliárdos nagyságrendet is elérheti az a forrás, amelyet európai uniós és hazai forrásból társfinanszírozással az állam biztosított anélkül, hogy az önkormányzatoknak, amelyek ügyében önök szót emelnek, egyetlenegy fillért is hozzá kellett volna mindezekhez tenni. Tehát például ez a fejlesztési mód teljesen más megközelítésbe, teljesen más kontextusba teszi azt, hogy az állam amúgy szívesen fogadja, ha az az önkormányzat, amely gondolja, szeretné, felajánlja számára ezt az infrastruktúrát, még egyszer mondom, hogy nem kötelező jelleggel.

Általában beszélnek a képviselő urak az önkormányzatokról, meg hogy az önkormányzati körökben. Melyik önkormányzatiban? A 200 fős önkormányzatiban? Mert én azt látom, hogy a kistelepülések a legkevésbé sem ragaszkodnak ezekhez a vagyonokhoz, mert nem tudnak vele mit tenni, mit csinálni. Tehát ahol ez a fajta gondolat, amely megjelenik akár kormánypárti, akár ellenzéki településeken, azok jellemzően nagyvárosok, megyeszékhelyek, ahol elérik azt a nagyságrendet, ahogy a vagyonnal való gazdálkodás amúgy értelmezhető. Sok ezer kistelepülésen ez legkevésbé sem.

Mindezekkel együtt most is megköszönöm azt a hozzáállást, azt a fajta aggódást, ami ez iránt az ágazat iránt megjelenik, és kérem, hogy képviselőtársaim szavazatukkal is támogassák majd a törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)