Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Jegybankelnök Úr! Gratulálok az MNB tavaly májusi 144 pontos vitairatához! Bár jobb lett volna már a választási kampány időszakában szembesíteni a társadalmat Magyarország tragikus gazdasági helyzetével, de nem akarok telhetetlennek tűnni, hiszen így is ön a legbátrabban nyilatkozó állami vezető Magyarországon.

Hadd emeljem ki e 144 pontból a legfájóbbat! A harmadik gyermek után járó családi adóalap-kedvezmény havi összege már csak feleannyit ér az átlagbérhez viszonyítva, mint a bevezetésekor. Ezt bizony ki kell mondani, miként azt is, hogy évente 15-20 ezerrel több, azaz nagyságrendileg 110 ezer újszülött kellene a szükséges demográfiai fordulat eléréséhez ‑ ezt állapította meg az önök jelentése. Ennek érdekében több pontot is javasoltam, ami sajnos a kormányzat figyelmét, úgy tűnik, mégis elkerülte.

Ezért szeretnék különös tekintettel arra rávilágítani, hogy még mindig szegénységi kockázatot jelent nagycsaládosnak lenni, nagyobbat, mint például nyugdíjasnak. Ez az én megállapításom, illetve a Mi Hazánk Mozgalomé. Viszont önök is megállapították azt, hogy három gyermek felnevelése még a bőkezű hazai családtámogatási rendszerben is jelentős többletköltség, hiszen például három gyermek felnevelése 86 millió forintba kerül átlagosan az önök számításai szerint, míg az állami pénzügyi támogatás csak 54 millió forint a 86 millió forinttal szemben.

És ezek után különösen komoly társadalmi igazságtalanság, azt gondolom, az, amit szintén megállapítanak, fájóan, de mégiscsak helyesen, hogy a három gyermeket felnevelt nők 20 százalékkal alacsonyabb induló nyugdíjban részesülnek, mint gyermektelen kortársaik, sőt a két gyermeket felnevelt nők is 15 százalékkal kisebb nyugdíjat kapnak. Miért? Meddig tűrhetjük ezt, és hogyan tudjuk a kormányzat figyelmét ráirányítani ezekre az ordító társadalmi igazságtalanságokra? Köszönöm érdemi válaszát. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)