Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Próbáljunk meg akkor egy kevésbé átaktuálpolitizált diskurzust folytatni, mint az előző napirendnél. Nekem egy nagyon egyszerű technikai kérdésem van, amit államtitkár úrnak szegezek.

Alapvetően lakhatással, családpolitikával foglalkozó szakpolitikusként kicsit megriaszt az, hogy ha lakhatási alapkérdésekről beszélünk, akkor a hat gazdasági érintettségű minisztérium közül négy neve is felmerül, de háromé egészen biztosan. Azt látjuk, hogy a rozsdaövezeti kérdések, a klasszikus lakáspolitikai ügyek nagyjából a Technológiai és Ipari Minisztériumhoz tartoznának.

Ugye, van egy Területfejlesztési Minisztériumunk, ahol nyilván a területrendezést kell számonkérnünk akkor, hogyha mondjuk, egy bérlakásprogramot szeretnénk megvalósítani, és egyébként nagyon grandiózus, nagyívű gondolatok hangoztak el az Építési és Beruházási Minisztérium miniszterjelöltjének meghallgatásán, hozzáteszem, ott még jobbikos programpontokkal kapcsolatban is azért némi nyitottság merült fel, ami egy prémiumérzés, nem szoktunk hozzá azért minden héten ehhez. De amikor szóba került a félmillió üresen álló magyarországi ingatlan, akkor nem tudom elképzelni, hogy bármilyen izmussal felvértezett ember azt mondja, hogy hagyjuk, maradjanak csak ott üresen azok az ingatlanok, meg se próbáljuk a 10 százalékát bérlakásként hasznosítani.

Szerencsére minden normálisan gondolkodó ember azt szeretné, hogy mérjük fel ezt az ingatlanállományt, ugye, három tulajdoni láb képzelhető el. Nyilván a magántulajdonhoz nem akar nyúlni senki, bár a lakásügynökségek koncepciójának a kiterjesztése szerintem egy nagyon értelmes területe lenne annak, hogy adott esetben a csak befektetési céllal és üresen tartott ingatlanok egy részéből is egy anyagilag motiváló rendszer mentén azért válhasson bérlakás.

Az önkormányzati és állami tulajdonúak esetében mindenképp végiggondolást vagy vizsgálatot érdemel, hogy hány százalék az, amelynek az állapota olyan, hogy olcsóbb felújítani és bérlakásként hasznosítani, mint újakat építeni. Nagyjából 80-90 százalékra teszem azt a hányadot, ahol drágább lesz vagy drágább lenne a felújítás, mint az újak építése, de hát, ott kéretik és tessék újakat építeni. És azt is látjuk, hogy ez nagyon szorosan összefügg a területfejlesztési minisztériumi kérdésekkel, viszont nem látunk tökéletesen a tekintetben, hogy ha kollégiumfejlesztésről beszélünk, ha egy állami hátterű bérlakás-építési koncepcióról beszélünk, ki fog felelni ezekért a kérdésekért.

Rólam így még a korábbi programalkotások során is elhíresült, hogy óriási nyitottsággal bírnék, tehát felőlem aztán demográfiai minisztérium is lehetne ‑ az lenne a legfontosabb ‑, mert tényleg a leginkább húsbavágó kérdésről beszélünk, de egy önálló lakhatási vagy egy lakhatási és családügyi minisztériumot sem tartottam volna egyébként egy elvetendő gondolatnak.

Látom, hogy alapvetően egy gazdasági megközelítésű és gazdaságikrízis-kezelő kormányzat épült most fel, de szerintem nagyon fontos az elején és az önök alapvető érdeke ‑ nem az enyém, én interpellálhatom bármelyiküket ‑, az önök alapvető létérdeke az, hogy meg tudják mondani, hogy lakhatási kérdésekben kihez lehet, kihez érdemes fordulni, de leginkább ki felel érte. Nem az érdekel engem, hogy ki biztosítja ehhez a pénzt, hiszen azt majd a költségvetési viták során ‑ nem is olyan sokára ‑ meg tudjuk beszélni egymással, de a lakhatást illető felelősségi kérdések…

Vagy mondok egy másik példát, amiből államtitkár úr tökéletesen érteni fogja, hogy mire gondolok: lakáscélú előtakarékosság állami támogatásának visszaállítása. Ezt, ugye, önök elvették az elmúlt években. Nemcsak sok magyar fiatalt, de egy tipikus társasházat is nagyon nehéz helyzetbe hoztak ezzel ‑ mert ha társasház kazánt akart cserélni, mit csinált? Elkezdett a lakóközösség takarékoskodni, és az állam mellé tett egy kis lábat; nem olyan sokat, lehet, hogy csak néhány tízezer forintot, de az hosszú évek alatt a kamatokkal együtt egy terebélyes támogatássá tudott azért szélesedni, és ezáltal lehetővé vált egy átlagos kazáncsere.

Most, ha mi ezt a rendszert vissza szeretnénk állítani ‑ márpedig én vissza szeretném ‑, akkor mit javasol, melyik minisztériumhoz forduljunk vele? Fontos technikai kérdéseket igyekeztem tehát itt összeszedni és odaszegezni, és azért teszem fel ezeket, mert a miniszteri meghallgatásokon is feltettem, de száz százalékban eligazító válaszokat nem tudtunk nyerni ezekre a kérdésekre, ezért nagy tisztelettel várom az eligazításukat ez ügyben. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)