Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Különös jelentősége van az előttünk fekvő előterjesztésnek, már csak azért is, mert debreceniként én magam is megélem az őrült orbáni terv minden momentumát, azt, hogy agyatlan módon hatalmas, vízpusztító akkumulátorgyárakat telepítenek le az ország számtalan városa mellé, többek között Debrecen határában is.

De emlékezhetünk rá, hogy alig pár nappal ezelőtt, április 6-án, a Kormányinfón Gulyás Gergely az alábbiakat mondta, és most pontosan idézném: „Mint ismert, a kormány korábban arról döntött, hogy átveszi a víziközműveket, ám azzal szembesült, hogy a vízveszteségek miatt a rendszer veszteséges.” Egyes helyeken akár 60 százalékos is lehet a veszteség a vízvezetékrendszer hibái miatt, az átlagos veszteség országosan 20 százalék fölötti, és ezért felhatalmazták Lantos Csaba energetikai minisztert arra, hogy a víziközmű-hálózat felújítására és a másik problémára, az árak összehangolására is megoldást találjon.

Hát, jó reggelt, tisztelt hölgyeim és uraim! Jó reggelt, tisztelt kormány! Üdv Orbánisztánban! Üdv a valóságban! Végre rájöttek, hogy veszteséges a rendszer, végre rájöttek arra, hogy a vízvezeték-hálózat országszerte olyan, mint a szita. De arról valószínűleg még nincs fogalmuk, vagy ha van, akkor erről mélyen hallgatnak, hogy a kormány, az önök kormánya felelőtlen gazdaságpolitikája miatt alakult ez így.

Az energiaárak, a kormány hatósági vízdíja és közműadója miatt kritikus helyzetbe kerültek a vidéki víziközmű-szolgáltatók. A több mint tíz éve befagyasztott díj, a rengeteg pluszköltség okán már bizony lámpással kell keresni egyrészt azokat az üzemeltetőket, amelyek nem vesztették el saját tőkéjüket és nem fordultak veszteségbe, másrészt a rájuk bízott hálózat a tervezett felújítások és a rendszeres karbantartások hiánya miatt ne állna a teljes működésképtelenség határán. (Nacsa Lőrinc: Nem erről szól a törvény!) Képviselő úr, ha bármi problémája van, akkor azt jelezze az ülésvezetésnek, vagy pedig nyomjon gombot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Fussunk csak végig, mi is történt! 2012-ben befagyasztották a vízdíjat, 2013-ban, a rezsiharc évében 10 százalékkal még csökkentették azt, továbbá bevezették a közműadót, amelynek bevételét kizárólag az állami szolgáltatók ‑ 40 szolgáltatóból 5 ‑ kapják meg. Tehát egyszerre csökkentek a bevételeik és nőttek a terheik a vízszolgáltatóknak, amelyek nagy része önkormányzati kezelésben van, az elvonásokkal küszködő önkormányzatok pedig nem képesek pótolni azóta sem a kieső összeget. A kormány a saját cégeinek tőkepótlására ‑ persze, mondanom sem kell ‑ biztosította ezt a pótlást, ami ebben az időszakban meghaladta a 135 milliárd forintot; az önkormányzati tulajdonú szolgáltatók és önkormányzatok mint tulajdonosok viszont semmilyen támogatásban nem részesültek.

Én azt gondoltam, amikor megláttam ezt az előttünk fekvő javaslatot, hogy most talán majd kapnak támogatást az önkormányzati cégek, de újra csalódnom kellett, hiszen látható módon nem így történik. A szándék viszont kifejeződik belőle: mindenki csinálhatja maga, de támogatásra ne számítson; csak azok a cégek fognak majd támogatást kapni, ahol az önkormányzatok átadják majd a tulajdonukat ingyen a magyar állam számára. Az Orbán-kormány nemcsak hogy ingyen akarja a víziközművagyont az önkormányzatoktól, még az átadási kiadásokat is velük fizettetné meg. Lényegében a saját államosításukat kell megszervezniük azoknak a víziközmű-társulásoknak, amelyekről kénytelenek lemondani a tulajdonos önkormányzatok.

Tehát az Orbán-kormány a támogatás helyett inkább integrációs programot hirdetett az önkormányzatok számára, amelynek keretében ingyen és mosolyogva átadhatják az államnak az energiaválság miatt végképp csődközeli helyzetbe került víziközműveiket, megszabadulva ezzel talán az ellátás felelősségétől. Köszönjük szépen, tisztelt kormány! Tudják, ezt hívják a világ boldogabbik felén és az irodalomban maffiamódszereknek. De ez még hagyján, mert mint most kiderült, nem csupán a teljes vagyont kéri térítésmentesen az állam, de még az átállás procedúráját is az önkormányzati társulásokkal fizettetné majd meg.

Ezek után, nyilvánvaló módon mondanom sem kell, hogy az önkormányzati és a szolgáltató cégek vezetőinek a feladata és felelőssége, hogy a tulajdonosokat minden részletre kiterjedően tájékoztassák majd a működési nehézségekről és a közfeladat-ellátást érintő veszélyeiről. Az önkormányzatok szolgáltatóval szembeni adósságát nem engedik majd el, azt a településeknek a vagyon átadása után majd ‑ ahogy önök fogalmaznak ‑ más forrásból kell biztosítani.

Most egy újabb idézet következik: „Már az elején közölték, hogy az állam csak tiszta cégeket vesz át, bármilyen tartozás terheli, akkor azt előbb ki kell egyenlíteni, az önkormányzatoknak nincs módjuk a trükközésre.” Tudják, ki mondta ezt? Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Szövetségének az elnöke, akit különben teljesen meglepett a szolgáltató cégek ilyetén bevonása az integrációs folyamatba, ugyanis ez azt jelenti, hogy a közműtársaságok a saját tulajdonos önkormányzataikkal mennének szembe a vagyonátadásról szóló tárgyalások közben. Szerinte amúgy nem is áll rendelkezésre az egész lebonyolításához szükséges apparátus sem.

(12.00)

Engedjék meg, hogy szintén a TÖOSZ néhány megállapítását elmondjam. Mintegy 40 víziközműcég alsó egyharmada ‑ tehát az alsó egyharmada a 40 víziközműcégnek ‑, a vidéki, hátrányos adottságokat örökölt, kisvárosokat és falvakat üzemeltető szolgáltatók (Nacsa Lőrinc: Kitől örökölt?) a csőd szélén állnak, a fizetésképtelenség csupán hónapok kérdése már náluk.

A középső harmad is csak azért mutat némi életjelet, mert nem végzik el a szükséges karbantartásokat, felújításokat, így tud az üzemi eredményük nullszaldó körüli értéket mutatni. Őket ugyanis magasabb díjakkal és több tartalékkal talált meg a 2013-as díjbefagyasztás, majd a 10 százalékos rezsicsökkentés ‑ fogalmaz a TÖOSZ. A felső harmadban jellemzően a nagyvárosi cégek vannak. Ezek a cégek lényegesen kedvezőbb adottságokkal rendelkeznek, korábban még osztalékot is tudtak fizetni a tulajdonosok számára. Mára ez már náluk is elkopott, minimális nyereséget tudnak kimutatni, ha ki tudnak egyáltalán mutatni, és a tartalékokat is teljesen felélték mára.

És Schmidt Jenő arra is emlékezteti az önkormányzati vezetőket, hogy a kialakult helyzet amúgy determinált. Az ellátási felelősségüket komolyan figyelemmel kísérő polgármesterek évek óta segélykiáltásokat küldenek a kormány felé az ivóvíz- és csatornaszolgáltatás finanszírozásának helyreállítása érdekében.

És jellemző amúgy a közállapotokra, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az amúgy tisztán fideszes Schmidt Jenő reményét fejezte ki abban a tekintetben, hogy a közművagyon legalább az államnál marad, és reméli, hogy nem landol államközeli üzletembereknél. Engedjék meg, hogy ezt a mondatot még egyszer megismételjem: Schmidt Jenő reményét fejezi ki, hogy a közművagyon legalább az államnál marad, és reméli, hogy nem landol államközeli üzletembereknél. Ezt nem ellenzéki politikus mondta, hanem egy Fideszhez közeli szakember.

A gyakori csőtörések, a szivárgó vezetékek, a szennyezett ivóvíz, ezek a problémák az ország számos településén keserítik meg az emberek életét. Úgy gondolom, ezt nem kell bemutatni. De nemcsak a lakosokat, hanem a súlyos forráshiánnyal küszködő víziközműcégeket is sújtja az évről évre egyre romló helyzet. Gyors és konkrét lépésekre van szükség a további pusztulás elkerülése érdekében, hangsúlyozzák a civilek és a szakszervezetek összefogásából létrejött Víz Koalíció tagjai. Csak néhány javaslatukat hadd mondjam el a teljesség igénye nélkül: a vízellátás összeomlásának veszélye része kell hogy legyen a közbeszédnek; kormányzati szinten vízügyi felelőst kell hogy kijelöljenek (Nacsa Lőrinc: V. Németh Zsoltra mutatva: Ott ül!); el kell indítani a valódi társadalmi egyeztetést; sávos vízdíj kialakítását javasolják a lakossági árszint megtartása mellett; a vízdíj adóterheinek az átstrukturálását kéri, az állami források biztosítását a víziközmű-ágazat fejlesztésére és munkavállalói béremelést. Úgy gondolom, hogy önök is tisztában vannak mindezzel. De ugyanígy beszélnek még a csőcseréről és a hálózatbővítési programterv ütemezéséről, a finanszírozásról és a víziközművagyon közösségi tulajdonban tartásáról.

Azt mindannyian látjuk különben, hogy nincs valós és önálló képviselete most a vízügynek (Nacsa Lőrinc V. Németh Zsoltra mutatva: Víziközmű-ágazatért felelős államtitkár!), hiszen 2010-ben megszűnt a környezetvédelmi és vízügyi minisztérium, így most három tárcánál tologatják ide-oda a papírokat a vízellátással és a finanszírozással kapcsolatosan. A lakosság azonban, érdekes módon, nem a kormányzatra, hanem leginkább a szolgáltatóra mutogat, és rájuk is haragszik, mert nem látják, hogy az ellátási problémákat valójában nem ők, hanem a kormányzat okozza. Ráadásul egy-egy cső cseréje nem látványos siker, ezt valljuk be, hiszen ahogyan az egyik szakember fogalmazott a konferencián, a föld alatt nem lehet szalagot átvágni. És azt látjuk nagyon jól, hogy a kormány az Unióra mutogat, onnan várja a megoldást, bár a fenntartási, üzemeltetési költségek uniós finanszírozását jelenleg tiltja az Unió szabályozása.

És hát, látható módon a helyzet nem változik, önök gyártják a papírokat, de valójában a víziközművagyon egyre rosszabb helyzetben van. És jelenleg nem látjuk a kiutat, csak legfeljebb egy kormányváltásban. Köszönöm, hogy meghallgattak.