Szabadi István (Mi Hazánk)

SZABADI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Az előttünk álló törvényjavaslat a parancsuralmi hierarchikus rendőregészségügy kiépítésének következő állomása, amely a tavaly novemberben elindított egészségügyi reform folytatásaként a kormány centralizációs törekvését valósítja meg az egészségügy minden területén. A kormány hosszú évek óta tolta és tolja maga előtt az egészségügy reformját. Már a Covid idején felállított operatív törzset is gyakorlatilag belügyminiszter úr vezette, mígnem a ’22-es választások után a teljes egészségügyi ágazatot megkapta. Benne látja miniszterelnök úr az egészségügy megrendszabályozásának biztosítékát.

Tisztelt Képviselőtársak! A Mi Hazánk Mozgalom is szükségesnek tartja az egészségügy átfogó reformját, azonban a megvalósítás módjával és annak tartalmával nem értünk egyet. A kormány jelen törvényjavaslat társadalmi egyeztetésére mindössze egy hetet fordított, és nem számolt be annak eredményéről. A novemberi és a jelenlegi törvényjavaslat is mellőzi a kormány hosszú távú egészségügyi koncepciójának ismertetését.

Nem tudjuk, milyen lépéseket kíván tenni a mentális és a fizikális egészségvédelem, a megelőzés érdekében, ami álláspontunk szerint az elöregedő, betegségtudattal rendelkező társadalom és a nem megfelelő táplálkozás miatt az egészségügy alapját kellene képezze. Ismét elmulasztották a részletszabályok ismertetését. Ezt korábban is hiányoltuk, kértük és vártuk is. Lényegi szabályokat utólag rendeleti úton alkotnak meg, gyakorlatilag kézi vezérléssel hoznak döntéseket. Például a Zala vármegyei Szent Rafael Kórház traumatológiai osztályát 1-es progresszivitási szintről 2-es szintre teszik át, és ehhez igazítják a rendeletben előírt személyi és tárgyi minimumfeltételeket, aminek egyébként az intézkedés nem is felelne meg.

Azt pedig különösen aggályosnak tartjuk, hogy államtitkár úr tavalyi nyilatkozata alapján az egészségügy finanszírozása nem igényel törvényi szabályozást. Ezért a kormány saját hatáskörben kívánja módosítani. Nyilván rendeleti szinten, ad hoc szabályozással próbálja megalkotni vagy döntéseket hozni a finanszírozást illetően. Ez óriási hibafaktor. A hatályos szabályozás szerint az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartását az Országos Kórházi Főigazgatóság, rövidítve OKFŐ. a működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltatók nyilvántartását a Nemzeti Népegészségügyi Központ, rövidítve NNK vezeti.

A törvényjavaslat alapján uniós forrásból kifejlesztették az egészségügyi szolgáltatások elektronikus nyilvántartási rendszerét, ami a köz- és a magánellátásra vonatkozóan valamennyi működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltató adatát egységesen tartalmazza majd, kiegészítve a szakellátási kapacitások és alapellátási körzetek adataival. A nyilvántartás kiterjed a mentési tevékenységet, betegszállítást végzők, a gyógyászati segédeszközt forgalmazók, személyes közreműködők, szociális intézményekben végzett egészségügyi tevékenység, továbbá az egészségügyi dolgozók adataira is. Az utóbbihoz az alapnyilvántartásból az OKFŐ fog adatszolgáltatást teljesíteni, a rendszer üzemeltetése az NNK feladata lesz.

A Mi Hazánk Mozgalom alapjaiban egyetért a köz- és magánellátásban dolgozók és egészségügyi szolgáltatók egységes nyilvántartásával. Kifogásoljuk azonban, hogy az NNK ezeket az adatokat minden bizonnyal a köz- és a magánellátás szétválasztásának ellenőrzéséhez fogja majd felhasználni. A közellátásban 2020-ig a kórházi osztályokat, szakrendeléseket úgy tartották fenn, hogy az orvosok és ápolók két-három, illetve négy helyen is dolgoztak egyszerre közalkalmazotti jogviszony és személyes közreműködői jogviszony keretében. 2021-től az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetésével előírtak egy összeférhetetlenségi szabályt, amely szerint egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy nem nyújthat egészségügyi szolgáltatást ugyanazon személy számára, akinek más jogviszony ‑ így a magánellátás keretében ‑ ugyanazon betegség tekintetében már egészségügyi szolgáltatást nyújtott. Bár akkor ígéretet tettek arra, hogy a nőgyógyász szakma ez alól kivételt fog képezni, az erről szóló rendelet a mai napig nem jelent meg. A kérdésem az államtitkár úrhoz, hogy mi a sorsa ennek a rendeletnek.

A drasztikus szabály, a kötelező Covid-oltás elrendelése, illetve a magánegészségügy elszívó hatása miatt mintegy húszezer orvos, illetve ápoló hagyta el a közellátást. A létszámhiány miatt a betegellátás katasztrofális állapotba került. Határozatlan időre zárnak be kórházi osztályokat, szakrendeléseket, például legutóbb az ajkai kórház sürgősségi osztályát, műtétek csúsznak vagy maradnak el. A várólisták az égig érnek, a betegek vagy messzebbre utaznak, vagy ha a pénztárcájuk megengedi, a magánellátást választják.

Ehhez járul hozzá, hogy 2024 januárjáig kivezetik az orvosok és ápolók személyes közreműködői jogviszonyát, továbbá a szakdolgozók idén nem januártól, hanem júliustól kapják meg a beígért béremelést, ami szintén felmondásokhoz vezethet. Az év végére láthatóvá vált, hogy az állami és a magánegészségügy szétválasztása nem sikerült, legalábbis nem látjuk ennek a megvalósulását.

(14.50)

Társadalmi vitára bocsátottak ugyanis egy rendelettervezetet, amelynek értelmében a magánellátásban dolgozó szakorvosok működési engedélyük meghosszabbításához csak akkor kapták volna meg a gyakorlati továbbképzésük igazolását, ha havonta húsz órát eltöltenek valamelyik közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatónál. A rendelet végül nem lépett életbe, a kormány ezzel kvázi elismerte, hogy nincs elég orvos a rendszerben, nyilván ezért nem is mert keményebben fellépni. Éppen ezért nem látjuk értelmét az összeférhetetlenségi szabály jelenlegi szigorításának. Álláspontunk szerint nincs két, egymással párhuzamosan működő egészségügyi rendszerre elegendő személyzet ma Magyarországon, ezért a biztonságos betegellátás érdekében lehetővé kell tenni az állami és a magánszektor közötti szabad, de szabályozott átjárást.

A Mi Hazánk Mozgalom egészségügyi programja egy szektorsemlegesen működő, a vállalkozó szakorvos és a beteg közvetlen szerződéses kapcsolatára épülő szakmai betegútmenedzsment-rendszert alakítana ki. A valós költségeken alapuló egészségügyi szolgáltatások pénzügyi fedezetét a beteg társadalombiztosítása jelentené, az extra szolgáltatásokért a beteg külön fizetne kiegészítő biztosításokkal vagy egészségpénztári keretének igénybevételével.

A finanszírozási rendszer államtitkár úr véleménye szerint is 15 éve vár ráncfelvarrásra. A 2019. év végén a kormány az 1798/2019. számú határozatával elrendelte a finanszírozási rendszer átalakítását azzal a céllal, hogy valós költségekre épüljön, ami megakadályozza az adósságok újratermelődését. Ezt a határozatot tavaly novemberben csöndesen hatályon kívül helyezték, amire akkoriban is rávilágítottam, és nincs információ arról, hogy négy év alatt sikerült‑e végrehajtani, amennyiben igen, az milyen eredménnyel zárult ‑ semmit nem tudunk erről.

A járványra való tekintettel az egészségügyi intézmények idén februárig teljesítményfinanszírozás helyett átlagfinanszírozásban részesültek, vagyis több pénzt kaptak, mint amennyit a teljesítményük indokolt. Ennek ellenére a kórházak eladósodása nőtt: tavaly 60 milliárd forintnál is nagyobb adósságot halmoztak fel, amiből 55 milliárdot már rendezett a kormány; idén február végén, ami két hónapot jelent, az energiaárak növekedése miatt a kórházak adósságállománya elérte a 33,8 milliárd forintot, korábban ekkora tartozás fél év alatt gyűlt össze.

Hosszú évek óta tapasztalhatjuk és láthatjuk, hogy a kormánynak nincs valódi terve a folyton növekvő és újratermelődő kórházi adósságállomány megállítására. A Kórházszövetség konferenciáján államtitkár úr ismertette a finanszírozási rendszer átalakításának a tervét, aminek keretében véget vetnek a „kódolóművészetszerű” ‑ ez idézet ‑ betegellátásnak, átnézik a közbeszerzések rendszerét, módosítják a betegágyak számát, újraszabályozzák a kórházak éves keretét. De akkor ez a jelen törvényjavaslatban miért nincs benne? (Dr. Takács Péter: Már decemberben megjelent a rendelet!) Miért nem szerepel? Miért nem akarják a finanszírozást törvényi szinten szabályozni és ezáltal, ugye, átláthatóvá tenni? (Nacsa Lőrinc: Nem erről szól! ‑ Az elnök csenget. ‑ Dr. Apáti István: Általános vita van, lehet tágan értelmezni! Hadd döntse már el, hogy mit akar mondani! ‑ Közbeszólások.)