Tompos Márton Kristóf (Momentum)

TOMPOS MÁRTON KRISTÓF (Momentum): Köszönöm, elnök úr. Én azzal kezdenék, hogy egy picit muszáj vitatkoznom Vadai képviselőtársunkkal. Semmi súlyos, de igazából kaptunk mi indokot arra vonatkozóan, hogy miért nem szavazza meg ezt a kormánypárti többség.

Először arról volt szó, hogy nem fér bele a feszített tempóba, ez elhangzott. Nyilván a kata kinyírása 48 óra alatt átment, de ez nem fért bele. Aztán arról volt szó, hogy konzultáció van még, Brüsszel elvárja, hogy konzultálni kell az ilyen nagy lépésekről, és ezért van egy társadalmi egyeztetés, ami úgy nézett ki, hogy bárki fölmehetett a kormany.hu-ra, a dokumentumok között kikereshette a megfelelő anyagot, letölthette azt a papírt, és ott volt egy darab mondat, hogy erre az e-mail-címre tessék írni. Na, ez volt az önök konzultációja!

Aztán kiderült, hogy jó, azért ez nem így van, a kritikák miatt nem lehet ezt ratifikálni, hiszen miket mondtak ránk a svédek meg a finnek, úgyhogy delegációt kell küldeni, de ez nem fogja ezt befolyásolni. Aztán kiderült, hogy mégis befolyásolni fogja, legalábbis a svédek esetében, a finnekében nem. Mondjuk úgy, hogy van egy pici káosz, de azt hiszem, ami itt a legfontosabb kérdés, és az ellenzéki képviselőtársaim nem tették fel, hogy ez milyen érzés. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Milyen érzés, hogy a főnök bemond valamit, és aztán, hogy ne legyen neki arcvesztése, elviteti önökkel a balhét? Merthogy elvileg önöknek, az önök ellenállásának köszönhető az, hogy most a svédekét nem ratifikálja a parlament. Milyen érzés? Milyen érzés, amikor a csalánt… ‑ ugye, hadd ne fejezzem be!

Tudják, ugyanilyen érzés a tanároknak; ugyanilyen érzés a kirúgott honvédeknek; ugyanilyen érzés a kirúgott postásoknak; ugyanilyen érzés az ügyeleti rendszerbe kényszerített háziorvosoknak. Én nagyon-nagyon sajnálom, de tényleg nagyon sajnálom azt, hogy egy diplomáciai botrányt kellett kavarni ahhoz, hogy végre átérezzék, hogy mit művelnek ezzel az országgal. Sajnálom. (Taps a Momentum padsoraiból.)