Dudás Róbert (Jobbik)

DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azt gondolom, egyvalamit azért leszögezhetünk, hogy mindenki békét akar. (Nacsa Lőrinc: Sajnos nem.) Itt egyvalamit kell eldöntenünk ‑ nagyon kedves, Nacsa képviselőtársam, hogy tíz másodpercig nem tudja bekiabálás nélkül megállni ‑ , azt kell eldöntenünk, hogy ki az, aki valódi, igazságos békét akar, és ki az, aki pusztán a kommunikációs térbe próbál belekiáltani.

Tisztelt Kormánypárti Képviselő Hölgyek és Urak! Nem maradt szövetségesük Európában! Egy maradt, a Vatikán, amelynek ebben a helyzetben, ebben a kérdésben mégsem fogadják meg a véleményét. Mert mit mond a Vatikán? Hogy nem pusztán békére van szükség, hanem igazságos békére. És hogy mi a kettő között a különbség? Bizonyára mindannyian emlékeznek rá, és mindannyian sorscsapásként élik meg azt, ami a magyar nemzet legnagyobb sorscsapása, 1920. június 4., Trianon. Hogy kötöttek‑e ott békét? Kötöttek. Hogy igazságosat kötöttek-e? Nem, nem kötöttek igazságosat. Aki azt mondja, hogy pusztán béke kell, nem pedig igazságos béke, az legitimálja Trianont, legitimálja a trianoni békediktátumot, és elárulja a magyar nemzetet. (Dr. Tilki Attila: Nana! ‑ Moraj a kormánypártok soraiban. ‑ Nacsa Lőrinc: Szégyelld már magad!)

Nem pusztán békére, hanem igazságos békére van szükség! (Taps a Jobbik soraiból.)