Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Ez egy rendkívül fontos és érzékeny témakör és vita, és szögezzük le itt rögtön az elején, hogy semmi sem fekete-fehér, csak fekete vagy csak fehér, az sem igaz, hogy népmesei hősök állnak szemben a pokolbéli ördögökkel, és a rossz és a jó vívná itt régi vagy ősi harcát. Nagyon sok minden nem az, aminek elsőre látszik, illetőleg mindkét oldalról a dezinformációk, a félrevezetés, a félretájékoztatás igencsak pusztító fegyverek. Nagyon sok honfitársunknak, nagyon sok magyar választópolgárnak alapvető információk hiányoznak ahhoz, hogy teljes egészében tudja látni ezt a rendkívül bonyolult kérdést.

Azt leszögezhetjük, hogy gyakorlatilag itt formálisan egy orosz-ukrán háború zajlik, de gyakorlatilag ukrán területen, Ukrajna területén Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok vív egy háborút, vagy Oroszország, illetőleg az Amerikai Egyesült Államok és az ő nyugati szövetségesei vívnak egy új háborút az új világrend helyzetének, pozícióinak hosszú távú eldöntése érdekében.

Az Amerikai Egyesült Államoknak ebben a háborúban semmi sem drága. Ők aztán nagyon hősiesen harcolnak az utolsó csepp ukrán és kárpátaljai magyar vérig, ők nagyon hősiesen harcolnak az utolsó szál ukrán és kárpátaljai magyar katonáig! Több ezer kilométerre, biztonságos távolságban az ő hazájuktól megint sikerült kirobbantaniuk egy háborút, vagyis ebben nagyon komoly szerepük van 2013-tól kezdődően. Lehet, hogy a kormánypárti képviselőknek ezt nem szabad kimondani, ez kínos vagy nemzetközi külügyi, diplomáciai vitákhoz vezetne, a Mi Hazánk Mozgalom azonban nem beszél mellé, eddig sem beszéltünk mellé és ezután sem fogunk.

Tehát az, hogy ez a háború kitört, hogy idáig fajult a helyzet, hogy az, amit a történelemkönyvek lapjairól ismertünk, vagy éppen mozivásznakon láthattunk, az most gyakorlatilag a napi véres valóság Ukrajnában, azért Oroszországot és az Amerikai Egyesült Államokat felelősség terheli; mind a kettőt.

A CIA, a különböző amerikai titkosszolgálatok felelőssége akár büntetőjogi értelemben is ‑ ami persze soha nem lesz számonkérve, ezt jól tudjuk ‑ elévülhetetlen a 2013-as eseményektől kezdődően, hiszen ők csak azt fogadják el demokratikusnak, amit ők éppen annak tartanak. Ez pontosan ahhoz hasonlít, ami kapcsán egyébként én már javasolnám, úgyis most a pártnévmódosítások időszakát éljük ‑ a Jobbik most már Jobbik-Konzervatívok néven fut ‑, éppen aktuális lenne ‑ ha a zárójeles megjegyzésemet folytathatom ‑, ha a Párbeszéd is megváltoztatná a nevét, mondjuk, monológra, mert a saját véleményükön kívül őket a világon semmi más nem érdekli, minden, az övékétől eltérő vélemény szélsőséges, náci, fasiszta, rasszista és én nem tudom még, mi, illetőleg azt is látjuk, hogy most már az MSZP-sekből patrióta szociáldemokraták lettek. (Közbeszólások.) Tehát igazán különleges ez a kora tavasz, de zárójel bezárva.

A legjobbat akkor tesszük, ha nem oroszpárti, nem ukránpárti, nem Amerika-párti, hanem elfogultan és karakteresen magyarpárti álláspontot foglalunk el. Természetesen beletartozik ebbe a csonka hon, az anyaország helyzete, és beletartozik a kárpátaljai nemzettestvéreink érdekeinek ‑ amennyire ez lehetséges a mi pozíciónkból nézve ‑ legteljesebb képviselete, érdekképviselete.

Nagyon hiányoltam a baloldal valamennyi frakciójának, valamennyi képviselőjének eddigi hozzászólásaiból, hogy nekik kevésbé tűnik az fel vagy kevésbé fáj, amit mondjuk, a háború kirobbanása előtt a kisebbségekkel művelt az ukrán állam. És akkor itt megint tegyünk egy pontosítást! Amikor ezeket a kemény szavakat mondom, véletlenül sem keverem össze az ukrán katonai és politikai vezetés néhány főszereplőjét és főkolomposát az ukrán néppel és az ukrán emberekkel; a kettő között nagyon komoly különbség van.

Mit műveltek az orosz kisebbséggel? Mit műveltek a más nemzetiségű, nem ukrán ajkú kisebbséggel? Hogy tiporták páros lábbal az egyéni és kollektív szabadságjogaikat a kárpátaljai magyaroknak! És aztán az a cinikus, pofátlan és szintén háborús bűnös hozzáállás van a részükről, hogy akik nem tanulhatnak az anyanyelvükön, akik nem tanulhatnak magyar iskolákban, azok azért arra jók, hogy meghaljanak a fronton egy olyan háborúban ‑ és ebben nincs igaza Gyöngyösi képviselő úrnak ‑, amihez amúgy semmi közük, a világon semmi közük. Arra jók, hogy ágyútölteléknek, hogy olyan egységek soraiban harcoljanak, ahol a legnagyobb az élőerő vesztesége, arra alkalmasak ‑ összefogdossák őket az utcákon ‑, az a baloldal szerint nem tartozik a háborús bűnök kategóriájába. Nem háborús bűn felrobbantani, meg emberiesség elleni vagy emberiség elleni bűntett felrobbantani az Északi Áramlatot?! Kinek állt érdekében, tisztelt képviselőtársaim? Ne macskázzon, ne beszéljen mellé, az Amerikai Egyesült Államoknak! Nincs objektív bizonyítékunk. Az Amerikai Egyesült Államok vagy valamelyik nyugati szövetségese érdeke lehetett.

(13.40)

És nem azért mondom ezt, mert oroszpárti vagyok, vagy a Mi Hazánk Mozgalom oroszpárti lenne, józan paraszti ésszel kellene gondolkodni. Nemcsak nézni kell, hanem látni is, tisztelt képviselőtársaim. A legjobb fegyver a józan paraszti ész, nem a mesterséges intelligenciában kell bízni, hanem a természetes intelligenciában, a józan szatmári parasztember eszében, általában a józan magyar parasztemberek eszében, és azok eszével kellene gondolkodni. Nem kell itt elmenni sem orosz-, sem ukrán-, sem Amerika-párti irányba. Vegyük észre, az egész történelmünk arra tanított meg minket, hogy csak magunkra számíthatunk. Egyedül vagyunk, kizárólag magunkra számíthatunk, senki másra.

Miről szólt még a történelmünk? Hogy jótetteinknek nem, soha nem, csak hibáinknak és esetleges bűneinknek volt ára. Azt elfelejtik, hogy ez az ország mennyi áldozatot hozott csak az elmúlt több mint egy esztendőben, hogy hány százezer menekültet befogadtunk, nagyon helyesen tettük, származásra való tekintet nélkül; mennyi különböző segítséget vittünk, segítettünk az ukrán embereknek származástól, vallástól, mindentől függetlenül. Nagyon helyesen tettük, alapvető erkölcsi kötelességünk volt. Ezt valahogy mégis elfelejtik a nyugati hatalmak, valahogy mégis elfelejti az Amerikai Egyesült Államok.

És igen, valamennyi, oroszok által elkövetett háborús bűntettet meg kellene büntetni, meg kellene torolni, elévülhetetlen bűncselekmények büntetőjogi értelemben is. Nagyon helyes lenne, de akkor az is helyes, ha azt mondjuk, hogy az ukránok által elkövetett háborús bűntetteket is meg kell torolni, adott esetben a 2022. február 24‑e előtt elkövetett emberiesség elleni bűntettek elkövetőit is felelősségre kellene vonni ‑ mert így hiteles és így kerek ‑, és az Amerikai Egyesült Államok által elkövetett háborús bűntetteket is meg kellene torolni.

Hány amerikai elnök ülhetne tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel, tisztelt képviselőtársaim?! Irak, Afganisztán, a kilencvenes években Jugoszlávia. Ők megtehetik? Ők megtehetik azt, hogy hamis vagy hamisított titkosszolgálati jelentésekre hivatkozva, demokráciaexport keretében megtámadnak országokat csak azért, mert nekik nem tetszik az ottani vallási, politikai meg egyéb berendezkedés?! Nekik mindent lehet, mert ők az Amerikai Egyesült Államok?! És az általuk elkövetett háborús bűntettek gyakorlatilag soha nem kerülnek felszínre. Ki vetett be atomfegyvert az emberiség történelme során, mondjuk, az elmúlt hetven, nyolcvan vagy száz esztendőben? Nem az Amerikai Egyesült Államok?! Mert nem bírta elviselni, hogy támadás érte. Olyan támadás, amit ők aztán évtizedeken keresztül folyamatosan elkövettek más nemzetek, más országok, más hadseregek, más célpontok ellen. Nekik lehet következmények nélkül!

(A jegyzői széket dr. Tiba István foglalja el.)

Úgyhogy amikor a háborús bűntettekről és azok következményeiről beszélünk ‑ ezek nagyon súlyos kérdések ‑, akkor legyünk korrektek, és akkor mérjünk egyenlő mércével! Mert az a szemét rasszista, és az a büdös náci, aki áldozat és áldozat vagy elkövető és elkövető között származás vagy hatalmi erőpozíció alapján tesz különbséget, amellett, hogy még gyáva is. Nehogy már azon múljon ‑ persze, talán egy naiv felvetés a részemről is, hogy valakit felelősségre vonnak vagy nem, hogy éppen melyik politikai oldalhoz tartozik, vagy milyen politikai hátszele vagy ereje van, persze, ezen múlik. Az Amerikai Egyesült Államok több elnöke soha nem látná meg a napot, ha valóban betű szerint alkalmaznánk a nemzetközi jog előírásait. És tudom, hogy nekem jobboldali ellenzéki képviselőként sokkal könnyebb lesz kimondani, hiszen azért 103 esztendővel ezelőtt ezt az országot a középhatalmi státuszból, az európai középhatalmi státuszból a gyenge vagy csekély hatalmi státusszal rendelkező országok közé lökték vissza, amit többek között nagyrészt azoknak is köszönhetünk, akik most oly nagy hévvel elítélnek minket.

De azért hadd ostorozzam a Fidesz-KDNP képviselőit is, és hadd utaljak vissza arra, amit a Mi Hazánk Mozgalom elnöke, Toroczkai László egy-másfél órával ezelőtt fölvetett, hogy mi a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim, a szlovák védelmi miniszter minap tett kijelentésével. (Hollik István: Válaszoltak rá.) Akkor esetleg megtiszteltetésnek venném, ha még valaki, vagy megismételné Hollik képviselő úr vagy más is válaszolna, hogy folyik‑e, valóban folyik‑e ukrán katonák kiképzése Magyarországon, és hozzáteszem, hogy sutyiban engedünk‑e át fegyverszállítmányokat. Mert az most egy életveszélyes játék a szó legszorosabb értelmében is. Nincs kedvem poénkodni, de orosz rulett lenne, hogy egyik oldalon mondunk valamit, hogy mi aztán elzárkózunk, tényleg semlegesek vagyunk ‑ amúgy tényleg semlegesnek kellene lennünk, maradnunk ‑, és itt nincs kiképzés, nem engedünk át fegyvereket, aztán valahogy kerülőutakon, mellékutakon ott valahol Borsod-Abaúj Zemplén megye környékén vagy esetleg más pontokon mégiscsak átengedjük. Nincs erre semmi szükség. Maximum annyit érhetünk el, hogy a lehető legnehezebb helyzetbe kerülünk.

Úgyhogy amikor itt oly hevesen bírálják a baloldalról a háborús bűntettek kérdését meg az agresszió kérdését, akkor az elmúlt évek, évtizedek agresszióira tekintsünk vissza, és akkor valóban mérjünk egyenlő mércével és nem kettős mércével, ahogy önök szoktak. Azzal együtt, hogy naivitás lenne azt gondolni, hogy Oroszország ki fog vonulni azokról a területekről, amelyeket elképesztő anyagi és emberáldozatokkal megszerzett. Nem azt mondtam, hogy ez helyes, csak azt mondtam, hogy naivitás azt követelni, hogy vonuljanak ki a Krímből, meg ezek szerint ‑ valahol elhangzott, valaki mondta a vita során, talán éppen Simicskó frakcióvezető úr ‑, hogy Ukrajna területének jelenleg 18 százalékát foglalták el az oroszok. Nemhogy egy százalékot, egy négyzetcentimért nem fognak feladni.

Az előbb azt mondtam, hogy tekintsünk vissza a saját történelmünkre, csak és kizárólag magunkra számíthattunk, ennél a résznél mondtam ezt. Akkor tekintsünk vissza egy kicsit az oroszok történelmére is! Soha az életben, hacsak katonai erővel onnan ki nem szorítják őket, ők onnan ki nem vonulnak. És tudjuk azt, hogy Putyin számára is vállalhatatlan lenne egy ilyen vereséggel felérő visszavonulás vagy önfeladás, és akkor maradjunk a politikai realitásoknál a jövő évi oroszországi választások előtt. Ne tegyünk már úgy, mintha politikai amatőrök lennénk! Ne tegyünk már úgy, mintha nem látnánk a valóságot! Nem fognak az oroszok onnan kivonulni.

Egy a szó nemes értelmében vett alku vagy ‑ szebb kifejezéssel élve ‑ egyezség vezethet a békéhez, tisztelt hölgyeim és uraim. Bárki felszólíthatja az oroszokat a kivonulásra, nem fognak kivonulni, amikor több százezer katonájuk meghalt, nem tudjuk, hogy mennyi, mert a folyamatos dezinformáció, hamis és hamisított jelentések tengerében nem lehet tisztán látni. Sőt, ők azon vannak, hogy előbb indítsák meg a tavaszi hadjáratot, mint ahogy a nyugati segítség odaér az ukránokhoz.

De ha már itt tartunk, akkor az ukránoknak sincs túl nagy szerencséjük, hogy ilyen vészterhes, végzetteljes időkben olyan elnököt fogtak ki, mint a nemrég még női ruhákban táncoló Volodimir Zelenszkij, aki persze nagy ívben elkerüli a frontvonalat, de a most már gyakorlatilag szinte teljesen körbezárt Bahmutnál akár tízezer katonát is képes feláldozni, közte rengeteg 15-16 éves gyereket meg hatvan év fölötti idős embereket. Neki teljesen mindegy. És akkor ne csak nézzünk, hanem lássunk is! Mi Volodimir Zelenszkij foglalkozása? Színész, és szerepet játszik. Egy szerepet játszik; jól fizetett szereplő, hozzáteszem. Ahhoz persze nincs bátorsága, hogy a fronton harcoljon, hogy hiteles szereplő vagy hiteles színész legyen, de uszít. Ő sem harcol a fronton. Ezt egyébként Simicskó úr kifejezően összefoglalta: akik kirobbantják, előidézik a háborúkat, azok maguk nyilván nem harcolnak, az ő fiaik sem harcolnak, a gyermekeik sem harcolnak. Ha harcolnának, nem robbantanák ki a háborúkat.

Nem fekete vagy nem fehér ez, tisztelt hölgyeim és uraim. Maradjunk ki a háborúból, adjunk meg minden humanitárius segítséget, adjunk meg minden létező segítséget az Ukrajnából érkezőknek, álljunk ki a kárpátaljai magyarok mellett, bár nagyon korlátozottak az eszközeink és a lehetőségeink, mert a legnagyobb kiállás most az lenne, ha meg tudnánk akadályozni, hogy ne vigyék el őket a frontra egy olyan háborúba meghalni, amihez semmi közük, mert semmi közük, ez nem az ő háborújuk, akárhonnan is nézzük vagy próbáljuk ragozni.

És végül, de nem utolsósorban hadd reagáljak itt az előttem elhangzott utolsó vezérszónoki felszólalásra, mert azért mégiscsak mindennek van egy határa. Gyöngyösi képviselő úrnak ‑ sajnálom, hogy nincs itt ‑ semmiféle erkölcsi alapja nincs arra, hogy az ’56-os lyukas zászlót emelgesse itt meg mutogassa az ülésteremben (Hollik István: Ez biztos. ‑ Nacsa Lőrinc: Végre egyetértünk.), amikor a tavalyi választásokra azzal a szövetséggel indult, amelyikkel, pontosan azoknak a szellemi utódaival és örököseivel (Nacsa Lőrinc: Apró Antal!), akik annak idején az ellenség oldalán harcoltak. Köszönöm. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)