Dr. Vejkey Imre (KDNP)

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint egy éve tart az orosz-ukrán háború. Az Oroszországgal szemben meghozott egyévi szankciócunami hatástalansága egyértelmű. A brüsszeli elit azonban ‑ mintha valamiféle megélhetési kényszere lenne ‑ folyamatosan azon töri a fejét, mit is lehetne még tovább szankcionálni. A nemrégiben elfogadott tizedik szankciós csomag kicsit már ötlegszegényre is sikeredett, nagyjából a kettős felhasználású termékek kereskedelmi korlátozására és pár száz újabb magánszemély, illetve szervezet szankcionálására fókuszált.

A brüsszeli politikusok azonban ettől függetlenül diadalittasan kürtölték szét a világban, hogy most aztán megmutatták. A svédek szerint az eddigi legerősebb és legmesszemenőbb szankciókat vezették be, hogy segítsék Ukrajnát a háború megnyerésében. Ursula von der Leyen szerint a szankciós csomaggal mélyen beleharaptak az orosz gazdaságba. De mindezekkel szemben a tény az, hogy az így kivetett szankciók mégsem érték el az orosz gazdaság összeomlását. Vagyis az, amiről a brüsszeli politikusok, a brüsszeli bürokraták beszélnek, csak vágyálom, de nem a valóság.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A valóság az, hogy Putyin háborús gépezete és Oroszország mind ez idáig nem gyengült meg. Azonban az európai gazdaság romokban van, Oroszország viszont tovább gazdagodott, annak köszönhetően, hogy a szankciók hatására elszálltak az energiahordozók árai, így kevesebb gáz és olaj értékesítésével is rekordbevételeket tudtak elérni.

A brüsszeli narratíva szerint Európa a szankciók hatásait szinte semmilyen formában nem szenvedi el ‑ ezt saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy nem igaz. Az Oroszország elleni lépések esetén kezdettől fogva látható, hogy a szankciók háromszoros csapást mérnek a körükbe bevont termékek árára. Először akkor volt tapasztalható a drágulás, amikor az adott büntetőintézkedés gondolata megfogalmazódott a brüsszeli politikusok fejében, és azt meg is szellőztették. Másodszor a drágulás akkor volt tapasztalható, amikor a brüsszeli politikusok a tettek mezejére léptek; harmadszor pedig akkor, amikor a szankciók ténylegesen hatályba léptek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szankciók hatálybalépése ársokkhoz vezetett a világ- és regionális piacokon, ami hosszú távon hiperinflációt eredményezett. Ami az elmúlt egy évben történt, az messze meghaladja a racionalitást. A szankciós háború, az EU-s tagállamok közös akarata ellenére Brüsszel nem egy tagország, hanem az európai emberek érdekeivel kellene hogy foglalkozzon, azonban ezt nem teszi. Olyan érzése van az embernek, mintha a brüsszeli politikusok szándékosan gyengítenék Európát. Lassan eljutunk oda, hogy a sokadik szankciós csomag után sajnos annak a kijelentésnek lesz valóságalapja, hogy Európának ezzel gyakorlatilag vége.

Magyarország szolidáris a nyugati szövetségi rendszerrel, ezért nem minden szankciót ellenez, kizárólag azokat, amelyek szembemennek hazánk alapvető gazdasági érdekeivel. Az újabb és újabb szankciók elfogadásával azonban egyre világosabbá vált, hogy az energiaárak nem térnek vissza a háború előtti szintre, a gáz ára az európai gáztározók feltöltése után is a háború előtti árak háromszorosa maradt. Magyarország ezért továbbra sem járul hozzá a gáz-, az olaj- és az atomipari szankciókhoz, melyek tönkretennék Magyarországot. De miért is van egész Európában szankciós infláció? Erre a kérdésre Orbán Viktor miniszterelnök mutatott rá.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amennyiben a háború folytatódik, egyre többen fognak meghalni, a hiperinfláció és a gazdasági összeomlás fenyegetése pedig állandósul, a világon senki nem érezheti majd magát biztonságban, a háború könnyen világméretűvé terebélyesedhet. Ebben a háborúban nem tud győzni senki, csak a vesztesek száma és a veszteségek mértéke emelkedik majd. Tűzszünet kell és béketárgyalások kellenek. Mi békét akarunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)