Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Általában azt szoktuk mondani, hogy a kormányzati struktúra meghatározása, a minisztériumi rendszer meghatározása a kormány szervezetalakítási jogkörébe tartozik, rá kell bízni egy kormányra azt, hogy az általa kitűzött célokat milyen módon, milyen szervezeti rendszerben kívánja elérni. És ez így is van. Az ellenzéknek akkor kell szólnia, ha nagy a baj. Márpedig most nagy a baj, mert vagy a célok, vagy a hozzárendelt eszközök alapvetően hibásak, hiszen a kormányszerkezet célja állítólag éppen az, hogy reagáljon a növekvő veszélyekre, és hogy a kormány előtt álló feladatokhoz megfelelő szervezeti keretet teremtsen. Ha ez így van, akkor e szerint a kormány szerint nem valódi veszély a klímaváltozás, a biodiverzitás elvesztése; nem valódi veszély az élelmiszerválság; nem valódi veszély az oktatás leépülése, a pedagógushiány; nem valódi veszély az egészségügy romló állapota; nem valódi veszély a növekvő társadalmi kirekesztettség, szétszakadás, szegénység; ezek szerint a kormány nem tekinti feladatának a környezet védelmét, az oktatás, az egészségügy helyzetének javítását, a társadalmi szakadékok csökkentését.

Nézzük egyenként! Nem túlzás azt mondani, hogy a környezetvédelem szempontjából az Orbán-kormány 35 évet vetette vissza a fejlődést (Derültség a kormánypártok soraiban.), ugyanis 1987-ben a Grósz-kormányban volt először környezetvédelmi minisztérium (Nacsa Lőrinc: Ez a komcsi nosztalgia!), és 2010-ig folyamatosan minden kormány, akár jobboldali, akár baloldali, fontosnak gondolta, hogy legyen ilyen minisztérium. Nem véletlen, hogy az Országgyűlés megalakulásakor ‑ önök biztosan nem olvasták, mert egyébként nem terjesztették volna be ezt a törvényjavaslatot ‑ 180 környezet- és természetvédő szervezet fordult az Országgyűléshez és a Fideszhez, és kezdeményezte azt, hogy jöjjön létre a megalakuló kormányban egy megfelelő súlyú és erejű, környezetvédelmi és klímaügyekkel foglalkozó minisztérium. Azt írták: a jelen és a jövő generációk életének védelme miatt elengedhetetlennek tartják, hogy a környezet védelmére erős felhatalmazású, önálló tárca alakuljon, összefogva a környezet- és természetvédelem, a vízgazdálkodás és vízgyűjtő-gazdálkodás, a körforgásos gazdaság, az éghajlatvédelem és a fenntartható energiagazdálkodás területeit.

És legyen világos, hogy amikor itt a környezeti veszélyekről, a környezet állapotáról vagy a klímaválságról beszélünk, akkor nem valami távoli jövőbeli veszélyről beszélünk, vagy nem csak arról beszélünk, nem csak arról beszélünk, hogy mi lesz a gyermekeink és unokáink életében, mert persze erről is beszélünk, és ez is nagyon fontos, de arról is beszélünk, hogy ma már a Velencei-tó után a Balatont is a kiszáradás fenyegeti; arról beszélünk, hogy a nagy tavaink partját önök hűbérbirtokként kezelik, teleépítik és tönkreteszik, legyen szó akár a Velencei-tóról, akár a Balatonról, akár a Fertő tóról. Arról van szó, hogy kiemelt kormányzati beruházásokkal teszik tönkre a városainkat, a városi zöldterületeket. Arról van szó, hogy a mezőgazdaságot egyre súlyosabban érinti a csapadékhiány és a váltakozó időjárás, amelyik már az élelmiszer-ellátás biztonságát veszélyezteti. Arról van szó, hogy tökéletesen hiányzik az átgondolt energiastratégia. Hadd mondjak egy apró példát: önök a megújuló energia tekintetében most éppen a napelemet tekintik olyannak, aminek szerepe lehet a magyar energiagazdálkodásban, ehhez képest éppen a héten derült ki, hogy az új naperőművek építését leállították, mert nem kapnak befogadó nyilatkozatot a Villamos Művektől, nem veszik át tőlük a termelt áramot. Na, hát ennyire hiányzik az átgondolt energiastratégia!

Jól láthatóan a kormány abban gondolkozik ‑ bár, ugye, itt persze csak tippelni tudunk, hiszen az átláthatóság, kiszámíthatóság jegyében önök azt, hogy melyik minisztériumnak mi lesz a feladata, a mai napig sem hozták nyilvánosságra, ezt majd utólag tudjuk meg egy kormányrendeletből, addig a sajtó találgat, és tippelgetünk az eddigi gyakorlat alapján, de nagyon úgy tűnik, hogy önök fenn akarják tartani a környezet- és természetvédelem területén az eddigi struktúrát, ahol egy része a feladatnak az agrártárcánál van, más része pedig a most éppen iparinak nevezett tárcához kerül vagy ott marad. Láttuk azt, hogy hova vezet ez a típusú szemlélet egy átgondolt környezetgazdálkodás, a fenntartható fejlődés, a klímaválság kezelése szempontjából: sehova. Tizenkét éven keresztül ez nem működött, nyilvánvalóan változtatni kellene rajta, ha önök persze természetesen egy másfajta, környezettudatos, a jövő generációk érdekeire is figyelő politikát akarnának folytatni.

Az oktatás tekintetében ‑ hogy Nacsa képviselő úrnak is kedvére tegyek ‑, ott egy ennél sokkal hosszabb tradíciót törnek meg, hiszen már az első felelős kormányban, a Batthyány-kormányban is volt közneveléssel foglalkozó, vallási és közoktatási minisztérium, pontosan így hívták, Eötvös József vezetésével (Dr. Brenner Koloman: Az is komcsi volt, Lőrinc?), majd 1867-től 2010-ig folyamatosan volt oktatási vagy oktatási és kulturális vagy közművelődési minisztériuma a magyar kormánynak. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)

Mindig is világos volt az ‑ ezt elmondtuk minden eddigi kormányalakítás alkalmával is ‑, hogy az EMMI, az a mamut humántárca, amit önök létrehoztak, alkalmatlan egy annyira szerteágazó portfóliónak a kezelésére, amire kialakították, beleértve az oktatás ügyét is. Ez vastagon bebizonyosodott, ez teljesen világossá vált. Ha jól értjük, tizenkét év alatt ‑ elég lassan ‑ önök is megértették. És milyen következtetést vontak le? Megszüntették az EMMI-t, de nem hoztak helyette létre érdemi feladatkörrel és felelősséggel rendelkező oktatási minisztériumot.

(10.50)

Mi következik ebből? Az, hogy az oktatási területnek továbbra sem lesz sem megfelelő szakmai irányítása, hiszen önök szétdarabolják ‑ ha jól értjük, vagy ha helyesek a sajtóhírek ‑ továbbra is több minisztérium között az oktatás irányítását, miközben az a szegény gyerek, aki az önök oktatási rendszerében van, attól kezdve, hogy megszületik, de oktatási rendszer szempontjából: belép az óvodába, odáig, hogy elvégzi az egyetemet egy gyerek, ehhez képest az ügyeit szétdarabolják, és úgy gondolják, hogy majd külön lesz a köznevelésért, közoktatásért és külön a felsőoktatásért és szakképzésért felelős tárca; már ha igazak a sajtóhírek, mert ezt sosem tudjuk, még egyszer mondom, hiszen nem árulták el, hogy melyik rejtélyes fantázianevet kapó minisztérium mégis mivel fog foglalkozni. De nagyon világos, hogy ha ez így lesz, márpedig úgy tűnik, így lesz, és hozzáteszem, a miniszterek névsorából az nyilvánvaló, hogy oktatáshoz értő minisztere biztosan nem lesz ennek a kormánynak, szóval, ennek az a következménye, tisztelt képviselőtársaim, hogy az oktatásnak nem lesz sem szakmai irányítása, sem megfelelő képviselete.

Ebből pedig az következik, hogy az folytatódik, ami eddig is történt: nem lesz forrás béremelésre; nem lesz megfelelő szakmai támogatás a pedagógusok mögött; folytatódik a tanárok és óvónők elvándorlása, nőni fog a pedagógushiány; a diákok jelentős része továbbra is külföldön keres felsőoktatást, és továbbra is leértékelt lesz az oktatásban végzett munka, az a feladat, ami egyébként az ország jövője szempontjából a környezetvédelemhez hasonlóan sorsdöntő.

Ha van olyan terület ‑ hogy a következő ügyre térjek át ‑, ahol bebizonyosodott az elmúlt négy évben, hogy égető szükség lenne önálló, erős hatáskörrel rendelkező minisztériumra, az az egészségügyi minisztérium. A járvány idején önök is belátták, hogy tarthatatlan az a szerkezet, amiben ez működött, hiszen ide-oda pakolták az egészségügy irányításával kapcsolatos jogköröket: volt, amivel a Miniszterelnökség foglalkozott, volt, amivel a Belügyminisztérium. Teljesen nyilvánvalóan megbukott az a fajta kormányzati szerkezet, amiben ezt önök működtették. Nagyon jellemző, hogy járványügyben az egészségügyért felelős minisztert és államtitkárt alig láttuk szerepelni, alig láttuk őket érdemben intézkedni. Láttuk György István államtitkárt, láttuk belügyminiszter urat, láttuk az országos tiszti főorvost, mindenkit láttunk, ők valahogy ebben nem kaptak szerepet, valószínűleg mindannyiunk szerencséjére, ezt hozzá kell tennem.

Azt kell mondanom, hogy ebből a szemléletből ‑ amelyik az egészségügyet egy ilyen mellékes, technikailag kezelendő államigazgatási feladatnak tekinti ‑, ebből lettek például olyan súlyos balfogások, mint az egészségügyi szolgálati jogviszony, ahol jól láthatóan, aki ezt beterjesztette, azt képzelte, hogy az orvos is olyan, mint a rendőr meg a nővér, és úgy kell szabályozni a rá vonatkozó viszonyokat. Úgyhogy ebből nem az a tanulság, tisztelt képviselőtársaim, amit önök levontak, hogy nincs szükség egészségügyi minisztériumra, mert a Belügyminisztérium is remekül elrendezi, mint mondta Kocsis frakcióvezető úr, hogy majd felkészülünk a külföldi fenyegetésekre azzal, hogy megerősítjük a Belügyminisztériumot. Az mindenképpen a háborús fenyegetések elleni megelőzés egyik hatékony módja, ha az oktatást meg az egészségügyet is a Belügyminisztérium irányítja, ez egy jelentős védelmi potenciált jelent valójában.

Legyen világos tehát, hogy az akut ügyeken kívül ‑ ahol világosan nagyon hiányzott az elmúlt négy évben egy megfelelő hatáskörrel és szakértelemmel rendelkező egészségügyi minisztérium ‑ az egészségügy idült problémáinak kezeléséhez is alapvető szükség lenne egy önálló egészségügyi tárcára. Erre szükség lenne ahhoz, hogy lehessen orvosolni az orvosok és ápolók hiányát, a hosszú várólistákat, a leromlott épületeket, és főleg, hogy csak egy jól működő egészségügyi minisztérium tudna segíteni azon a helyzeten, hogy minden évben magyarok tízezrei halnak meg megelőzhető vagy gyógyítható betegségekben.

Szociális területen hasonlóképpen mostoha módon kezelik ezt a területet. Ha igazak a sajtóhírek ‑ teszem hozzá ‑, hiszen nem tudjuk, hogy mit terveznek valójában, akkor ezt a területet is kettéválasztják, külön fogják kezelni a család- és gyerekvédelmet és külön a szociális ügyeket, és megint csak a BM-nél landol ennek a területnek egy jó része, folytatva azt a következetes fideszes politikát, amelyik a szegénységet alapvetően rendészeti kérdésként kezeli, nem felemelni, segíteni, integrálni akarja nehéz sorban élő embertársainkat, hanem kordában tartani, rendben tartani őket.

Összefoglalva azt tudjuk tehát elmondani, hogy ennek a kormányszerkezetnek a nagy vesztese a környezetvédelem és a humán területek, pontosan azok a dolgok, ahol a leginkább változásra lenne szükség, ahol leginkább szükség lenne egy újfajta kormányzati politikára, és amelyek álláspontunk szerint az emberek számára a legfontosabbak.

Vannak persze nyertesei is ennek a kormányszerkezetnek. Csak nem tudok amellett elmenni szó nélkül, délután is lesz róla szó bőségesen, hogy mégiscsak a propagandaminisztériumnak becézett kormányzati szervezethez, Rogán Antalhoz kerülnek a polgári titkosszolgálatok és ezeknek a felügyelete, ami finoman szólva is aggasztó abból a szempontból, hogy önök számára, akik eddig is ‑ hogy mondjam? ‑ gyanút keltő módon bántak az állampolgárok adataival, egy olyan kormányzat esetében, amelyik vastagon érintett a Pegasus-botrányban, ott milyen módon kívánják a polgári titkosszolgálatokat fölhasználni a külső ellenfeleik ‑ értve ez alatt mindenkit, aki nem fideszes ‑ és a belső ellenfeleik ‑ hiszen ahogy láttuk a Pegasus-ügyben, egymást is szívesen megfigyelik, mint ahogy ez effajta pártállamokban egyébként divat ‑ megfigyelésére fölhasználni, és hogyan kívánják aztán a kormánypropagandában ezeket az információkat fölhasználni. Szerintem nem megnyugtató a magyar társadalom döntő része számára, hogy innen kezdve a nemzetbiztonsági ellenőrzés folyamán majd Rogán Antal fogja eldönteni, hogy ki jelent veszélyt a hazára és ki nem.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez a kormányszerkezet az eddigi törvénytelen és erkölcstelen kormányzás folytatását szolgálja, nem a haza érdekét, nem az akár önöket választó állampolgárok érdekét, ezért nyugodt lelkiismerettel nem fogjuk tudni hozzá a támogatásunkat adni, ellene fogunk szavazni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)