Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a mai vitán elhangzottakra ‑ három fő csoportba összegyűjtve a gondolataimat ‑ reagáljak.

Először is meglepetéssel hallottam azokat a szavakat az Országgyűlés tavaszi ülésszakának elején, melyek a költségvetésitörvény-javaslat kapcsán alkotmányellenességről, az Országgyűlés hatáskörének elvonásáról, jogi diktatúráról szóltak. Eléggé sajátos tényleg az a helyzet, amikor a levezető elnöknek, Latorcai alelnök úrnak kell elmondani, hogy most a tisztelt Országgyűlés a költségvetési törvény módosítását tárgyalja egy olyan időszakban, amikor a kormány minden jogi keretet betartott a költségvetés megalkotása, majd a költségvetés módosítása kapcsán. Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy veszélyhelyzetben alkotmányos alaptörvényi joga a kormánynak, hogy veszélyhelyzeti rendeletet alkosson. Láttuk a Covid idején is, az a gyakorlat kiállta az alkotmányosság próbáját, láthattuk tavaly év végén is. Ezzel együtt az Országgyűlés minden frakciója és minden képviselője elmondhatja a véleményét az önök előtt lévő törvénymódosításról. Természetes az is, hogy a törvénymódosítás úgy került a tisztelt Országgyűlés elé, hogy előzetesen a Költségvetési Tanáccsal az egyeztetéseket lefolytattuk.

Nem látom tehát azokat a jogi aggályokat, amelyek most az Országgyűlésben elhangzottak, de természetesen a hazai jogszabályoknak megfelelően az Alkotmánybíróság is véleményt formálhat e kérdésről, ha valamelyik képviselő úgy gondolja, hogy ezt a normakontrollt is érdemes használni.

Ami az önök előtt lévő javaslat átláthatóságát illeti, Vajda Zoltán elnök úr kritizálta, és ellenzéki padsorokból sokszor hallom az átláthatóságra vonatkozó észrevételt.

(12.30)

Először is: én mindenki figyelmébe ajánlom azt az indítványt, amely a mai vitának a tárgyát képezi. Ebben számos olyan kiegészítő információ szerepel, amelyeket a jogszabályok alapján nem kellene a kormánynak a tisztelt Országgyűlés elé terjeszteni; közgazdasági összehasonlítások, úgynevezett funkcionális összehasonlítások, többéves kitekintés, amelyek, ismétlem, pont azt a célt szolgálják, hogy a tisztelt Országgyűlés minden összefoglaló információval rendelkezzen és egy távlatosabb kitekintéssel is rendelkezzen akkor, amikor a költségvetés módosításáról dönt.

Azokat a kritikákat sem tudom elfogadni, amelyek szerint a magyar költségvetés az Európai Unió egyik legátláthatatlanabb költségvetése. Én köszönettel veszem mindenkitől (Dr. Vadai Ágnes felé:), képviselő asszonytól is, mindenkitől, azt az európai uniós dokumentumot vagy várt dokumentumot, amely objektív mutatók alapján az Unió (Dr. Vadai Ágnes: Nagyon szívesen, máskor is! ‑ Az elnök csenget.) összes országára vonatkozóan ezt az összehasonlítást elvégzi.

Tehát tényszerűen szeretném rögzíteni (Dr. Vadai Ágnes: 2010 előttről mutatok egyet, jó?), hogy nincs az Európai Unió Bizottsága vagy más nemzetközi szervezet által az összes európai uniós tagállam költségvetésének átláthatóságára vonatkozó dokumentum, nevezetesen azért sem, mert a költségvetés összeállítása tagállami hatáskör, a szerkezete tagállami hatáskör. Meggyőződésem, hogy minden információt a tisztelt Országgyűlés részére bocsátottunk az elmúlt időszakban is, és bocsátunk most is. E tekintetben most is elmondom, ha valamely képviselőnek, frakciónak többletinformáció-igénye van, azt kérem, hogy jelezze felém. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.)

Rátérve a tartalmi kérdésekre. Azzal egyetértek, hogy a költségvetés egy értékrendbeli választást is mutat, és ez a költségvetés az aktuális gazdaságpolitikai viszonyok között kívánja folytatni azt a gazdaságpolitikát és értékalapú politikát, amelyet 2010 óta láthattunk. Ennek a költségvetésnek, ami önök előtt van, az alapértékei 2010 óta változatlanok, ez a munka és a család. A családtámogatásoknál érdemes elmondani, hogy az eredetileg elfogadott 2023-as költségvetéshez képest közel 130 milliárd forinttal többet szán erre a kormányzat a családtámogatások összesen során, tehát mind a költségvetési kiadások, mind az adókedvezmények együttes értéke közel 130 milliárd forinttal növekedhet.

A családtámogatások bővítése nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra azonnal eredményeket láthatunk, de vitatkoznom kell Z. Kárpát Dániel képviselő úr azon megállapításával, amely szerint a családok központba helyezése egy nem sikerült kísérlet; úgy fogalmazott képviselő úr, hogy ez a kísérlet kudarcot vallott. Képviselő úr is említette a termékenységi ráta változását. Én azt gondolom, hogy a családtámogatások összegének jelentős növekedése hozzájárult ahhoz, hogy a termékenységi ráta érdemben növekedett, és az önök előtt lévő javaslat egy lényeges új elemmel bővíti a családtámogatások rendszerét, a 30 év alatti anyák szja-kedvezményével, aminek az összegszerűségén, amit erre az intézkedésre jelenleg számolunk, azt gondolom, túlmutat maga az a cél, hogy a kívánt gyermekek előbb szülessenek meg. Mindnyájan tudjuk, hogy a kívánt gyermekek egy része azért nem születik meg, mert későn vállalják az első gyermeket a szülők. Gondolom, az talán egyetértésre adhat okot, hogy a nehéz időkben a családtámogatások megőrzése, sőt bővítése, azért azt a célt szolgálja, hogy a demográfiai fordulatot, a 2,1-es termékenységi rátát elérjük. A család tehát az egyik pillére a költségvetésnek, a munka a másik pillére.

Nagyon rövid leszek, hiszen az értékrendbeli vitákat korábban lefolytattuk, de a munkánál azokat a megállapításokat, amelyek szerint csődben lévő országról beszélünk a költségvetés vitája kapcsán, amikor arról beszélünk, hogy a reálbérek növekednek‑e vagy sem, és Toroczkai képviselő úr, frakcióvezető úr, illetőleg mások is azt mondják, hogy a reálbérek csökkennek, tényszerűen vissza kell utasítani. Az önök előtt lévő módosításnak, a munka- és családközpontú gazdaságpolitikának a gazdasági hátterét ugyanis az adja, hogy a mostani nehéz időkben is elmondhatjuk: a foglalkoztattak száma soha nem volt ennyire magas, mint most, és a bérek ‑ és nemcsak a nominális bérek, hanem a reálbérek is ‑ érdemben növekedtek.

Ha csak az elmúlt éveket nézzük, akkor 2010-ben 10 százalék fölötti volt a reálkereset-növekedés, 2018-ban 8 százalék fölötti, 2019-ben közel 8 százalékos, 2020-ban, a Covid csúcsévében 6 százalék fölötti, 2021-ben 3 százalék fölötti, 2022-ben 4 százalék körüli. Az idei évben pedig azzal számolunk, hogy a reálbérek összességükben megőrizhetik a vásárlóértéküket, vagyis a bérek emelkedése az infláció mértéke körül ‑ remélhetőleg kismértékben afölött ‑ alakulhat. Magas foglalkoztatás, érdemi reálbér-növekedések az elmúlt időszakból, a reálbérek megőrzése az idei évben jellemzi tehát azt a gazdasági környezetet, ami az idei költségvetés módosításának a hátterét adja.

A reálgazdasági teljesítményt illetően súlyos megállapítások hangzottak el, technikai recesszióról, illetőleg csődben lévő országról volt szó, ezt Varju László képviselő úr említette. Akkor azért emlékeztessük magunkat arra, hogy 2013-tól, a növekedési fordulat után, a magyar gazdaság bővülése minden évben meghaladta az Európai Unió átlagát, és a reálfelzárkózás pedig azt eredményezte, hogy a 2004-es uniós csatlakozásunkkori nem egészen 63 százalékos fejlettségi mutató 2010-ben még csak 66 százalékra tudott növekedni, tehát 3,3 százalékpontos volt a GDP-arányos felzárkózás, és ez 2021-ben az utolsó Eurostat-adat szerint 75 százalékos volt. Tehát majd háromszor akkora volt a gazdasági felzárkózás 2010-től 2021-re, mint 2004-2010 között. Ne felejtsük el, hogy 2008-09-ben is volt egy gazdasági visszaesés, és a Covid alatt is volt egy gazdasági visszaesés. A Covid alatt Európában mélyebb volt a recesszió, mint 2008-09 idején. Hál’ istennek, a magyar gazdaság teljesítménye a Covid alatt is jobb volt, mint az uniós átlag. Ezt az előző nagy válság idejéről nem mondhatjuk el.

Ha az idei évben a magyar kormányzat előrejelzése megvalósul, akkor ‑ hasonlóan a korábbi időszakhoz ‑ a gazdaság bővülése meghaladhatja az uniós átlagot. Az Európai Bizottság 0,8 százalékos gazdasági bővüléssel kalkulál az Unió egészét tekintve. Ahogyan többször elhangzott, mi reálisnak tartjuk, hogy a magyar gazdaság 1,5 százalék közelében növekedhet.

Infláció. Toroczkai képviselő úr úgy fogalmazott, hogy az infláció költségvetésének kellene nevezni a 2023-as költségvetést. Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy ha megnézzük az Eurostat számait, akkor láthatjuk, hogy 2022 elejétől rendkívüli mértékben megnőtt Európa összes országában az infláció szintje, sőt nemcsak Európában, hanem a világon máshol is. Nem magyar specialitásról beszélünk tehát, amikor magas inflációs számokat látunk.

Energiaszámlák változása. Miért jelent Magyarországon ennyire nagy terhet? Azért, mert ‑ megint az európai uniós számok alapján ‑ Magyarország energiafüggő ország, Magyarországon jóval nagyobb az importált energia aránya, mint más országok tekintetében. Mi nem vagyunk olaj- és gáznagyhatalom, hál’ istennek van hazai kitermelés, ami bővül, de ismétlem, az adottságaink alapján az energiaárak változása Magyarországon nagyobb hatású, mint máshol, és igen, ez az árakban is tükröződik. Ezért is lényeges, hogy a rezsivédelemmel próbáljuk meg segíteni azokat a családokat, amelyek az energiaszámla növekedését egyébként a piaci folyamatok alapján nehezen tudnák finanszírozni.

Az infláció egész éves szintje úgy lehet 15 százalék körüli, hogy az év első felében még magasabb inflációs számokat látunk, az év második felében várható egy érdemi csökkenés, köszönhetően a kormányzati lépéseknek is.

Z. Kárpát Dániel képviselő úr a nyugdíjas-inflációra hívta fel a figyelmet. Tájékoztatásul szeretném elmondani, hogy novemberben, amennyiben szükségesnek tűnik a nyugdíjak kiegészítése, akkor a nyugdíjas-infláció alapján kerül arra sor; amennyiben a nyugdíjas-infláció magasabb, mint az átlagos infláció, tehát a nyugdíjasoknál értelemszerűen a nyugdíjas fogyasztói kosarat veszi figyelembe a kormányzat, amikor a kiegészítő emelésről születik döntés, ha erre szükség lesz.

A reálgazdaság teljesítménye tehát véleményünk szerint az idei évben is meghaladhatja az uniós átlagot. A foglalkoztatottság szintje magasan maradhat, köszönhetően a mai vitában elhangzott intézkedéseknek is, és abban bízunk, hogy ez az államháztartás mutatóinak kedvező alakulásával párosulhat.

(12.40)

Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy a tavalyi évben a GDP-arányos államadósság 72,9 százalék volt a jegybank előzetes adatai alapján. Ez egy érdemi csökkenést mutat a tavalyi évben, a 2021-es év végi szinthez képest, és azzal számolunk, hogy 70 százalék alá csökkenhet az adósságmutató.

Egyetértek Toroczkai képviselő úrral abban, hogy fontos az adósságráta mellett a finanszírozási költségekre is figyelni. Igen, a magasabb infláció magasabb kamatterhet jelent, éppen ezért lényeges, hogy a 2026-ig bemutatott költségvetési pályában csökkenő hiány- és adósságszintekkel számolhatunk.

Ha említettem a költségvetés értékrendjét és a munka és család fontosságát, akkor a gazdaságpolitika a munka és a család mellett arra fókuszál, hogy a hazai cégek pozíciója kedvező legyen. A mai nap kibontakozott egy vita arról, hogy ez a gazdaságpolitika, amelyet a kormányzat 2010 óta követ, a multik oldalán áll vagy a hazai kkv-k oldalán áll.

Engedjenek meg egy sporthasonlatot! Minden csapatban szükség van támadó és védekező jellegű játékosokra. Én nem gondolom, hogy célszerű lenne a magyar gazdaságpolitikát annyira leegyszerűsíteni, hogy vajon külföldi tulajdonú cégeknek van‑e helye Magyarországon vagy sem, csak magyar tulajdonú cégeknek célszerű ebben az országban működni vagy sem. Azt gondolom, hogy mind a két tulajdonosi hátterű cégre szükség van.

A kormányzat éppen ezért egy szelektív megközelítést követ, amikor különböző cégek támogatása mellett dönt. Vannak általános, jellemzően kis- és középvállalkozásoknak, így magyar tulajdonú cégeknek elérhető kedvezmények, a kedvezményes adózástól a támogatási programokon át, amelyet az idei költségvetési törvény módosítása is tartalmaz ‑ szó volt az energiatámogatásokról ‑, és igen, célzott beruházási támogatást nyújt alapvetően külföldi tulajdonú cégek Magyarországi beruházásához is.

Az akkumulátorgyár sokszor elhangzott. Én azt kérem, hogy mindenki fontolja meg, hogy célszerű‑e lemondanunk arról a lehetőségről, hogy a magyar ipar 25 százalékát kitevő járműgyártás megerősödjön, itt maradjon vagy sem. Mondom ezt azért, mert 2035-től az európai uniós szabályok szerint nem lehetséges belső égésű motor gyártása. Tudjuk, hogy milyen jelentősége van nemcsak Magyarországon, hanem Európa számos országában a gépjárműgyártásnak, a járműiparnak, az autógyártásnak. Szerintem célszerű, hogy ezeket a meglévő magyar gyártókapacitásokat megerősítsük azzal, hogy a jövő egyik áram-, energiaforrását, az akkumulátorgyártást Magyarországon megerősítsük.

Természetesen ez csak olyan környezetvédelmi szabályok szerint valósulhat meg, amelyek több ponton szigorúbbak Magyarországon, mint az európai uniós átlag. Azt gondolom, hogy ha Németországban lehetséges az összes szigorú környezetvédelmi szabály betartásával akkumulátort gyártani, akkor ez lehetséges Magyarországon is. Ismétlem, nézzük meg azt, hogy milyen európai uniós szabályok vannak a járműgyártás tekintetében, és ennek tükrében gondolkozzunk el azon, hogy célszerű‑e, hogy Magyarország ebben a folyamatban részt vegyen vagy sem.

Ami pedig egyéb külföldi cégek beruházását illeti, egyetértek a Dúró Dóra képviselő asszony által említett idézettel, Csath Magdolna professzor asszony megállapításával. Kérem, hogy ezt is nézzék a konkrét támogatási esetekben; nem minden Magyarországon beruházni kívánó cégnek nyújt a költségvetés támogatást, hanem olyanoknak, ahol jellemzően nincsen magyar versenytárs, és ahol a külföldi tulajdonú cég itteni beruházása a hazai hozzáadott értéket, a hazai beszállítóláncokat növeli. Az önök előtt lévő költségvetésitörvény-javaslatban tehát láthatóak szelektív módon, alapvetően külföldi tulajdonú cégek beruházásának támogatására szánt források, és hazai tulajdonú, döntően kkv-cégek támogatására szánt források is.

A GDP és GNI különbsége e tekintetben egy érdemi mutató. Valóban, a GDP-t sokszor használjuk, hiszen ez a bevett mutatószám az egész világon. Az Európai Unió a statisztikáknál a gazdasági fejlettség tekintetében elsődlegesen ezt a mutatót használja, de a GNI, a bruttó nemzeti jövedelem is egy fontos mutató. Éppen ezért az önök előtt lévő költségvetésitörvény-javaslatban a kifektetési stratégiára, a hazai cégek külföldi beruházásaira és az ebből várható hazai jövedelem növelésére is hangsúlyt fektetünk. Azt gondolom, hosszabb távon az a cél kell hogy legyen a szemünk előtt, hogy a GDP és GNI különbsége csökkenni tud. Én abban bízom, hogy az idei költségvetési törvényben erre szánt források jól fognak hasznosulni.

Ami az inflációt illeti, a hátteréről sok szót szóltam. Arról is szóltam, hogy a nyugdíjakat, akárhogy is alakul az infláció, a reálérték tekintetében minimum megőrizzük az idei évben is. Ez természetesen nem érinti a 13. havi nyugdíj kifizetését, hiszen az pótlólagosan már kifizetésre is került az előző hónapban. Tehát összességében a nyugdíjak reálértékének 20 százalékos növelését, amelyet 2010 óta láttunk 2023-ig, az idei évben is fogjuk tudni biztosítani.

Az infláció kétségtelenül nemcsak többletkiadásokat jelent a költségvetés számára ‑ lásd nyugdíjak, lásd kamatszolgálat ‑, hanem többletbevételt is eredményez. Itt Z. Kárpát Dániel képviselő úr fogalmazott úgy, hogy rendkívül magas az inflációhoz kapcsolódó bevétel. Olyan kritika is elhangzott, hogy halálra keresi magát a kormányzat a nagyobb infláció kapcsán, ezeket a többletbevételeket a családokra kellene fordítani. Jelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a kormány így jár el. Ha megnézzük az eredeti, 2023-as költségvetést, akkor a magasabb inflációnak köszönhetően valóban több mint 800 milliárd forinttal nagyobb bevétellel számolhatunk. Ugyanakkor, ha csak a Rezsivédelmi Alapot megnézzük, akkor az ott lévő 2600 milliárd forintot meghaladó kiadásból a különadók 1400 milliárd forintot tesznek ki, a központi költségvetési transzfer pedig 1200 milliárd forint. Tehát önmagában a Rezsivédelmi Alapba az idei évben a központi költségvetés több forrást tesz be, mint amennyi az áfabevétel többlete, másfélszer több forrást tesz be a Rezsivédelmi Alapba.

Oktatás, egészségügy, ha mondhatom, mindig slágertéma a költségvetés vitája során. Mind a két területről elmondhatjuk, hogy ha távlatosan nézzük a kiadások alakulását, 2010-től mind a két területen infláció feletti az aggregált kiadásnövelés. Természetesen nincs olyan terület, ahol ne lenne szükség, ne lenne igény még további forrásnövelésre, de ismétlem, mind a két területen távlatosan infláció feletti a növekedés, és ezen belül a bérek tekintetében az oktatásnál a pedagógusok 10 százalékos béremelése már megvalósult, s azzal számolunk, hogy amennyiben a még nyitott kérdéseket az Európai Bizottsággal lezárjuk, akkor egy jelentősebb béremelés valósulhat meg, és nemcsak az idei évben, hanem 2025-ig egy folyamatos, jelentős béremeléssel kalkulálunk.

Az egészségügy tekintetében pedig épp az önök előtt lévő módosítás növeli meg az egészségügyi kiadásokat. A már eleve figyelembe vett orvosi béremelés mellett az ápolók és az egészségügyi egyéb dolgozók bére emelkedhet 2023 júliusától.

Az egészségügy tekintetében egyet kell értsek Dúró Dóra képviselő asszonnyal a tekintetben, hogy sokkal komplexebb kérdés az egészségi állapotunk, mintsem azt az egészségügyi kiadások szűken vett összegének alakulásán keresztül láthatjuk. Az életmódváltozás kifejezetten lényeges. A mindennapos testnevelésnek vagy a társaságiadó-kedvezmény fiatalok sportolását segítő rendszerének, vagy a népegészségügyi termékadó változásának szerintem pont az a célja, hogy az életmódunk változzon. Az egészségi állapotunkat tehát alapvetően nem azzal tudjuk helyrehozni, ha az egészségügyi ágazat kiadásait növeljük. Ez is egy fontos tétel, ez is egy fontos rész, de abban egyetértek, hogy alapvetően az életmódváltozást kell szem előtt tartanunk. Azt tudom önöknek elmondani, alelnök asszonynak és a tisztelt Országgyűlésnek, hogy azok a programok, amelyek az életmódváltást finanszírozták, a 2023-as költségvetésben is változatlanul szerepelni fognak.

(12.50)

Végezetül az egész gazdaságpolitikát, az értékrendbeli választást, a munkát és a családok központba helyezését illető egyik kritikára hadd reagáljak! Többen azt mondták, hogy a kormányzat neoliberális gazdaságpolitikát folytat, a válság terheit az emberek fizetik meg, ismétlem, az infláció a kormányt gazdaggá, az embereket szegényebbé teszi, többen elmondták, hogy ez a gazdaságpolitika nem visz előre. Szerintem pont az önök előtt lévő idei költségvetési törvény módosítása mutatja meg azt, hogy ez a gazdaságpolitika nem írható le a „neoliberális” jelzővel, ez a gazdaságpolitika a családokat és a munkahelyek megőrzését helyezi a központba. Ez a gazdaságpolitika a családok támogatásának növelésével, a munkahelyek megőrzésével vagy a Rezsivédelmi Alapban a megnövekedő energiaárak miatti többletkiadások finanszírozásával pont azt szolgálja, hogy a családokat támogassuk akár a Rezsivédelmi Alapon keresztül, akár az alacsony, munkavállaláshoz kapcsolódó adókkal, és a terheket olyan szereplőkre hárítsuk, amelyek a válság haszonélvezői is lehetnek, olyan ágazatok, amelyeknél a válság miatt az energiaárak és az infláció növekedése miatt többletbevételek is megjelennek.

Abban bízom, hogy ezzel a gazdaságpolitikával mindazt az értékrendet fogjuk tudni követni az idei évben is, amely jellemezte a kormányzatot 2010-től: a munka és a családok központba helyezése mellett fenn tudjuk tartani a gazdasági növekedés olyan szintjét, amely az Európai Unió átlaga felett lehet, a gazdasági felzárkózásunk az idei évben is folytatódhat, és ez párosulhat egy fegyelmezett gazdálkodással, a hiányszint csökkenésével és az adósságráta további mérséklésével. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)