Takács Péter

DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Nagyon röviden reagálnék most így a vita közben, mert majd a végén egy hosszabb reakciót teszek, de megosztanék a tisztelt képviselő asszonyokkal és urakkal egy történetet. Itt egyébként Szabó Timea képviselő asszony feltette a kérdéseit, majd elrohant ‑ sajnálom, hogy nem tudok neki válaszolni, mert, úgy látszik, a tények nem érdeklik, csak az általa ismertetett hazugságok. Nagyon röviden mondanám el.

Több helyről jött az a vád, hogy itt 24 óra alatt minden eldőlt, meg hogy nem volt párbeszéd, meg nem tudom én, mik. Nem igaz! A párbeszéd az Orvosi Kamarával még csak nem is ebben a kormányzati ciklusban indult, hanem amikor az Operatív Törzs a Belügyminisztérium alá került, és a belügyminiszter úr ’20 májusában több szakmai szervezettől kért be anyagokat, és akkor az Orvosi Kamara is adott nekik anyagokat, majd ’22 májusában, amikor a tárca is a Belügyminisztérium alá került, Kincses elnök úr Pintér Sándor belügyminiszter úrnak írt levelében a következőket írja, ezek az ő javaslataik: orvosi vonalon valójában nincs globális létszámhiány, egyes szakterületeken van munkaerőhiány, felértékelődnek a részkompetenciákat adó licencvizsgák.

(12.30)

Ápolás megerősítése: fejleszteni kell a szociális ellátáson belül a szakápolási kapacitásokat. Hatékony javulás: az ellátórendszer felesleges terhelésének megszüntetése érdekében szükséges a szociális ápolás leválasztása az egészségügyről.

Infokommunikációs technológiák: támogatni kell a mesterséges intelligenciát használó alkalmazásokat. A műtéti és szakvizsgálati időponthoz kötött központi előjegyzési rendszer kialakítása indokolt. Képalkotó eszközök képi adatainak teljes szektorra kiterjedő EESZT-feltöltését javasolják.

A finanszírozásban elengedhetetlen a reális, valós költségek elismerése. Minőség- és teljesítményalapú, indikátorokra épülő, teljesítményarányos bérezés kerüljön bevezetésre, az illegális motivátor, a hálapénzrendszer helyett minőségi indikátorokon alapuló legális érdekeltségi rendszert kell kialakítani.

Ezek az Orvosi Kamara javaslatai. A tartósan betöltetlen praxisok száma folyamatosan nő, de ezen a területen gyors javulást lehet elérni a fenntarthatatlan, kis méretű praxisok felszámolásával, összevonással, a praxishatárok kiigazításával. És még folytathatnám. Onnantól kezdve, hogy ezek mind-mind beépültek az egészségügy megújítását szolgáló csomagba, vakmerőség azt állítani, hogy nem vettük figyelembe a kamara javaslatait.

S még valamit az időrendiségről. Ezt a képviselő asszony nagyon jól foglalta össze, csak egyvalamit felejtett ki. Egészen egy szép októberi délutánig teljes egyetértéséről biztosított minket az Orvosi Kamara. Nyáron küldte nekem az üzenetet Kincses elnök úr: „Kedves Péter, a kamara visszatérően hiányolja az új Semmelweis-tervet. Te ezt ma elmondtad, már csak le kell írni. Gratulálok, nagyon-nagyon jó az irány.” Majd talán Kovács képviselő úr utalt arra, hogy a törvény benyújtását jócskán megelőzve, október végén egy kedd este fogadtuk belügyminiszter úrral az Orvosi Kamara elnökét, közel két órán át egyeztettünk, s a törvényjavaslat minden pontjáról ‑ egyet kivéve ‑ azt mondta, hogy az Orvosi Kamara azokkal egyetért. Az az egy a lefelé való béreltérítés volt. Azt mondta, hogy köztestületként, érdekképviseleti szervezetként ezt nem tudja támogatni, de emiatt nem haragszunk egymásra, az összes többi rendben van.

Majd a kedd estétől péntek reggelig eltelt időszakban valami megváltozott. Érdemes lenne megkérdezni, hogy mi. Ugyanis az Orvosi Kamara kiküldött egy körlevelet mind a 38 ezer tagjának, hogy „Egészségügy átalakítása nélkülünk? Nem egyeztet a Belügyminisztérium az Orvosi Kamarával.” Megkérdeztem Kincses elnök urat, hogy ezt mire véljem, amikor kedd este hármasban ültünk. Az első válaszában azt mondta, hogy a körlevelet nem az Orvosi Kamara, hanem az Orvosok Lapjának a lapkiadója adja ki. Mondtam, hogy ez nagyon vicces, mert én tíz évig ültem az Orvosi Kamara elnökségében, és tudtam, hogy a lapkiadó a miénk, tehát azt adja ki, amit mi mondunk neki. Utána a következő volt a válasz: ő velünk, a belügyminiszter úrral és velem magánemberként beszélgetett. Hogy vehető komolyan egy köztestületi vezető ezután?

Utána jött a 160 oldalnyi véleménycunami, amikor az összes megyei szervezet véleményét ömlesztve beküldték nekünk, néha egymásnak ellentmondó részeket tartalmazva. Mindenesetre volt olyan, amit ebből be tudtunk emelni a törvénytervezetbe, és volt olyan, amit nem tudtunk.

Majd jött az ügyeleti rendszer élesítése, és a háziorvosi csoport két munkatársa ‑ a vezetője és az egyik vezetőhelyettes ‑ ült bent nálunk. Tíz napig egyeztettünk az ügyeleti szerződés szövegéről. Egyébként rutinos voltam, mert megkérdeztem, hogy ők most az Orvosi Kamarát képviselik vagy magánemberként vannak itt, mert ezután az ember már óvatos. Szerencsére az Orvosi Kamarát képviselték, és a MOK nevében nyilatkozták azt, hogy el tudják fogadni és aláírásra javasolják a szerződést. Két kitételük volt. De azért tegyük tisztába, szerződési kötelezettséget nem írtunk elő. Nincs szerződéskötési kötelezettség, hiszen mégiscsak jogállamban élünk, az meg egy polgári jogi viszony, nem elegáns szerződéskötési kötelezettséget előírni.

Viszont a háziorvosnak jogszabályban lévő kötelezettsége az ügyeleti rendszerben részt venni. Ez azt jelenti ‑ és ez az, amit a megyei kollegiális vezető, aki megfenyegette a tagságot, helyesen értelmezett, elmondta ‑, hogy szerződéskötelezettség nincs, de amennyiben az ügyeleti sorokat nem sikerül az önkéntesekkel a kamara akciója miatt kiállítani, a megyei tiszti főorvosnak jogszabályban foglalt joga van ahhoz, hogy az ügyeleti szolgálatban való részvételt elrendelje, havonta maximum két alkalommal. S amikor erre az elrendelésre sor kerül, akkor ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg a kollégát, mint aki önként szerződött a mentőszolgálattal. Ugyanúgy 9 ezer forintos óradíjat kap hétköznap és 11 ezer forintosat hétvégén, és minden mást az OMSZ biztosít, asszisztenst, eszközt, sofőrt, autót. Mindent biztosít a mentőszolgálat.

Egy hétfői napon volt ez a megegyezés, és az ominózus szombati küldöttközgyűlésen ugyanezek az emberek, akik írásban adták nekem mint köztestületi vezetők, hogy aláírásra javasolják, megfogalmazzák azt, hogy ne írják alá a háziorvosok az ügyeleti szerződésre vonatkozó javaslatunkat. Hogy vehető komolyan így egy köztestületi vezető? Majd lezajlott az a küldöttközgyűlés is, ahol Szijjártó László Győr-Moson-Sopron megyei kollegiális vezető… (Dr. Komáromi Zoltán: Megyei kamarai elnök!) ‑ igen, megyei kamarai elnök azt javasolta, hogy itt nem is az államtitkárság és a Belügyminisztérium javaslataira kéne utazni, hanem a kormányt kéne megbuktatni, mert amíg az Orbán-kormány van, addig mindig lesznek Takácsok és Pintérek. Ez szerepel a jegyzőkönyvben.

Majd bejelentkeztek hozzám szakmai egyeztetésre, és ‑ ennyit arról, hogy nem egyeztetek velük ‑ fogadtam őket. Fogadtam a Győr-Moson-Sopron Megyei Orvosi Kamara elnökségét. Ott volt az elnök úr, ott volt az alelnök asszony és két másik kolléga. Majd ‑ most kapaszkodjanak meg a képviselő urak ‑ a megbeszélés elején közölték velem, hogy ők magánemberként jöttek, mert az elnökség elfogadott egy olyan határozatot, hogy a Belügyminisztériummal csak az elnökség tagjai tárgyalhatnak, és kérik, maradjon titokban, hogy ők most itt vannak nálam. Ez egy köztestületi megyei vezető! Hogy vegyem én ezek után komolyan? Ettől függetlenül két és fél órán át beszéltem velük szakmai kérdésekről.

Amikor ezek a „24 óra alatt dőlt el minden” típusú vádak elhangoznak, akkor talán nem árt, ha tudjuk, hogy milyen politikai motivációk voltak a háttérben, s hosszú hetek és hónapok munkája a kamara részéről, hogy ilyen helyzetbe lavírozták magukat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)