Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Nagyon érdekes, mert a kormány képviseletében a megszólaló így fogalmazott: „mi magas hozzáadott értékű munkahelyeket szeretnénk”, és ilyenkor az ember mindig megnyugszik. Csak érdemes belenézni, hogy mi van a mondat mögött, mert hogyha mögé nézünk, akkor érdemes elmenni, persze az időben nem tudunk utazni, de érdemes lett volna elmennie államtitkár úrnak a debreceni közmeghallgatásra. Tudniillik a debreceni közmeghallgatáson elhangzott a CATL képviselőjének a szájából, hogy 9 ezer munkahelyet szeretne létrehozni Debrecenben; ennek a túlnyomó többsége betanított munka. Elhangzott Debrecenben a közmeghallgatáson, hogy a 9 ezer munkahely túlnyomó többsége betanított munka, és én rendkívül tisztelem a kétkezi munkát és a kétkezi munkásokat, de azért azon érdemes elgondolkodni ‑ és azt gondolom, hogy az akkumulátorstratégia kapcsán ez alapvető kötelességünk ‑, hogy vajon lehet‑e betanított munkára gazdaságpolitikát építeni.

Elhangzott, hogy Türingiában mennyire örültek a helyi zöldek egy hasonló beruházásnak. A különbségeket megpróbálták elmosni, és én mondom is a különbségeket. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Nagyságrendileg tehát az előállított akkumulátorok teljesítménye és mennyisége szempontjából ez egy kis gyár, szemben a debreceni óriásgyárral, ráadásul én azt gondolom, hogy… (Nacsa Lőrinc felé.) Ha nyom egy gombot, képviselő úr, fog szót kapni, én biztos vagyok benne, tehát a helyzet az, hogy ha megnézzük Türingia éves csapadékmennyiségét, és megnézzük a Hajdúság éves csapadékmennyiségét, azt fogjuk találni, hogy Türingiában több mint kétszer annyi csapadékra számíthatnak évente az ott élők.

A helyzet az, hogy ez a technológia a Kárpát-medence adottságait figyelembe véve azt fogja eredményezni, hogy az a hihetetlen vízkincs, amivel rendelkeztünk, és ami egyébként is fogyóban van a kiszáradó Kárpát-medence miatt, teljesen el fog fogyni, teljesen ki fog száradni a Kárpát-medence, és a kérdés az, hogy ezt felvállalhatjuk‑e egy képzelt előnyért. Persze, én azt gondolom, hogy lehet a versenyképességet elősegíteni, szükség van egy jó gazdaságpolitikára, de minden gazdaságpolitika alapja az oktatásba fektetett milliárdokon múlik. Ehhez persze meg kellene emelni a pedagógusok fizetését, de azt gondolom, hogy ez a gondolat rendkívül messzire vezet.

Gyakorlatilag azt láthattuk a kormány részéről megszólalók részéről, minthogyha visszautaztunk volna az időben, és az 1970-es évek, vagy inkább az 1960-as évek közepén néztük volna meg a Magyar Szocialista Munkáspárt valamelyik termelési jelentését, és tiszta szerencse, hogy nem narancstermelésbe akarnak fogni, mert azt gondolják versenyképesnek, ugyanis a helyzet az, hogy narancstermelésre sem alkalmas hazánk, és az adottságait tekintve az akkumulátortermelésre sem.

És akkor még nem beszéltünk arról az átláthatóságról, amit miniszterelnök úr említett a mai vitánk során, ahol azt mondta, hogy a teljes átláthatóságot kötelesek biztosítani. Önök nem jöttek el sem bizottsági ülésre, amikor el kellett volna jönni; önök nem vesznek részt a közös gondolkodásban, és ezt a mai vitát is úgy sikerült megszervezniük, hogy fél tízkor még az előterjesztői expozék zajlanak. Gratulálok! Ez nem átláthatóság, tisztelt képviselőtársaim, és azt gondolom, hogy ha valódi társadalmi vitát akarnak, akkor például nyilvánossá kellene tenni minden hatásvizsgálatot, ha egyáltalán készültek ilyenek.

Tisztelt Ház! A helyzet az, hogy a stratégiának ezzel együtt szerintem nem ez a leggyengébb eleme. A leggyengébb eleme a hulladékkezelés, és azt gondolom, hogy ma nem állhatunk fel anélkül, hogy önök ne adjanak egyértelmű választ arra, hogy az akkumulátorgyártás okán itt keletkező hihetetlen mennyiségű veszélyes hulladék kezelése hol, hogyan és miként fog megtörténni, mert ezek a veszélyes hulladékok és ez a hulladékkezelés alapvetően fogja befolyásolni azt a jövőbeli életminőséget, amit itt hagyunk gyermekeinknek és unokáinknak.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy nagyon sok megvitatnivalónk van ma, úgyhogy nem is húzom az időt, amúgy is lejárt az időm. Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)