Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Rossz hírem van, ott folytatjuk, ahol az előbb abbahagyta. Ön úgy minősítette az LMP tiltakozását az idecsábított akkumulátorgyártó kapacitások ellen, hogy ez a külföldi beruházások elleni harc. Ez nem igaz, tisztelt miniszterelnök úr.

De mit is jelent az önök akkumulátorgyártó stratégiája? A világ akkumulátorgyártásának egy jelentős része idekerül, az akkumulátorok oda, a környezetterhelés pedig marad itt, hazánkban. Miről is beszélek? Értékes termőföldeket áldoznak fel annak érdekében, hogy ezek a cégek idetelepüljenek. Ön, miniszterelnök úr, úgy fogalmazott, hogy soha nem engedi meg, hogy külföldi kézbe kerüljön a magyar termőföld. Minek nevezzük azt, amikor egy jó minőségű termőföldre építünk rá egy akkumulátorgyárat?

Mit jelent még az akkumulátorstratégia ezenkívül? Víztartalékaink elpazarolása. Lehet tudni, hogy Komáromnak, ahogy korábban már elhangzott, a szomszédos területről kell ivóvizet biztosítania azért, mert Komárom természetes vízkészletét elhasználja az ott működő akkumulátorgyár. (Bányai Gábor: A Dunát? A Dunáról beszélsz? ‑ Derültség a Fidesz soraiban.) Közvetlen környezetszennyezés.

A gödi Samsung-gyárat tavaly év végéig 17 alkalommal bírságolták meg. Igaz, arra mindig nagyon figyelt az éppen aktuális hatóság, hogy a bírság mértéke ne legyen megfizethetetlen, és ne legyen fájdalmas ennek a cégnek, amely így 760 milliárd forintos bevétellel tervezhet. Nem utolsósorban uniós szabályok azt mondják, hogy a legyártott akkumulátorokat és annak a hulladékait ott kell kezelni, ahol ezt előállították.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mikor számíthat a magyar nemzet arra, hogy a jövő nemzedékeit figyelembe veszi a gazdaságpolitika tervezése során?