Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Ha ennek a kormánynak van fontos ügy, hát, akkor az a családpolitika. Nincs Európában olyan kormány, nincs ma Európában olyan ország, amely GDP-arányosan annyit költene, annyit fordítana a családokra, mint a magyar kormány. Magyarországon 3357 milliárd forint szerepel a költségvetésben családtámogatásokra, és ez az összeg nem négy számjegyű milliárd volt, hanem három számjegyű milliárd volt, amikor elkezdtük a kormányzásunkat, ezermilliárd alatt volt, ehhez képest most 3357 milliárd forintnál tartunk.

A GDP, a teljes nemzeti össztermék 4,3 százalékát fordítjuk családtámogatásokra ‑ nincs még egy olyan ország Európában, ahol ilyen, ehhez hasonló vagy ennél magasabb számot látna ön ‑, és arra törekedtünk, hogy az élet minden területén segítsünk a családoknak, annak is, aki korábban szeretne gyermeket vállalni; annak is, aki később tud gyermeket vállalni; annak is, aki egyedül neveli a gyerekét; annak is, ahol nagycsaládban, többen nevelik a gyereküket; annak is, akinek autóra van szüksége; annak is, akinek lakásra van szüksége; annak is, akinek diákhitele volt; annak is, aki a nagymama segítségét venné igénybe, mondjuk, a „Nők 40” segítségével, tehát minden élethelyzetre, ami a gyermekvállalás szempontjából fontos és jelentős, igyekeztünk valamiféle intézkedést bevezetni. Nem volt olyan év, amikor ne bővítettük volna ezeket az intézkedéseket, így az idei év is ilyen: a 30 év alatti édesanyáknak az szja-mentességét tudtuk bevezetni ebben az esztendőben. Nemcsak a négygyermekes édesanyáknak van tehát most már örök életre vagy örökre adómentessége, szja-mentessége, hanem a 30 év alatti édesanyáknál is ez van.

És, tisztelt képviselő asszony, ön lebecsülheti ezt az eredményt, amit az elmúlt években elértünk, a magyar családok és a magyar kormány együtt, de azért mégis, ha megnézi, hogy mennyi volt a gyermekvállalási kedvnek a mutatószáma, amit ön is idézett, a teljes termékenységi arányszám, tehát hogy két szülőre átlagosan mennyi gyerek jut, nos, ez a kormányzásunk kezdetén 1,23 volt, tehát 1,2 környékén volt, most pedig 1,52. Ez azért egy számottevő emelkedés az elmúlt években annak köszönhetően, hogy stabil lábakra helyeztük a családpolitikánkat, elkötelezettek voltunk ebben, és lehet bármilyen válságos idő az egész világban, mindenhol, hiszen az energiaválság miatt, a szankciók miatt, a háború miatt mindenki nehézségekkel küzd, de azt mondtuk, hogy lehet, hogy ez az egyik legnehezebb gazdasági év, de a családtámogatások köre akkor is bővülni fog, és új intézkedést vezetünk be, dacára annak, hogy tényleg mindenki nagy nehézségekkel küzd, és óriási pénzt kellett a Rezsivédelmi Alapba helyezni.

És még egy számot, ha megenged, tisztelt képviselő asszony: ha összehasonlítja az idén januári születésszámot a tavaly januári születésszámmal, akkor azt látja, hogy 12 százalékos többlet van benne. Az kétségtelen, hogy a szülőképes korú nőknek az aránya, száma már évek óta csökken a társadalmunkban, ezért volt fontos tíz évvel ezelőtt elindítani ennek a demográfiai fordulatnak az előkészítését. Így sikerült akár azt is elérnünk, hogy 12 százalékkal több gyermek született idén januárban, mint tavaly januárban.

Ami pedig a megelőzhető haláleseteket és az egészséges életmódot illeti, hiszen ez a kettő összefügg, az Európai Uniónak a különböző kimutatásai azt mutatják, hogy életmódbeli kérdésekkel mennyi haláleset lenne megelőzhető. Hát, nem hallottam az önök nagy, vehemens támogató hozzászólásait akkor, amikor mondjuk, a mindennapos testnevelés bevezetéséről beszéltünk (Dúró Dóra: Ez nem igaz!), ami segít abban, hogy valakinek a sport legyen a szenvedélye, megismerni egy sportot, és a mindennapos sportolás a része legyen, ehelyett folyamatosan a gúnyolódást hallottuk, hogy ez miként van; vagy akár a sporttao támogatási rendszert is folyamatosan csak támadják ahelyett, hogy egyetértenének, hogy igen, szükség van arra, hogy minél többen sportoljanak, és sportolni sportlétesítményekben lehet általában, tehát fontos, hogy ezek létrejönnek.

Amikor a csipszadót bevezettük, akkor sem emlékszem a harsány támogatásra, hiszen mindazokat a termékeket, amelyek egészségtelenek, amelyekre hogyha valaki rászokik, akkor azzal a saját életkilátásait rontja, mert a túlzott cukorbevitellel, a taurinnal és mással a saját szervezetét rombolja. Amikor visszaszorítottuk a dohánytermékeket, hogy csak trafikban lehessen venni, önök nem azt mondták, hogy végre, hogy nem tudnak 18 év alattiak a boltban cigit venni, és hála istennek, ez a változás történt, csak azt mondták, hogy trafikmutyi, trafikmutyi, trafikmutyi, önöknek ennyi volt az egészből a kommunikációjuk.

Amikor bevezettük az iskolában a reformmenzát, hogy fokozatosan, évről évre csökkentettük a bevitt sómennyiséget, önök azt mondták folyamatosan, hogy ehetetlen az iskolákban a menza, szörnyű, e miatt a menzarendelet miatt, amely több zöldséget, több gyümölcsöt, több tejterméket hozott be, ezek miatt ehetetlenné váltak az ételek, és nem is lehet ilyen ételeket főzni ‑ ezt is folyamatosan támadták. De nem emlékszem, amikor támogatták volna azt, amikor az iskolatej- és iskolagyümölcs-programnak a keretét 600 millió forintról 6 milliárd forintra emeltük, és még folytathatnám (Az elnök csenget.) az iskolabüfék és mások terén tett lépéseinket. Akkor hallgatták, és nem támogatták ezeket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)