Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kíváncsi vagyok, hogy kormánypárti képviselőtársaim tudják‑e, kikről van szó: többet dolgoznak, mint a németek, de kevesebbet keresnek, mint a románok. Bizony, azon magyar munkavállalókról beszélek, akiket a multik globális termelési láncainak aljára száműztek. Azokról beszélek, akiket messze nem fizetnek meg az értékükön, azokról, akiket a neoliberális kormányzati használati kézikönyv szerint bizony korlátlanul kizsigerelhető egyfajta munkaerőállatnak vagy biorobotnak tekintenek. Holott OECD-adatok szerint 30 százalékkal többet dolgoznak éves viszonylatban, mint a németek, és ha mondjuk, a román minimálbért nézzük, akkor annak bizony szégyenszemre jövőre a nettója is le fogja előzni a hazai minimálbért, és akkor nem beszéltünk a szlovák vagy éppen a lengyel értékekről, amelyek 200 euróval haladják meg a hazai szintet. S akkor a vásárlóerő-értékről szintén nem beszéltünk, meg arról sem, hogy mondjuk, hogyan fordulhat elő abszurdisztánban az, hogy holott az agráradottságaink kiválóak, ennek ellenére 50 százalékos brutális élelmiszerár-robbanással találkozhatunk.

Nos, ha ezt mind összevetjük, akkor ki kell mondanunk azt, hogy a magyar munkavállalókat egész egyszerűen kifacsarják. S mindez meg is mutatkozik a hihetetlenül rossz népegészségügyi mutatóinkban, valamint tragikus mortalitási adatainkban, mert a magyar férfiak idő előtti egészségromlása, valamint korai halálozása döbbenetesen, hihetetlenül rossz képet mutat. Sokan a munkából egyenesen a temetőbe mennek, egy percet sem tudnak pihenni.

Éppen ezért tisztelettel kérdezem, mikor gondolják végre úgy, hogy igazságos lenne a magyar hölgyekhez hasonlóan a férfiak számára is biztosítani azt, hogy negyven év ledolgozott munkaviszony után végre egy kicsit pihenhessenek. Várom a választ. (Taps a Jobbik soraiban.)