Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha megengedik, én most arról beszélnék elsősorban, hogy milyen általában a költségvetés helyzete, a költségvetés fölötti ellenőrzés, hogyan tud élni a parlament azzal az alapvető jogával, ami tulajdonképpen a parlamentek legrégebbi joga, hogy az ország pénzügyei fölött ellenőrzést gyakoroljon.

Azt kell mondanom ‑ és ezt a zárszámadás vitájában kénytelen vagyok kimondani ‑, hogy mára ez az ellenőrzés lényegében megszűnt. Az éves költségvetések nem a leíró tényműfaj, hanem a fantáziairodalom, ha tetszik, a tündérmese kategóriájába tartoznak, nem ismert adatokból, valótlan feltételezésekből, téves gazdasági koncepciókból gyártott elképzelésbeli fantáziaművek, amelyeknek semmi közük sincs sem a valósághoz, sem az állami költségvetések szerkezetéhez. Ráadásul 12 éves, szívós munkával technikai értelemben is szétverték a költségvetést, nem azonosíthatók benne a tételek, nem azonosíthatók benne azok, hogy mire mit költenek, nincs érdemi, nincs logikai összefüggés a költségvetés sorai és az indoklásban megfogalmazott funkcionális megosztások között. Lényegében követhetetlen, hogy mire mennyit költenek.

Azonban ebben egy szintet léptek a 2021-es évben, hiszen ez az első év, amely már teljes egészében a veszélyhelyzet idején valósult meg. Bocsánat, ez a második év, amely teljes egészében a veszélyhelyzet idején valósult meg. És a költségvetést már úgy is tervezték meg a 2020-as évben, hogy lényegében nagy üres borítékokat raktak bele, bocsánat, nagy teli borítékokat raktak bele, amikre nem írtak rá semmit kívül, vagy csak fantázianevet: Gazdaság-újraindítási Alap, koronavírus-védekezési alap, de semmilyen módon nem rögzítették azt, hogy ezeket a kiadásokat mire lehet költeni, mire lehet fordítani. Innen kezdve lényegében teljes mértékben kikerült az Országgyűlés ellenőrzése alól a költségvetés, a gazdálkodás, az állami pénzügyek. Mondhatom azt is, hogy ebből a szempontból az Országgyűlés teljesen elvesztette a kereteket szabó és ellenőrző funkcióját.

Kedvenc példám erre a már említett Gazdaság-újraindítási Alap. Ez ott kezdődik, hogy ennek az összege az eredetileg tervezett 2600 milliárdról, tehát 2 millió 600 ezer millió forintról megnövekedett majdnem 3,5 milliárd forintra, bocsánat, 3500 milliárd forintra ‑ ezek akkora összegek, hogy már én is eltévesztem ‑, ami egy elképesztően nagy különbség. Ha belegondolnak, egy akkora összeg a kettő közötti különbség, ami több mint az oktatás teljes éves állami költségvetése. Tehát ekkora összeget dugtak el vagy dugtak bele többletként ebbe az alapba, részben azért, mert az adóbevételek ‑ szemben azzal, amit önök állítanak ‑ a megnövekedett infláció miatt jelentősen megnövekedtek. Tehát ezt a pénzt ide eldugták, és aztán kényük-kedvük szerint osztogatták.

Tudják, hány kormányhatározatban döntött ezeknek a pénzeknek a felhasználásáról a kormány? Ráadásul egy kormányhatározatban több döntés is volt. Tudják, hány egyedi döntést hozott a kormány? Megmondom önöknek. Ha jól számoltam meg ‑ tévedhetek tízet ide vagy oda ‑, 234 darab kormányhatározatban, olyan éjféli kormányhatározatokban, amiket váratlanul kihirdetnek, döntöttek lényegében az ország költségvetése egy nagyon jelentős részének az elköltéséről, mindenfajta nyilvánosság, konzultáció, parlamenti ellenőrzés nélkül. Úgy döntöttek erről a pénzről, mintha ezt a kormány dobta volna össze. Van egy-két kormánytag, aki jelentős vagyonnal hozzá tudott volna ehhez járulni, de nem ebből, hanem az állampolgárok adóforintjaiból költötték ezt a pénzt úgy, hogy az állampolgároknak semmilyen lehetőségük nem volt arra, hogy lássák, hogy belebeszéljenek, hogy mire költik a pénzüket.

Mire költöttek ebből? Gazdaság-újraindításra. Mit jelent önöknek a gazdaság-újraindítás? Például a Budapesti Atlétikai Stadion kapott belőle 81 milliárdot, a tatabányai multifunkciós sportcsarnok 17 milliárdot, a szegedi kézilabdacsarnok 35 milliárdot. Félreértés ne essék, az atlétikai stadionról elég sarkos véleményem van, hogy teljesen fölösleges. Az az önök egyik nagy luxusberuházása, ami kizárólag azért van, hogy Orbán Viktor egy újabb nagy világversenyen fényképeztethesse magát. Ettől eltekintve sportcélú beruházásokra lehet, hogy van értelme a költségvetésben költeni, sőt biztosan van értelme. De hogy pont ezekre kell‑e, azt nem tudom megítélni, mert nem vagyok sportszakmai szakértő. De annak az a módja, hogy bele kell írni a költségvetésbe, hogy sportcélú beruházások, és akár megmondani, hogy ezen belül milyen nagy sportberuházásokat terveznek, és akkor majd itt a parlamentben megbeszéljük, hogy ez‑e a fontosabb, vagy mondjuk, esetleg a szociális kiadásokban jobb helye lenne ennek a pénznek.

A másik kedvenc témájuk se marad ki, csak a vadászat hiányzik: az egyházaknak 111 milliárdot sikerült a gazdaság újraindítása keretében adni. Ebből aztán nemcsak beruházásokra vagy működési költségekre jutott, hanem például 126 millió forintot ‑ már említettük a református egyházat ma ‑ a Dunamelléki Református Egyházkerület az autópark megújítására kapott. Az bizonyára fontos állami feladat, hogy autókat kapjon a református egyházkerület, de ha önök ezt így gondolják, akkor annak az a módja, hogy beleírják a költségvetésbe, és vállalják azt, hogy tovább tömik az egyházak vezetőinek a zsebét.

(14.20)

Tegyük hozzá, ezt nem a hívek kapják, a legtöbb esetben nem is az egyes településeken működő… (Nacsa Lőrinc: De!) Nem-nem, ezt az egyházi vezető kapja, drága Nacsa képviselő úr! (Az elnök csenget.) Elvileg azt mondják, hogy Budapest kapott ebből a pénzből 25,3 milliárd forintot. Hát, ez nagyszerű! Lássuk, hova került ez a pénz! Megmondom önöknek. Lényegében semmilyen beruházás, építkezés, fejlesztés nem valósult meg ebből (Nacsa Lőrinc: Alkalmatlan volt a polgármester.), nem járult hozzá a kormány semmilyen mértékben a főváros vagy a kerületi önkormányzatok költségeihez a koronavírus elleni védekezés idején, ezt maguk az önkormányzatok kellett hogy megoldják, miközben számos módon elvettük a pénzüket. Nem adták vissza ebből a pénzből nekik azt az adóbevételt, amit elvontak tőlük, nem adták vissza nekik azt a pénzt, amit szolidaritási adó címén vontak el tőlük, tovább folytatták a főváros kifosztását.

Na, akkor hova került a 25 milliárd? Elmondom: mindenféle látványtervekre a különböző haverjaikhoz, Papp László Aréna állapotfelmérés, különböző, soha meg nem valósuló parkok tervezése, Duna-hidak közlekedési hálózatának a tervezése, vagy éppen a Dél-pesti Centrumkórház megközelítésének tervezése, amelyről tudjuk azóta, nagyon úgy néz ki, hogy nem fog megvalósulni; legalábbis, amíg önök vannak kormányon, addig biztosan nem.

Szóval, azt kell önöknek mondanom, és csak azért hoztam ezt a néhány kiragadott példát, hogy lássák, hogy ezt a fajta alapot feneketlen pénzeszsákként kezelte a kormány. Az volt a célja, hogy ezt létrehozzák, hogy ilyen módon módjuk legyen arra, hogy akinek önök jónak gondolták, politikai alapon, személyes alapon, gazdasági érdekeltség okán ‑ ezt mi ne firtassuk, majd a büntetőeljárás szükség esetén tisztázza ‑, de a lényeg mégiscsak az, hogy önök ezt a pénzt szabadon, ellenőrzés és nyilvánosság nélkül osztogassák.

Azt kell tehát önöknek mondanom, hogy ez a mai vita alkalmatlan tárgyon elkövetett vita, mert Magyarországnak 2021-ben a szó eredeti, érdemi értelmében nem volt költségvetése, ezért aztán ennek a végrehajtásáról sem tudnak beszámolni. Önök propagandaszövegeket nyomnak itt egymás után folyamatosan egy csodálatos, virágzó gazdaságról és a nagyszerű 2021-es sikerekről, amiket szerintem, aki ebben az országban tavaly is itt élt, meg aki idén is itt élt, abból egy büdös kukkot nem hisz el.

Azt tudom tehát önöknek mondani, hogy amit most csinálnak, az nemcsak gazdasági értelemben egy ámokfutás, hanem a parlamentarizmusnak is a megcsúfolása. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.