Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Mindig öröm, amikor kedves kollégák megszólítanak, mert így lehetőség van ebben a formában is beszélgetni. Hát, a stand-up hős Nacsa úrnak szeretném azt jelezni, tegnap is nagy öröm volt hallgatni az ő hozzászólását, hogy amikor szeretné rögzíteni az utókornak, hogy én támadom a Paks-beruházást, akkor rögzítsük azt az utókornak, hogy ön pedig akkor, hogy is kell mondani, a rubeljobboldal színeiben egy olyan orosz projektet támogat mindenáron, amely egy háborús agresszió esetében teljesen elfogadhatatlan, és egyébként legjobb esetben egy tíz év múlva befejeződő beruházást egy jelenlegi energiaválsággal összekeverni minimum zűrös szerintem.

Tilki Attila kollégámnak, akivel már a bizottságban is volt alkalmam többször beszélgetni, pedig egyet… (Dr. Tilki Attila: Micsoda öröm!) Szerintem kölcsönös öröm egyébként, mert én sokat tanulok öntől. Például valóban kevesebbet járok vidékre, más az én szemszögem, ebben biztosan egyetértünk. Amikor mondja a vidéki fejlesztéseket, szembeállítva a budapesti fejlesztésekkel, akkor viszont ott a vita köztünk, hogy szerintem mindegyiket együtt kell, fejleszteni kell szeretett fővárosunkat, amely mindnyájunk szeretett hazájának közös fővárosa, és fejleszteni kell például az ön választókerületét is. Ezúton is gratulálok a nagyarányú győzelméhez.

Ugyanakkor amikor ön kedvesen felsorolta azt a sok-sok fejlesztést, amelyek történtek ‑ ez nekem is ugyanolyan öröm, mint önnek is, hiszen minden, ami hazánkban fejlődik, az öröm ‑, akkor csak arra szeretném figyelmeztetni vagy óvatosan kérni, hogy amikor ezeket a fejlesztéseket ön átadja, akkor nehogy a kormánynak hálálkodjon, nehogy egy miniszternek, nehogy egy miniszteri biztosnak vagy egy megyei vezetőnek hálálkodjon. Mindig-mindig az adófizetőknek mondjon köszönetet, a helyi adófizetőknek, a megyei adófizetőknek, az országos adófizetőknek és az uniós adófizetőknek, hiszen az ő jóvoltukból tudja ön átadni ezeket. Soha nem szabad hálálkodni a kormánynak! A kormánynak hálálkodni pont olyan, mint amikor egy bankautomatának köszöni meg, hogy visszaadja az ön pénzét ‑ legalább nem lopja el a bankautomata. Köszönöm szépen, hogy elmondhattam. (Arató Gergely: Ez a különbség!)