Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Így, hogy a 18. órába fordult ez a vita, azt hiszem, hogy talán ideje van már egy kis számvetésnek is, hogy visszatekintsünk arra, ami az éjszaka folyamán elhangzott, és áttekintsük azt, hogy hol állunk most, és hova jutottunk.

Az a helyzet, hogy sajnos az a tapasztalat, azt látjuk, hogy alapvetően azért nem sikeres, és nem lehet sikeres ez az előterjesztés, ez a törvénycsomag, mert nem néznek szembe a valós helyzettel. Hallhattuk most is képviselő asszony hozzászólásából, üres sikerpropagandát pufogtatnak, de államtitkár úr is ugyanezt tette. Idéznek kiragadott számokat, amelyek kedvezőek, amelyek jó színben tüntetik fel önöket, és úgy tesznek, mintha az a valóság, amiben Kőbányán és Kispesten, de mindenütt másutt is az országban élnek az emberek, az nem létezne.

Az egészségüggyel való elégedetlenség teljesen egyértelmű minden kutatásból és minden tapasztalatból. Ha önök is találkoznak választókkal, biztos vagyok benne, hogy a fogadóóráikon vagy akár a piacon az önökhöz odamenő embereknek a jelentős része ‑ és ugyanúgy, mint az én esetemben ‑ az egészségüggyel kapcsolatos panaszokkal, problémákkal jön. Idéztem ebből az előző hozzászólásomban jó párat. Én azt gondolom, hogy ezzel nem szembenézni, az egy súlyos hiba, mert nem lehet sikeres reformprogramot, sikeres változtatást tenni akkor, ha nem nézünk azzal szembe, hogy mi történik ma.

És persze lehet fejlesztéseket említeni, de akkor hadd említsem meg én is, hogy 2004-2010 között meg 32 szakrendelőt építettünk fel. Ennek a jó része önálló szakrendelő volt, nem felújítás. Vagy ön azt mondja, hogy a VIII. kerületben Kocsis Máté épített szakrendelőt, Kispesten meg a baloldali önkormányzat újította fel nagyon jelentős összegből a szakrendelőt. Azt kell tehát önöknek mondanom, hogy lehet ilyeneket dobálni, de ennek nincs sok értelme.

Mellár professzor úr az éjszaka folyamán részletesen bemutatta az egészségügyi költségvetés adatait és azt, hogy ezek GDP-arányosan hogyan maradnak el még ma is a 2010-es szinttől, de ugyanezt tette Sebián-Petrovszki László képviselőtársunk is.

Mondok még egy példát. Államtitkár úr dicsekszik azzal, hogy a szociális területen milyen többletköltségek és többletkiadások vannak, miközben ön is tudja, meg én is tudom, hogy most a legutóbbi béremeléssel sikerült elérni azt, hogy a szociális területen dolgozó emberek döntő része ne a szakmunkás-minimálbéren keressen. Szóval, azt kell mondanom, hogy ha nem néznek szembe a realitással, akkor téves következtetéseket fognak levonni, mert ebből származnak olyan következtetések, hogy a háziorvosoknál nem finanszírozási probléma van, és nem az a probléma egyébként, hogy kevés a háziorvos, hanem hogy itt valamilyen adminisztratív gond van, amit ‑ ha az önkormányzatokat kilökjük ebből a rendszerből is, és a helyére ültetjük az államot ‑, majd az állam ügyesen, a járási központban ülő bürokrata majd ügyesebben beosztja a szakorvosi körzeteket, vagyis a háziorvosi körzeteket, és így majd megoldódnak a problémák. De ettől nem lesz több háziorvos, nem lesz több ember a rendszerben. Adminisztratíve eltüntetik ezeket a körzeteket. Azt gondolják, hogy ha szabályoznak, központosítanak, ez megoldja a problémákat.

Azt gondolják, hogy az ügyeleti ellátásnál, aminél nagyon sok gond van, az ügyeleti ellátás problémáira nem többleterőforrást adnak, nem többletlehetőséget adnak, nem átgondolják, hanem azt mondják, hogy azt majd akkor átveszi az állam, jön majd a Mentőszolgálat, ami egyébként is túlterhelt, de ugye, ezt nem szabad mondani, mert majd azt mondják, hogy mert a Mentőszolgálat azt mondta, hogy nekik minden rendben van. Hát, a Mentőszolgálat vezetői mondják ezt, mert ha valaki szóba áll egyébként mentőorvossal, egy mentőtiszttel vagy éppen egy gépkocsivezetővel, akkor majd elmondja és meghallgathatja azt, hogy mi a valóság és mi a realitás. Azt kell tehát mondanom, hogy megint csak nem a realitásból indulnak ki. Megint azt hiszik, hogy egy ilyen államosítással, az önkormányzatok kiszorításával majd előrébb lehet jutni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez a helyzet a védőnőknél is. Én, tudják, hogy nagy híve vagyok a védőnői szolgálatnak, nagyon nagyra becsülöm a munkájukat, de hát az a helyzet, hogy önök azt hiszik, hogy a védőnői szolgálat úgy lesz hatékonyabb, ha most majd ‑ ezt is hallhattuk itt tegnap éjszaka ‑ majd a járási központból valaki majd irányítgatja a védőnőket, és ha az önkormányzatokat, akik egyébként eddig megteremtették például a háziorvosi szolgálat és a védőnői szolgálat vagy a szociális ellátórendszer és a védőnői szolgálat közötti megfelelő összhangot és együttműködést, őket kiszorítjuk ebből a rendszerből.

És akkor beszéljünk egy picit a szakrendelőkről is, merthogy ez az egyik kérdés, ami a legnagyobb izgalmat váltja ki az én választókerületemben, Kispesten is, de másutt is az országban. Nagyon figyeltünk itt az egész éjszaka folyamán, rengeteg államtitkári hozzászólást hallottunk az egymást követő államtitkár uraktól. Egy dolgot nem hallottunk: egyik államtitkár sem mondta azt, hogy nem akarják elvenni a szakrendelőket.

(10.00)

Azt mondták, hogy most még nincs benne a törvénytervezetben, majd ezt megalapozzuk. Egyébként már szeptemberben ‑ akkor nem kellett a megalapozás ‑ beterjesztették a kormány elé ezt a javaslatot, de azt mondták, hogy majd megalapozzuk. Teljesen világos volt ebből a vitából, hogy az önök szándéka a szakrendelők elvétele, az önök szándéka az, hogy lehetővé tegyék, hogy a szakrendelőkbe eddig az önkormányzatok által berakott erőforrásokat magáévá tegye az állam, hogy lehetővé tegyék, hogy a szakdolgozókat és orvosokat, akiket megszoktak a betegek, akik évek, évtizedek óta nyújtanak ott ellátást, átirányítsák más területekre, kórházakba.

Ez megint egy olyan lépés, hogy kiszorítják az önkormányzatokat, amelyek ezt a feladatot jól látták el, jól szervezték, amelyek a lakossági igényeknek megfelelően szervezték. Arról beszélt itt államtitkár úr például az éjszaka folyamán, hogy micsoda probléma az, hogy a szakrendelőkben lévő orvosok csak egyszerűbb eseteket látnak el, szemben a kórházi orvosokkal, és hogy emiatt a szakrendelő az orvosok egy részének nem vonzó. Én hozzáteszem a másik felét is: ugyanakkor a szakrendelőben gyakran azért dolgoznak orvosok és szakdolgozók, mert a családi körülményeik vagy más okok miatt az a fajta munkaszervezési mód, ami a szakrendelőkre jellemző, számukra jobban megfelel.

Mit mondott államtitkár úr? Azt, hogy milyen jó lenne, ha váltanánk ezeket, ha forgatnánk őket, ha a kórházból elkerülnének az egészségügyi dolgozók a szakrendelőkbe, a szakrendelőkből pedig a kórházakba. Azt kell önöknek mondanom, hogy ez egy életveszélyes ötlet. Mert aki ma a szakrendelőben dolgozik, ott nagyon értékes munkát végez és sikeresen ellátja a feladatait, őt elküldjük a kórházba, ahol egyébként nem szeretne dolgozni, és ahol kevesebb gyakorlata van, az is lehet, hogy föl fog mondani, mert azt mondja, hogy bocsánat, de nekem a hétvégi vagy az éjszakai ügyelet nem egy vonzó lehetőség, ezt nem szeretném vállalni. Aki meg a kórházban adott esetben bonyolultabb, komplexebb esetekkel foglalkozik, neki meg azt mondjuk, hogy menjél a szakrendelőbe egyszerű esetekkel foglalkozni; ő meg adott esetben szakmailag lehet boldogtalan, és lehet, hogy ő is fölmond. Magyarul, egy olyan megoldást választanak, amivel veszélyeztetik az ellátást, és legfeljebb papíron tudnak betölteni üres helyeket, a valóságban csak romlani fog a helyzet.

Hozzáteszek még egy dolgot, még egy részét ennek a gondolatnak. Az a helyzet, hogy önök tulajdonképpen ugyanezt a helyzetet állítják elő a bérek, a jövedelmek és a munkaerő-szervezés tekintetében is. A magas vármegyei kórház majd teszi-veszi, áthelyezi a dolgozókat akár többórányi távolságra is, vagy éppen bevezetnek egy másik bérrendszert. Képviselő asszony itt béremelésről beszélt. Hát, ebben a javaslatban nem béremelés van, ebben az szerepel, hogy 20 százalékkal csökkenteni lehet az egészségügyi dolgozók bérét egy teljesítményértékelési rendszer alapján. (Illés Boglárka: A javaslatban béremelés van!) Ez nem béremelés. A 20 százalékos csökkentés a matematika elemi szabályai szerint nem béremelés. Tehát 20 százalékkal csökkenteni lehet teljesítményértékelés alapján. Azt, hogy ezek a központi teljesítményértékelések mennyire hatékonyak, az oktatásban már láttuk, de erről fogok még egypár szót beszélni.

Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy bár-mennyire is azokat a szép elveket, mint a prevenció, az emberek szolgálata, az egészségben töltött időtartam növelése, fogalmazzák meg önök, valójában egy olyan szempont van, ami önöknek fontos ‑ erről is beszélt képviselő asszony és az államtitkár urak is ‑, ez a hatékonyság. De a hatékonyságnak egy rosszul felfogott képéről beszélünk ‑ erről Kálmán Olga képviselő asszony beszélt ‑, államtitkár urat idézve: majd Excel-táblákon a központban meg lehet határozni a hatékonyságot, meg lehet mondani, hogy hogy működik jól az egészségügy.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem működik. Ez egy rossz szemlélet. A humán szolgáltatásokban, a humán területen nem lehet ilyen módon, az erőforrásokkal és a pénzügyi forrásokkal sakkozva, Excel-táblákban központosítva irányítani a rendszert. Nem a levegőbe beszélek, nem arról beszélek, hogy egy valamilyen sosem kipróbált dolog ez. Ezt a dolgot kipróbálták ‑ és megbukott. Ez történt az oktatásban. Ugyanezeket az érveket hallottuk itt 2012-13-ban, amikor az oktatás reformját, dehogy reformját, központosítását, centralizálását véghez vitték. Hogy az állam majd mennyivel jobb gazda lesz, mint az önkormányzatok. A színvonal hogy fog kiegyenlítődni. Tényleg kiegyenlítődött a színvonal, mert a jó iskolákat is lerontották. Hogy mennyivel jobban fognak tudni majd gazdálkodni az erőforrásokkal, hogy a hiányokat majd pótolni fogják, és hogy ez egy mennyire hatékony, jó rendszer lesz. Láttuk, mi lett belőle: színvonalcsökkenés, a szakmai munka lehetetlenné tétele, létszámhiány, és az, hogy ma az utcán tünetnek a tanárok, a diákok és a szülők azért, mert elfogadhatatlan állapotokat teremtettek az oktatásban, és az összeomlás szélén áll az oktatás.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy most pont ugyanezt próbálják ki az egészségügyben is. S a béremelési ígéretekhez is csöndben hozzáteszem, hogy az oktatásban is volt béremelési ígéret, amit aztán egy év után megszegtek.

Szeretnék pár szót mondani az egyeztetés kérdéséről. Tisztelt Képviselőtársaim! Van itt egy súlyos félreértés. Önök azt hiszik, hogy ha az államtitkár elmegy egy konferenciára, ott szép elvekről beszél, akkor ezzel le van tudva az egyeztetés. Képviselő asszony nem idézte Komáromi képviselő úr további mondatait, amelyek arról szólnak, hogy a konkrétumokban nagyon sok minden nincs benne, hogy a konkrétumokból a pozitívumok nem kerültek bele a törvénytervezetbe, másrészt pedig nem épültek bele a törvénytervezetbe azok az észrevételek és kritikák, amelyek ezeken a szakmai fórumokon elhangzottak. Magyarán szólva, azt a helyzet, hogy önök a rosszat megtartották a szép elméletekből, azt, ami nem jó, ami nem hoz eredményt, ugyanakkor pedig azokat az elemeket, amelyek pozitívak voltak, többek között a többletfinanszírozásra vonatkozó elemeket pedig kihagyták a törvényjavaslatból. Na, ez nem egyeztetés, képviselő asszony, ezt parancskihirdetésnek hívják!

Amikor önök személyeskednek meg Gyurcsány Ferenc-eznek, akkor mindig örülök, mert az azt mutatja, hogy kifogytak az érdemi szakmai érvekből; erre nem nagyon érdemes válaszolni.

Viszont van egy nagyon fontos felvetése a képviselő asszonynak, és ebben szerintem van egy olyan pont, ahol egyetértünk. Egyetértünk abban, hogy az egészségügyi rendszerben dolgozók nagyon fontos és hasznos munkát végeznek. Ez nem kétséges. Áldozatos munkát végeznek, gyakran nagyon nehéz körülmények között az érdekünkben. Csak a mi álláspontunk az, hogy éppen ezért érdemelnének meg egy jobb egészségügyi kormányzatot, jobb körülményeket, több segítséget. Önök ezt az ágazatot számos alkalommal magára hagyták, beleértve a Covid idejét is, és az a helyzet, hogy ezt az ágazatot ma a benne dolgozók áldozatkészsége, hivatástudata, önfeláldozása tartja fenn. Valóban elismerést és támogatást érdemelnének. Na, ez az, amit önöktől nem kapnak meg. Ezért van szükség változásra Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)